Vannak napok (néha hetek), amikor semmi se működik úgy, ahogy kellene, de legfőképp én nem működöm úgy...Az ember folyton építgeti azt a kis sátrat, ami az "élet" - ami 80 év alatt már itt-ott megkopott, vagy akár lyukas is - aztán jön egy kisebb eső, vagy egy erősebb szél, és meglazulnak a sátorponyvát tartó cölöpök, vagy kikötődik az egyik fűző-zsinór és alul, oldalt befúj a szél.... Akkor az ember vagy elkezd kapkodni, és kijavítani a hibát, vagy jól a fejére húzza a hálózsákot és vár...hátha történik mégis valami csoda, vagy kiderül, csak álmodta az egészet...
Aztán dolgozni kezd az "IDŐ nevű Nagy Mester" és a dolgok valahogy eligazodnak, elsimulnak, megoldónak, elmúlnak, vagy elfelejtődnek....
Ma elmentem fotózni ezt a csodálatos őszt...Olyan színes, hogy le se tudom írni. Dominál a sárga és a vörös, de hogy e két színnek hányféle keveréke létezik, azt nem tudom...147 képet készítettem. Ezerszer megjárt úton, többször megállva, felmentem a Gesztenyésbe, aztán a Káposztásvölgyi úton lecsorogtam hazafelé...Sajnos borús volt az idő, hazafelé már cseperegni is kezdett az eső... De nem baj...végülis elég nekem ennyi kép egy délutánra...meg ezek "megdolgozása" estére...
Íme egy kis bemutató a gyűjteményből. Szeretettel küldöm elsősorban az utánam érdeklődő, engem hiányoló kommentelőknek, de másoknak is, akik még ide betévednek :
 |
| Ez egy igen különös fa volt....Kicsit fújt a szél és tán emiatt "nyekergett"...de az is lehet, hogy mondani akart valamit, csak én nem értettem...Nézem a képet most, s nekem úgy tűnik, tán sírt....mintha a könnyeit törölgetné.... |
 |
| Becs szó ilyen volt...semmit nem "javítottam/igazítottam" a képen... |
Igen...ez a bejegyzés is bizonyíték, hogy jobb "gyógyszer" a természetnél (legalábbis nekem....) nem létezik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése