Mindig csak a baj ???

A máriakéméndi kegytemplom födémgerendája leszakadásának története 1975-ben - és ma...A történelem sajnos ismétli önmagát.(?)

Az 1970-es évekre a máriakéméndi kegytemplom állapota kritikussá vált. 1975. január 28-án Rogner Ádám és Petri György plébános felmentek a templom padlására. Néhány mozdulat után a szószék fölött hatalmas robajjal leszakadt a fagerendás kazettás mennyezet. Egy 4-5 m2-es részen a gerendák és a deszkák is a templomhajóba zuhantak.

Petri plébános személyesen ment be ekkor Cserháti József megyéspüspökhöz, elpanaszolva a templom tragikus állapotát. A válasza az volt, tudta, hogy rossz állapotban van, de nem gondolta volna, hogy ennyire. A plébános kérte, hogy indítsák el a felújítást: a püspök válasza ez volt: aludjunk rá egyet. A plébános erre ezt felelte: vagy azonnal nekilátunk a felújításnak, vagy egészen romba dől. Alvásra itt nincs idő. Erre ő: menj és csináld. Ezután alvásra tényleg nem maradt idő. György atya, mivel pénzt nem kapott, minden anyagi alap nélkül megkezdte a templom felújítását.

„És mivel mostoha ez a kegytemplom, sem hívei, sem zarándokai nincsenek már, bár Máriakéméndhez tartozik, mely plébániának Máriakéménden, Kátolyban és Monyoródon is van temploma, ez a templom kívül esik a községek anyagi-érdekeltség köréből, ezért mostoha.”

A Baranyai Építőipari Vállalat segítségével a mennyezetet aládúcolták. 1976-ban megkezdték a födém feltárását. A szentély födémet teljes egészében lebontották. Teljesen újjáépül új gerendákból, betonkoszorú megerősítéssel. Április 23-án megkezdődik a tető bontása. Miután lekerülnek a cserepek, a tető faszerkezete megroggyant, majd kártyavárként omlott a padlástérre. Sokan voltak fent épp a padlástérben, de szerencsére személyi sérülés nem történt. A tetőbontás asszonyok, nyugdíjas emberek bevonásával, társadalmi munkában történt, de az eset után egy ácsbrigád folytatta a munkálatokat. A plébánia vásárolt egy szalagfűrészt, mely a templom hajójában lett felállítva. Ettől kezdve úgy nézett ki a templom, mint egy fűrésztelep.

Sajnos májusban 3 hétig esett az eső. Nem haladtak így a tető munkálatai. Ázott akkor minden. A templomban mindenütt tócsákban állt a víz.

Júniusban folytatódtak a munkák, ám a nagy gerendákat csak emelődaruval lehetett beemelni, melyet Pécsről rendeltek. Már június volt, de cserép még nem volt, ami felkerülhetne a templomra, pedig a megrendelés még januárban történt.

Végre hír érkezett, hogy a Pécsváradi Vasútállomásra megérkezett a cserép. Teherautót kellett fogadni. A pappal együtt éjjel, egészen hajnali 3 óráig hordák a hívek a cserepet. Nagyon sokan jöttek a faluból segíteni. Viszont ez a cserép se lett elég, Dombóvárról kellett később még beszerezni, ám sajnos az más típus volt, így kétféle cserépfedés került a templomra. Tovább várni azonban nem lehetett, fontos volt, hogy tető alá kerüljön a templom. 1977-ben a kazettás mennyezetet festették. Május 14-ére teljesen elkészült a kegytemplom felújítása. De ekkor még óriási por, piszok és rendetlenség uralkodott. Egy hét volt, hogy miden ki legyen takarítva, ugyanis május 22-én került sor nagy ünnepség (búcsú) keretében Cseháti József püspök jelenlétében a kegytemplom megáldására. Nagyon sokan jöttek el az eseményre.

Feltehetnénk a kérdést, miből volt a fedezet a templom felújítására, hiszen, úgy kezdték el társadalmi munkában a felújítást, hogy jóformán (és tényleg!) csak néhány fillér állt rendelkezésre.

Petri György plébános napról napra intézkedett, szervezkedett, adományokat gyűjtött, telefonált, így érkeztek a segítségek. Segített végül az Egyházmegyei Hatóság (100.000.-), Caritas (70.000.-), műemlékesek (150.000.-), Máriakéménd község (73.000.-), valamint még 30 környékbeli falu adott ezreket, tízezreket. Kölcsönt is vett fel a plébánia 90.000 Ft-ot. A teljes költségvetés 785.300 Ft. lett. Szinte hihetetlen módon gyűlt össze ez az akkor rendkívül hatalmas összeg, amiben a plébánosnak óriási erőfeszítése volt. Így jött létre Isten segítségével a Boldogságos Szűz Mária kegyhelyének utolsó megújítása a 20. században.

Petri György plébános szavai: "Sokszor adódott úgy, hogy most nincsen tovább, semmi pénz nincs az ügy folytatására. Aztán újra megoldódott, nem tudok másra gondolni, mint, hogy akinek a házát szépítettük, építettük, akárcsak a kánai menyegzőn, odasúgta isteni Fiának: nincs pénzük! És Ő meghallotta.

Egy csodás dolog is övezte, Petri plébános gyűjtését, melyet valószínűleg a ma élők közül senki sem tud. A történet a következő, melyről Ő leiratot is készített, innen tudjuk: a gyűjtésből hiányzott még 200.000 Ft, s nem látszott, hogy honnan lesz előteremtve, mert ennél több adomány már nem érkezett. Többször összesítették, összeadták, fizették a szakipari munkákat. Az utolsó kifizetéseknél kiderült, hogy 200.000 Ft-tal több van az adományok között. A plébános soha nem jött nyomára, honnan lett az újabb összeg, ami fedezte a teljes kiadást, és befejezhették a templom felújítását. Erről leiratában még ezt írja: "Látnivaló, hogy a kiadásokat az itt felsorolt bevételek nem fedezték. Mégis honnan volt a többi, jó 200.000 Ft. magam sem tudom. Sokszor elhangzott a kérdés, miből fedezzük ezt, a válaszom, bármennyire hihetetlen, de őszinte volt: nem tudom. Tény, hogy az én erőm, munkám, és pénzem is benne van. De hát, ha az égiek és földiek összefognak, akkor sikerül."

"1974. szeptember 15-én így imádkoztunk a romlásnak induló templomban: segíts megváltozni, majd 1975. január elején, amikor leszakadt a gerenda és a födém jókora része, feljajdul a kérés: segítsd megváltoztatni. Az imának megvan az értelme és itt a foganatja."

Azért én elgondolkodtatónak tartom – hozzátéve, hogy maximális tiszteletem az akkori  közreműködőknek – szóval elgondolkodom, miképp lehet, hogy egy teljes mennyezet fagerenda-ácsolat (vagy mi a pontos neve) 50 év alatt ennyire tönkremegy ? Nem vagyok szakember és nem tudom, mi lehetett az oka ? Talán a fafúró bogár ellen kezelni kellett volna már akkor a gerendákat ? És a mostaniak MIND kezelve lesznek ? (Remélem, igen…) Mert ha marad valahol (akár csak egy) bogár és nem pusztul el a tervezett „fertőtlenítéstől” akkor 50 év múlva ez az egész megint megismétlődhet ???

Adja az ég, meg a kéméndi Szűzmária, meg a szerencse, hogy ne legyen igazam…

(Csak zárójelben: millió régi templom van – igaz inkább külföldön - ahol nem kell 50 évenként tetőgerendát cserélni. Nyilván mert a javításnál nem spórolták el a pénzt.)

(Pedig kívülről milyen szép...aztán belül meg mik történnek...)