2020. január 25., szombat

Az én krumplipürém

Könnyen lehet, hogy nincs ebben a mai vacsorámban semmi újdonság és mindenki ismeri, meg rendszeresen eszi, de mert annyira finom volt, leírom, hogy készült, hátha mégse ismerte mindenki:

Egész egyszerű "normális" (egyébként déli maradék) krumplipürébe  apróra vágott lila hagymát és sült szalonnakockát  kevertem.
Hát most vagy  nagyon éhes voltam, vagy ez tényleg valami mennyei étel,  (eddig sült szalonna nélkül ettem...) - szóval csodafinom volt...
Annyira jó, hogy még csak egy fotót se készítettem róla, már amikor befaltam az egészet, akkor jutott eszembe... 😄

Kicsit korrigáltam az eredeti képet, hogy minden rajta legyen, ez is szép, de az enyém szebb is volt és biztos jobb is !






Megható

Nem tudom mindenki hallott-e a szilveszter éjszakai  krefeldi állatkertben történt  tűzről. Gondolom azért legalább rövid hír formájában eljutott Magyarországra is. (Az én tévéadóimon napokig vezető hír volt.) 30 állat pusztult el....
Nem szeretnék erről írni, láttam képeket - szívesen felejteném.
De !
Ma hallottam a híradóban, hogy a krefeldi lakosok 1,5 millió Eurót gyűjtöttek össze, hogy újra felépülhessen az állatkert leégett része.
Még a kicsi óvodások is vittek a romokhoz "ajándékot", plüs-állatokat, másféle kedvenc játékaikat - ezeket elárverezik és ez az összeg is a felújításra szánt pénzhez kerül.
Azt hiszem valahol itt kezdődik az emberség... vagy az erre nevelés.









2020. január 24., péntek

10 perc gyönyörűség...

Találtam egy új, igencsak kedvemre-való blogot,
https://albertistvanfotonaploja.blogspot.com/
 s mindjárt egy gyönyörű videót is benne. Nézzétek!




Tudom, hogy a tavaszig, az igazi tavaszig még várni kell, de annyira várom már, hogy újra kizöldüljön a világ. Most néha, ezekben a ködös napokban úgy érzem, lelassultam vagy csak én, vagy a világ is. Várom a Nap-ot, várom, a zöldet, várom az életet !
(Tán visszajön ... Remélem...)

Rónay György: Leltár


A virágokat és a madarakat is,
s ahogy zizeg a nád, ahogy csobban a víz;
de legjobban talán mégiscsak ezt szerettem:
a csöndet körülöttem s a kék eget felettem.




2020. január 23., csütörtök

Két zöld

Az egyik a szárított zellerlevél. Olvastam, hogy az artrózisra használ (?)
De ha nem használ, legalább nem is árt és be kell valljam igen jó ízt ad a reggeli vajas kenyeremnek. A leveleket megszárítottam, összedaráltam és sóval elkevertem. Ezt szórom a kenyeremre. De levesbe, főzelékbe is lehet tenni belőle. Tényleg jó !


A másik újításom a Luca-búza, amin a macskákkal osztozom. 😀 Az ő ételükbe, de néha a saját reggeli kenyeremre is szórok belőle egy keveset. Mivel jellegtelen az íze, felvágott, de akár lekvár alá is lehet tenni. Kár lenne szemétbe dobni !





2020. január 22., szerda

Vigasztaló



Van itt  egy történet:

Véletlenül bukkantam rá, és eszembe jutott, írtam én már erről…

Amikor ilyen témákkal találkozom, igen fájlalom, hogy megváltozott az életem. És sajnos nem ad kellő vigaszt, hogy volt, igen  VOLT idő, amikor,  még én is éltem, jártam.

Nem jó az öregség, annyi minden megváltozott bennem, körülöttem. És bár mint a vízbefúló állandóan „kalimpálok” – próbálkozom valahogy partra jutni, de néha elvesztem a reményt, hogy sikerül-e ?

Fel kellene keresnem ezt a fát. Csak legyen már végre tavasz.
Akkor majd.
Talán.
Nagyon kellene.


Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.








2020. január 21., kedd

Kedvenc témám... az űr, ami nem üres



A Hubble képe a Marsról

Szeretem és rendszeresen olvasom a https://qubit.hu/ - t.
Megint találtam egy (számomra) érdekes, izgalmas és sok új adatot tartalmazó cikket, ezt:
Lassan és figyelmesen olvastam, mert annyira bonyolultnak tűnik nekem az egész terv – hogy tán igazán fel se fogom ésszel. Persze nem az a lényeg, hogy az én felfogóképességem milyen, hanem megint és újra elgondolkodtam azon, kik azok az emberek, akik képesek egy ilyen volumenű dolog megtervezésére, kiszámítására, legyártására, véghezvitelére, vagy a végén a kiértékelő munkára ?

Komolyan mondom – már írtam én erről – néha tényleg azt hiszem, hogy nem is „földi” agyak ezek, hanem valahonnan (? nem tudom honnan) szerzett tudású emberek.
Végig se tudom gondolni, hogy egy ilyen akció mivel jár, mennyi munkát jelent, hány ember dolgozik évekig rajta. Na de ki, hogyan találja ki a dolgokat ??? Ez itt a nagy kérdés (számomra). Ahogy a cikkben le van írva, sok mindenre „jó előre” gondoltak – és már eleve próbálják az ilyen-olyan problémákat megelőzni.

Csodálom őket. A tervezőket és kivitelezőket, vagy a megálmodókat… Mindenkit, aki csak egy kicsit is részese ennek a csodának, ami itt készülődik.
Persze lehet most mondani, hogy „de hát már jártunk a Holdon is…” Igen. Az is igaz. Azt is csodálattal láttam, éltem meg.
De most egy kicsit messzebb megyünk….
A Föld Hold távolsága: 384.400 km
A Mars Föld legkisebb távolsága: 80.000.000  km. Igen, nem tévedés...Nézd meg (türelmesen !) ezt a kis videót, a 80 millió km-es számadatnál sokkal jobban érzékelteti a távolságot:  http://www.distancetomars.com/)




És egy másik érdekesség az időszámításról:
„A jelenlegi gyakorlat az, hogy a Marson leszálló űrhajók a saját, ún. „küldetésidő”-t használják (Mission Time), amit a leszállás előtti éjféltől, nullával indítanak. Így a NASA által a Marsra küldött és a felszínen tevékenykedő összes űrjármű más időt használ."

"A Mars tengely körüli forgásának ideje, tehát a szoláris nap hossza 24 óra 39 perc 35,244 másodperc. 1976, a Viking Lander leszállása óta ezt a helyi napot, a sol-t, 24 részre osztják fel. Ennek praktikus okai vannak: a napelemtáblák működéséhez napfényre van szükség, ennek kihasználásához ismerni kell a helyi időt (például hogy mikor kel fel, vagy mikor delel a Nap), továbbá a fényképezőgépek és tévékamerák működtetéséhez is fényre van szükség."

Itt is vannak még érdekes adatok: 


Mindig csak azt hajtogatom magamban: "Megállazész"....

És ezen a képen sehol se látom magamat, meg 7 milliárd lakótársamat...


  

2020. január 20., hétfő

Szegény öreg Erzsébet….



Nem szeretem a megosztó embereket és a megosztó eseményeket. Van bennük valami provokatív és én a békés egymás mellett élés híve vagyok.(Kérdezheted: a megalkuvásé ? Bevallom, akár még azt is el tudom képzelni bizonyos cél elérése, vagy valaminek megtartása érdekében.) Gyenge jellem vagyok ? Nem hinném. Egyszerűen szeretem a békességet és hagyománytisztelő vagyok. NEM forradalmár. Sosem voltam – bár ifjabb koromban próbálgattam a határaimat kicsit kitágítani – de aztán mégis úgy döntöttem, jobb a járt úton járni a járatlan helyett. (Nem bántam meg.)

Miért írom ezt? No, hát mert azt szeretném itt leírni, hogy nem értek egyet a kis brit .............(jelzőket töröltem) herceg és a ...............(jelzőket töröltem)  színésznő döntésével. Na, de lelkük rajta. Nem tudom, én megélem-e, hogy miképp végződik a sztorijuk. (Bár épp tegnap nyilatkozott valaki, hogy ez a házasság nem örök időkre szól – hát majd meglátjuk.)
Volt már a királyi családban olyan férfi, akit nem az esze, hanem egy kicsit lejjebb lévő testrész vezérelt és azért nem lett király. Vannak ilyenek. Sokfélék vagyunk, akár magyarnak, akár angolnak, akár csórónak akár királyfinak születtünk.
Én mindenesetre kíváncsian várom a fejleményeket….

Szegény öreg Erzsébet. Komolyan mondom, sajnálom….

Vigyázzatok, járatlan úton könnyű eltévedni !