Nem tudok leszokni arról, hogy a blogos dolgaim elintézése után ne a FB-ra kattintsak....hát nem kellett volna...
A következő hírek jöttek első kattintásra a szemem elé: A Fülöp szigeteken ma hajnalban 7,5-ös földrengés volt, (délben egy 6,9-es utórengés követte) - mondanám, hogy megint, mert a közelmúltban is többször rengett itt a föld...Ijesztő, rettenetes képek, videók vannak fent a neten...Tudom, nem kényszerített senki, mégis megnéztem párat - és percről percre egyre jobban összeszorult a szívem... Ugyan messze vannak - de hát emberek! mi több, gyerekek...rettenet látni azt, ami ott történt.
Majd ezt olvasom:
Térdre kényszerítette az egész országot a
Fekete-tenger felől érkező vihar. Délkelet-Románia több térsége – köztük
Konstanca, Bukarest, Galac és Tulcea – különösen súlyosan érintett. Az utak víz
alá kerültek, több mint negyven települést bénított meg a ciklon. A
meteorológiai szolgálat vörös riasztást adott ki, ami már önmagában is ritka
esemény. A szél sebessége helyenként elérte a 100 km/h-t, a 24 órás
csapadékmennyiség pedig háromszorosa lett az októberi átlagnak.
A vidéki területeken a vízelvezetés esélytelennek bizonyult: az iskolákat bezárták, az utcák hajózhatóvá váltak, pincék és udvarok merültek víz alá. Több helyen csak csónakokkal lehet megközelíteni a bajba jutott lakosokat. Hajók, fák, házak – semmi sem volt biztonságban A tengerparti városok kikötőit lezárták, a hajóforgalom leállt. Bukarestben hatalmas fák dőltek az autókra, megrongálva járműveket és épületeket – szerencsére személyi sérülés nem történt. És akkor ez az esemény nem X ezer km-re tőlem játszódott le, hanem "itt a közelben".....
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Hát nincs, egyszerűen nincs egy olyan fél óra, vagy tán fél perc se, amikor valami ne tenné tönkre az örömömet, vagy lelkem békéjét...Igaz, semmit se tudok tenni a Fülöp-szigetiekért, de még a románokért se - de a tudat ! ...az agyam.... a fantáziám....Egyre gyakrabban érzem nehéznek az életet...Nem szabadna néznem semmit, se sz.gépet, se tévét...Csak egyre nem találok választ.... Tragédiák mindig is voltak...tévém is, számítógépem is volt...Mi történt velem, hogy egyre nehezebben viselem el ezeket a híreket ? Miért érzem, hogy ezek száma az utóbbi időben vészt-jóslón megszaporodott ? Naponta több rémhír ér utol. Vagy talán mégiscsak túl sokat ülök a gép előtt ??????
Aztán végre volt erőm, és elindultam a boltba...mondhatnám úgy is: felálltam a gép mellől...Kint hűvöskés volt a kora-délelőtti levegő, csendes utcákon mentem, mintha valami kis szél is mocorgott volna... és találkoztam az utcabeli kiscicával, és észrevettem, hogy itt-ott hullani kezdnek a levelek, hogy elszáradt a fű az útszélen... Észrevettem az "élet"-et...
Tán mégis van remény ? Tán még "élek"? A szemem még lát, észrevesz dolgokat... Esemény ugyan semmi, a járdaszegély kövei ugyanolyan hiányosak, mint x éve, a szembe-ház kerítéséről változatlanul potyog a vakolat...szóval az élet megy (nélkülem) is tovább...Valahogy vissza kellene térnem ide...
Gondolkodom a FB-ről való kilépésen...Azt hiszem azóta érzem ezt a furcsa változást magamban, amióta oda járok infókért...ahelyett, hogy nézném a sárguló leveleket....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése