2007. november 30., péntek

Tarka lepke, kis mese...

2007.11.30.péntek

Weöres Sándor: A TÜNDÉR

Bóbita Bóbita táncol, körben az angyalok ülnek, 
béka-hadak fuvoláznak, sáska-hadak hegedülnek.
 
Bóbita Bóbita játszik, szárnyat igéz a malacra, 
ráül, igér neki csókot, röpteti és kikacagja.
Bóbita Bóbita épít, hajnali köd-fal a vára, 
termeiben sok a vendég, törpe-király fia-lánya.
Bóbita Bóbita álmos, elpihen õszi levélen, 
két csiga õrzi az álmát, szunnyad az ág sürüjében.

/Igenis a csili-vili tündérke miatt tettem ezt ide. Meg különben szeretem is. Mármint a verset. A múltkor emlegetett "Útravaló"-ban ez is benne van./

Alkotások

2007.11.30.péntek

Csak hogy "egyesek" irigykedhessenek, idebiggyesztem képileg a tegnap délutáni-esti alkotásaimat:



Kommentelés



2007.11.30.péntek

Többen szóvá tették, hogy nem tudnak kommentet írni. Hát, hogy én mit, és hol rontottam el az admin-ban, nem tudom, de most próbáltam valamit "javítani". Akinek kedve és mondanivalója van, most próbálkozat ! /Talán ? Azt hiszem !/
Csak azt kérem, ha 2 napnál régebbi anyaghoz írtok valamit, a friss postnál is jelezzétek, mert egyszerűen nincs arra időm, hogy hosszú-távra visszanézzem az egész anyagot.
 .



Ezeket a hülye egereket meg NEM BÍROM szépen "középre" tenni.
Hmmm. Kéne még tanulnom ezt a szakmát kicsit...

2007. november 29., csütörtök

Mai vers 2.


2007.11.29.csütörtök
 
Áprily Lajos : Fellegek játéka  

Esendő voltam és beteg, 
és szálltak fenn a fellegek.
Vándoroltak a kék uton, 
gondolkoztam játékukon, s szóltam: 
Ha én itt elveszek, 
felhők között felleg leszek.  
Gyöngyház- és rózsaszín hajó, 
magas szelekben suhanó.
Megszólítasz: Ne szállj - maradj - 
súlyos voltál, most könnyü vagy...  
De én nem szállok már alább, 
csak lebegek némán tovább.
Oszladozom, foszladozom, 
haloványabbra változom.  
Árnyékolom a kék eget 
és te csak nézel engemet,  
s én meg foglak tanítani, 
hogyan kell szertefoszlani.

Mai vers 1.

2007.11.29.csütörtök





Babaits Mihály: Gondok kereplője 


A csupasz fák csúcsa mint tűk hegye bök be
az égi flanellba:
az Isten a földet hóba és ködökbe
puhán becsavarta,
hogy óvja azt a pár maradék plántáját
amit az ember nem
irtott ki még, s amik a bus tavaszt várják
szabadon vagy kertben.

Milyen szép lehet most ottkünn a mezőkön
elveszni nyomtalan;
bujdosni, mint aki maga van a földön,
az ürben maga van
s minden lépésénél mögötte, ugy tetszik,
elsüllyed a parlag,
és a szomszéd falu semmivel se messzibb,
mint a szomszéd csillag.

Ott még fölröpülne különös madaram
a fényködös égig.
Csak itt olyan alélt és mozdulattalan,
hogy tán holtnak vélik.
Pedig él: egész nap csirreg a fülembe,
dalt töredez halkan;
elkezdi, s elhagyja... dalainak selyme
rongy az utcazajban.

Óh szegény madárhang! hogy leng, száll és szakad
minden kis szellőre!
s hogy riad, hogy némul, ha rákezdi a vad
gondok kereplője!
Ki kötötte ezt a kereplőt nyakamba,
mint a poklosoknak,
hogy ezer arc közt is vakon mint a bamba,
s egyedül bolyogjak?



 

A titokzatos mosolyú Erzsébet

2007.11.29.csütörtök

Mona Lisa – szegényem, már a mosolya sem az/olyan, mint aminek láttuk…





.  

Az amsterdami egyetem román származású professzora által kifejlesztett érzelem-vizsgáló software szerint Mona Lisa 83 százalékban volt boldog, 9 százalékban lenéző, 6 százalékban riadt és 2 százalékban dühös, amikor a nagy mester lefestette. A program az arc vonásait elemezte: a szem körül látható ráncokat, az orrtartást, a száj csücsörítésének erősségét. Leonardo da Vinci a párizsi Louvre-ban őrzött festményének elemzését a professzor reklámnak szánta: a holland egyetem így akarja útjára indítani a pszichológiai vizsgálatokhoz kidolgozott számítógépes programot. /ma.hu/

Burma

2007.11.29.csütörtök

Hogy ma minek örültem ? Hát mindjárt reggel egy ideig annak, hogy nem Burmában születtem. /Persze, hogy már megint Phoenix TV, hajnali utazós-műsor…/ Csak egyetlen – elgondolkodásra ajánlott – részecske a filmből: Megismerkedtem egy 4 fős családdal, ahol 2 kicsi gyerek volt – akikre napközben a nagyszülők vigyáztak – mert a papa meg a mama kimentek a közeli – nyár lévén viszonylag alacsony vízállású - folyóra és 10 órán keresztül kavicsot mostak. Egy vödörrel felmert a férfi, beleöntötte a nő által tartott szitába, ami fennmaradt, azt vízzel továbblötykölve átmosták és zsupsz, bele a csónakba. Építkezéshez használják ezt az apró-szemű kavicsot. Egy nap 1 Eu-t lehet vele keresni. Amikor a folyó árad – télen – akkor fát gyűjtögetnek és azt árulják. Hát így is lehet élni 2007-ben…




2007. november 28., szerda

Ádventi köd

2007.11.28.szerda


 
Babaits Mihály: Ádventi köd
Tél van megint!
Reggel amint
fölébredek,
még betekint
az utcalámpa
sötét szobámba,
mert odakint
köd van megint.
Elbuvik a
nap-paripa
az ég dugottabb
aklaiba,
hova a csillag-
állatok bujnak
nappalira:
Kos, Bak, Bika...
Tán a ravasz
égi lovas
»sötéten tartja«,
míg egy kamasz
s vig turf-inas
a forró pálya
gyepét kitárja:
az uj tavasz.
S én mint kinek
nagy versenyek
tétén végső
reménye remeg,
szorongva kérdem,
mit rejtenek
e függönyök
s az istenek?
És lesz-e még
hogy fölfakad
a borulat,
s küld-e a nap
egy sugarat,
mint vért a seb,
vagy megfuladt
a köd alatt?
És lesz-e még
Lángja elég
hevitni, mint
valaha rég
e földi lét
fagyát s az ember
vak életét
valaha még?
Ágyon ülök
s nincs egy szemernyi
kedvem kikelni.
Talán örök
marad a köd
amely beföd
s kásásan ing a
tetők fölött.
Óh könnyű rímek,
friss zengzetek,
csengessetek!
Végem, ha vígaszt
nem lelhetek
tibennetek...

Eleven szabásminták

2007.11.28.szerda

Eleven szabásminták. A "bogárbölcső" tervrajza – hogy miképp készül, s miért úgy, ahogy, itt olvashatod: http://kutatokozpont.hu/~211

Ez csak egy kis ízelítő a cikkből : „……….Külön érdemes kiemelni a nyírfalevélsodró bogár által szerkesztett két vágóvonalat (1. és 2. kép). Ezek nemcsak különleges alakúak, de valódi mestermunkák. A görbék rendkívül bonyolult egyenletét Huygens (17. századi természettudós) fejtette meg. Azóta tudjuk, hogy ez az apró fekete bogár olyan szabásminta alapján dolgozik, amelyet csak egy jól képzett, s egyúttal tehetséges mérnök lenne képes kiszámolni. Ezek jelentik ugyanis azokat az optimális vágóvonalakat, amelyek mentén kiszabva a mintadarabot, a legjobban zárt és lefelé táguló tölcsér sodorható. Azt is vegyük még figyelembe, hogy bogarunk esetében szó sem lehet utánzó tanulásról. Nem egymástól tanulják a szivarkészítés technológiai lépéseit, hanem minden nőstény már eleve tudja. Vagyis mindezeknek genetikailag kódoltan kell átöröklődniük, s ösztönszerűen kell megnyilvánulniuk….”

Beleszerettem Arabellába

2007.11.28.szerda

Arabella elektromos malom Súlya: 7,3 Kg Magassága: 31 cm Csésze űrtartalom: 0,7 L Malomkő: átmérő 90 mm Teljesítmény: 6-8 kg / h ill. 10 kg / h a kívánt szemcsemérettől függően Motor: 220 V / 200 W / 1300 U Malomtest: hársfa  
Ára: 53.000 HUF http://www.biomalom.hu/

"ÁDÁM
...Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni! -
AZ ÚR
Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!..."
Ez "Az ember tragédiája"

2007. november 27., kedd

"...vedd példának a piciny fűszálat..."

2007.11.27.kedd
Babits Mihály : Esti kérdés  

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?



 

Minden relatív

2007.11.27.kedd

Szeretek képeket nézegetni. "Csak úgy". És tényleg, néha az ember érdekességekre bukkan. Ennek a képnek az volt a címe, hogy
................................................."ÁLOMKONYHA"........................................


Elmeditáltam a dolgon egy darabig... A következtetéseimet nem írom le.
Gondolkodj el kicsit Te is...Néha nem árt.

Fodor Ákos

2007.11.27.kedd

Fodor Ákos http://elan.rulez.org/Fodor_Akos.html Született Budapesten, 1945. május 17-én, magyar költő és műfordító, a haiku egyik nagy mestere. 1968-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a Zeneműkiadónál kezdi el szerkesztői pályafutását. 1978-ban jelenik meg első verses kötete Kettőspont címmel. .

Eddig megjelent kötetei
* Kettőspont, 1978 (versek, műfordítások)
* Idéző jelek, 1979 (versek, műfordítások)
* Hasadó anyag, 1982 (versek, alkalmazott szövegek)
* Képtelenkönyv, 1985 (versek, Rózsa Edit képeivel)
* Jazz, 1986 (versek, műfordítások)
* Akupunktúra, 1989 (versek)
* Lehet, 1995 (versek)
* Dél után, 1997 (versek)
* Addig is, 1999 (versek)
* Buddha Weimarban, 2002 (versek)
* Még: Mindig, 2006 (versek)
Egyéb művei
* Sancho Panza szigete (rádiójáték, Bródy János zenéjével)
* Mintegy félszáz zenés színpadi mű (musical, opera, operett) magyar szövege
* Drámafordítások
* Versfordítások
* Dalszövegek

Nekem ezek tetszettek:  
Két bánatom van. Az egyik, hogy meg kell halnom. A másik, hogy addig élnem kell. 
Két örömöm van. Az egyik, hogy meghalhatok. A másik, hogy addig élhetek. 
Egy tökéletes nap sem csak tökéletes percekbõl épül
Bárhogyan törekedj: nem moshatod ma le a holnapi mocskot
HÍVSÁGOS TÁRGYAK NYOMORÚSÁGA Tükröt és órát csakis antik-korában néznek magáért. 
DEPRESSZIÓ ...olykor, ha bármit is teszek: mindent valami más helyett... 
GOETHE-HAIKU Mindig legyen két Jó Könyv kezedügyében: ezt írd, azt olvasd.
GYERMEKDAL -Mit hiszel: mit teszel, ha majd egyszer nagy leszel? -Irigylem majd a törpéket, hogy kis helyen is elférnek!

2007. november 26., hétfő

Még egy évforduló

2007.11.26.hétfő

Mégis csak írok ide ma mást is - Babitson kívül:
Nevezetesen Rockenbauer Pál halálának is ma van az évfordulója. Emlékezzünk rá is, legalább röviden:


. . . Rockenbauer Pál (Budapest, 1933. január 14. – Naszály, 1987. november 26.) magyar természettudós, televíziós szerkesztő. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanult és földrajz–biológia szakos tanári oklevelet szerzett. 1970-ben elvégzett egy hegymászó tanfolyamot. Az első és utolsó munkahelye a Magyar Televízió volt. Széleskörű műveltségét már a kezdetektől, a Magyar Televízió 1956-os indulásától, a köz érdekében kamatoztatta. Természeti témájú dokumentumfilmeket rendezett. Alapító tagja volt a Magyar Televízió Natura szerkesztőségének, amit 1978. április 1-jén hoztak létre. Ez volt az első közszolgálati természetfilmezéssel foglalkozó műhely hazánkban. 

Filmezett a Földközi-tenger part menti országaiban, Indiában, Nepálban, az Antarktiszon, Észak- és Dél-Amerikában és Óceániában. Forgatott a Mauna Kea-n (Hawaii), a Kilimandzsárón (Tanzánia), Qualido-n (Val di Mello), a Pamírban, a Kommunizmus-csúcs mászása közben. A Magas-Tátrában megmászta a Krivánt, a Tengerszem-csúcsot, a Fehér-tavi-csúcsot, télen pedig az Osztervát. Itthon legtöbben a televízíóban többször is vetített filmsorozatairól ismerik. Nevét őrzi még a „Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúra” hosszútávú (560 km) turistaút is, amit a „Még egy millió lépés” című film bejárási útvonala mentén alakítottak ki 1989-ben. A halál egy kirándulás alkalmával a Naszály tövében, Katalinpuszta mellett érte utol. Sírját a Mecsekben, a Zengő oldalában, Zengővárkony több száz éves szelídgesztenyésében találjuk, egy nagy nyers, vörös márványkő alatt, ahová saját kérésére temették.

Nagy uszoda, közepén a parknak

2007.11.26.hétfő

Aki nem találja ki - pécsi lakos létére, melyik vers jön e kép után, az bizony szégyellheti magát. Legalábbis - szerintem...
Felirat hozzáadása
Babits Mihály: Emléksorok egy régi pécsi uszodára
Somno mollior unda

Szenvedélyes szenvedély korcsolyája lelkem.
Nem kerülém el, ami elkerülhetetlen.
Szenvedély, ó szenvedély, könnyű heved oly vad:
hogy kopik a korcsolya és a jég hogy olvad!

Vers, te másfelé röpülj, menekülj a vésztől,
nyugodalmas képeket, régi kort igézz föl.
Légy te búm-feledtető, légy te nekem Léthe:
kinek éber gondja kín, dalban újul léte.

1

Áll-e a nagy uszoda, közepén a parknak,
melyet nyáron oly poros akácok takartak,
mely tavasszal poshadón, pocsolyával telten
kushadt túl kórházon és túl temetőkerten?
- Messze messze sík terül, hol a káplár sort hív,
messze fontos négy torony, minaret és boltív;
messze füstölgő Mecsek zöld teteje újít,
szemnek nyújtva legalább üde koszorúit.

Idele csak fülledés, semmi hegyi érzet,
zöld hínár, por s némi bűz ködli az egészet.
Szivárványszinű hínár s füst, a gyárak füstje,
korhadt bűrü sík moha, pókháló ezüstje,
roncshid színjátszó moha s gőz, a gázgyár gőze,
némi forró várospor s bűz, a bőrgyár bűze.
A vasútról szénszag is, s füttye fájó hangja -
délbe közbe kondul a dóm komoly harangja.

Messze messze sík terül, oly unalmas, álmos -
s fuj, milyen nép jár ide, parkhoz és hinárhoz,
nappal ahol dong a dú, este zenél béka: -
fuj, milyen nép jár ide, mindenfajta léha
sok csavargó, naplopó, hasztalan és renyhe.
Munkátalan munkásnak e hely ím az enyhe.
Sok botor hajléktalan, sok iszákos vérarc,
s nappal akit idehajt gyomorűr és bérharc.
Itt veszekvés, esküvés, káromlás a káron
s buta restség búj, unott napközötti álom,
éh bendő fúr forrt füvet, feje tök-felejtve
s szesznyomos pofák zsirült kalap alatt rejtve.

Itt a pajkos utcamag, s nyúl a gumipuska:
ostornyél-íj, zsinegöv, s tolltok övön puzdra.
Itt sok izgató beszéd, tolvajcsere s osztály -
s este ronda vágyakkal rohad ez a rossz táj.
Színe kopott, embere s nyelve céda, tarka -
nyom is csupa csupasz ujj s ferde cipő sarka.

2

D. e. 8-11. nőknek,
11-12. férfiaknak.

Úgy - de nyári délelőtt, ha a nap tekinteti
azt, mi máskor undok is, kedvesen kellemteti,
s halavány diákot és karcsú iskolásleányt
pár porülte zöld levél bájol erdőség gyanánt
s serdülő szíven, melyet már egy új bú lágyogat,
költ a durván buja táj fínoman-rossz vágyakat:
ekkor e ligetben is más nyom hajtja a gyomot
ekkor kap szegény liget néha mégis más nyomot:
könnyű kis cipő nyomát, melyen télen korcsolya,
kis cipőét, mely nem lát tegnapos sárt, port soha.

S lám: a kényes úrleány és az álmosléptü bonne
kezüket cserélik a könnyü fürdőkalapon,
lanyha lánykacsót, amely nem tud gépet hajtani
s egy fínom tenniszverőt lusta nyugton tartani.
S lábuk szinte támolyog, míg a kusza gondolat,
milyet nyár költ és növés, isten tudja hol mulat -
ó ha szappan, mint biborpattanásos arcokon,
tisztasággal győzne e léha elmeharcokon,
melyeket e buja hely boldog lanyhaságba nyujt!

Belül a medence már kosztümöktől kivirult
s zaj, sikoly, habloccsanás, hallik a faház mögül...
S ó, a drága ifjúság! sok suhanc körébe gyűl:
úri, disztingvált suhanc, akin már kemény a gallér,
kis fiú, de nagy betyár, eldédelgetett gavallér.
Mindjárt ők fürődnek itt, addig órájukra várnak
s míg a hölgyek végezik, mit csinálnak? Kukucsálnak.
Ó, a korhadó faház s ezer áldott hasadéka!
ó, a reteszes kabin! ó, az ifjú vér játéka!
ó, az áruló kabin s alkalom, a vágynak atyja!
ó, a titkos formales ezer édes új adatja!
ó, a tilos formales! báj amely enyész a nyárral!
ó, e benyomástavasz, bő virággal, tele sárral!
mennyi harc csírája kél, tavasz gyüjt avart a télnek
s szenvedélyes szenvedély korcsolyája lesz a lélek.

3

Vers, te másfelé repülj, menekülj a vésztől,
enyhe percet, hűs habot, lágy vizet igézz föl.
Mert habár e langyos ár tele közsereggel,
s jönni mikor senki sincs, lusta valék reggel;
s mert habár e népes ár nyüzsg a profán zajtól,
fejest ugrik a vitéz, gyáva gyerek gajdol,
pattog ezer bugyborék, reng az ugródeszka:
itt hol alig oszla a női testek piszka,
hol pajzán kislány, ha nem figyelé a bonne őt,
fröccsel imént heccele sok derék zsidónőt,
itt hol most is jár a hecc, lárma, locspocs, szennyhab:
mégis e világi zaj énreám itt nem hat,
mégis e hely énnekem nyugalomra költő,
puha dunna, béles ágy, s hinta bizony, bölcső.
Mert te vagy jelen, te, víz, leghívebb barátom,
tiszta mégha piszkos is, elemem, világom.
Bár csinált tó, csent anyag, kicsike is tónak,
kéjjel fekszem rád hanyatt s evezek mint csónak.
Otthon érzem magamat, mint a hal, és tisztán.
Égbe látok egyenest, szinte égben úszván.
Áldott márvány, enyhe víz, mindig csillapító,
pázsitodra fekszem és azt kiáltom: Itt jó!
(ennyi csőcselékhadat hogy ki nem vet hátad!)
édes vizem, hadd ölel leghívebb barátod!
Puha tömött fodrodon egyengetem arcom:
(tisztasággal győz a hab minden léha harcon)
s mellettemtől szívemnek messze kanyarg álma
(álomnál puhább a hab, nyári hűvös párna).


Hegeso sírja

2007.11.26.hétfő
A mai nap legyen Babitsé ! Úgy szeretem a verseit, bemásolok néhányat, picike kommentárokkal...

  

Athénben járva - a Nemzeti Múzeumban - idegenvezetőnk hívta fel e versre a figyelmemet. Ott vettem a mellékelt képeslapot.

Hegeso sírja
Egy görög emlékre
A kedvesem kétezer éve alszik,
kétezer éve meghalt s vár reám.
A neve Hegeso. - Lábhegytől arcig
márványszinű - s komoly görög leány.
Élő, habár lehellete se hallszik
keble átduzzad ráncos khítonán
Fürtös fejében ki tudja mi rajzik?
Ül meghajolva. Méla. Halovány.
Előtte állva szolgálója tartja
rabszolgalány, a drága ládikát,
amelyből ékszereit válogatja.
Talán azt nézi (lelkem bús reménye!)
melyikkel ékesítse föl magát,
ha megjövök majd én, a vőlegénye.

Babits

2007.11.26.hétfő

Leírni oly furcsa: 124 éve született. Verseiben - úgy érzem - itt van köztünk....

Babits Mihály (szentistváni) (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, 1941. augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Édesapja, id. Babits Mihály törvényszéki bíró volt (később a budapesti ítélőtáblához nevezték ki, majd a királyi tábla decentralizációja következtében Pécsre helyezték), édesanyja Kelemen Auróra (művelt, versszerető-könyv nélkül tudta az Anyegint, a Toldi szerelmét, A délibábok hősét). 

 Tanulmányait Pesten, Pécsen, a ciszterciek gimnáziumában végezte, majd érettségi után a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar-francia (az utóbbi helyett később latin) szakos hallgató lett. Négyesy László híres stílusgyakorlatóráin ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányi Dezsővel. Latin-magyar szakon szerzett diplomát. A századfordulótól írt verseket, de ezeket nem publikálta. Baján, Szekszárdon, Újpesten, Pesten, Szegeden dolgozott gimnáziumi tanárként. Ez után Fogarason, majd az újpesti Könyves Kálmán, a budapesti tisztviselőtelepi, végül a Munkácsy utcai gimnáziumban tanított. Első műveivel a Holnap című antológiában jelent meg. 1909-ben jelent meg első kötete Levelek Iris koszorújából címmel. 1911 folyamán jelent meg második kötete (Herceg, hátha megjön a tél is). Ekkor még főállásban tanító, az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban. 1913-ban fantasztikus regénye jelent meg, A gólyakalifa címmel. 
Egy verse (Játszottam a kezével) megjelenésekor hazafiatlansággal vádolták, s bár a vers sokkal inkább volt háborúellenes, elvesztette tanári állását. Harmadik verseskötete, a Recitativ 1916-ban jelent meg. A Nyugat főmunkatársa, majd 1919-ben egyetemi tanár, de csak a Tanácsköztársaság bukásáig. 1921 folyamán házasodott össze Tanner Ilonával. 1924-ben az esztergomi Előhegyen vettek nyaralót, ahol a költő haláláig sokat időztek, Babits sok műve itt született. Ettől kezdve Babits a város kulturális életének meghatározó alakja lett. 
Alapító tagja volt a városban máig működő Balassa Társaságnak. Esztergomi házában több híres írót, költőt, művészt fogadott, akik mind aláírták az úgynevezett autogram-falat. A nyaraló ma Babits-múzeumként működik. 1933-ban írta utolsó regényét, az Elza pilóta, vagy a tökéletes társadalom című anti-utópiát egy állandó háborúban élő kilátástalan világról. 1929-től lett főszerkesztője a Nyugatnak, a kor legmeghatározóbb magyar irodalmi folyóiratának. Lírájára amúgy is jellemző pesszimizmusát tovább fokozta a diagnózis, hogy gégerákban szenved. 1938-ban gégemetszést hajtottak végre rajta, képtelen volt beszélni, ezért beszélgető-füzetén keresztül érintkezett a külvilággal. 1938-ban jelent meg a Jónás könyve. 1941. augusztus 4-én halt meg.

2007. november 25., vasárnap

Ampelopsis

2007.11.25.vasárnap



/saját kertemben fotóztam...ugye szép ?/ . . .  


 ....................................Áprily Lajos: Jaj, a vihar.................................................

Jaj, a vihar, hideg vihar, 
barbár szelek vad őszi sodra. 
Jaj, a szilaj zápor-roham 
özönnel zúg a terraszodra.  

Jaj, a homály, ablak-homály, 
útját a csepp sietve rója. 
Jaj, rácsos párkányodra 
hull az ampelopsis kék bogyója.

 
Jaj, az avar, rakott avar a földre 
hajtott rózsafákon. Jaj, a rigók, 
a gyász-rigók aludtvér-szín galagonyákon.  

Jaj, az utam, ázott utam, 
vörös fák szegik haloványan. 
Jaj, az erdélyi tölgyesek 
vörös haddal jönnek utánam.  

Jaj, a tüzem, beteg tüzem, 
most foszlik füstje lomha köddé. 
Az erdőn elveszett a nap, 
jaj, nem kerül meg soha többé. . .

2007. november 24., szombat

A hegyek

2007.11.24.szombat
Logarska dolina - téged sem foglak soha elfeledni.....

Áprily Lajos: A hegyek

Te meg fogsz halni. Ők meg állni fognak
komor trachytba dermedett titoknak.
Ne higgy nekik. Csak játszanak tevéled,
csak hitegetnek némán, hogy nem élnek.
De én kilestem: csalfa óriások,
nappal halottak, éjszakára mások.
Olyankor bennük döngő ritmus éled,
olyankor súlyos titkokat cserélnek:
"Láttad? - vetettek."
"Holnap újra vetnek."
"Temetnek."
"Vetnek."
"És megint temetnek."
Hajnal felé a harmatos homálynak
pünkösdi rózsa-szirmokat dobálnak.
Majd, mint akit tündér varázsa ver meg,
pazarló karjuk újra visszadermed.
S feszülnek újra: végtelennek őre,
s hidegen néznek le a temetőre.

Madáreleségek saját kezűleg

2007.11.24.szombat
Néhány szép és okos ötlet a téli madáretetéshez:

• Köleskoszorú Szerezzünk be egy vashuzalt, majd egy csípőolló segítségével készítsünk belőle egy koszorút. A fürtös köleseket jó sűrűn kötözzük a dróthuzal köré rafiaszalag segítségével. A koszorúra vékonyabb drótból tekerjünk felülre egy kis akasztót.
 
• Tobozba rejtett magvak A célnak a nagyobb méretű, kinyílt fenyőtobozok felelnek meg leginkább. A tobozok pikkelyeit alaposan tömjük tele különféle magvakkal, majd lógassuk fel őket a fák ágaira. 




• Kölescsillag A konyhai süteményes formák közül válasszuk ki a csillag alakú formát (de bármilyen más alakú süteményesforma is megteszi). Béleljünk ki egy tálcát alufóliával, majd erre helyezzük rá a formákat, és körülbelül a háromnegyedéig töltsük fel őket kölesmaggal, majd öntsük rá az olvasztott faggyút. A kölescsillagokat hagyjuk kihűlni, de még mielőtt teljesen megdermedne a faggyú, nyomjunk egy-egy zsinórt a képlékeny masszába, hogy felfüggeszthessük őket a fa ágaira vagy az ablak elé.  

• Madárkalács házilag Némi ügyeskedéssel mi magunk is készíthetünk madárkalácsot. Csupán marhafaggyúra és magvakra lesz hozzá szükségünk. A megolvasztott marhafaggyúba keverjünk kétmaréknyi magot (napraforgót, kölest, esetleg mogyoró- és diódarabkákat), majd az egészet öntsük egy edénybe. Amikor kezd megdermedni a massza, de még éppen alakítható, formáljunk belőle gombócokat, kötözzük őket hálóba, végül akasszuk fel egy fa ágára. /NLC/

Hát akkor "füge" !

2007.11.24.szombat

Régebben azt írtam volna: törjön le a kezem, ha még egyszer olyasmiket írok, mint tagnap. Ma azt mondom: essen szét kezem alatt a klaviatúra, vagy fagyjon le a gépem, ha még egyszer valami ilyesféle hétköznapi témát próbálok ide a blogomba beírni.
Egyébként csak annyit még: Birkáknak harapós juhászkutya és kampósbotos/bunkó/s juhász kell.
Ezzel részemről a közélet kommentálása mindörökre befejezve. 

Ezt üzenem a világnak !
/"Fügét" mutatok: gúnyosan elutasító kifejezésekben: szó sem lehet róla ! Magyar Értelmező Kéziszótár/

2007. november 23., péntek

Liliomok

2007.11.23.péntek

Áprily Lajos: A kertbe ment  

Uram, én nem tudom, milyen a kerted, 
a virágosod és a pázsitod. 
Én nem tudom, virágok ültetését 
ágyásaidban hogy igazitod.  
Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve 
júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával 
és beteg szivével bánatosan kertedbe ment anyám.  

Uram, tele volt immár félelemmel, 
sokszor riasztó árnyék lepte meg, 
de szigony-eres, érdes két kezével 
még gyomlálgatta volna kertemet.  

A kicsi teste csupa nyugtalanság, 
s most elgondolni nem tudom, hogy ül. 
Virágosodban könyörülj meg rajta, 
hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.  

Mezőiden ne csak virágmagot vess, 
virágaid közé vegyíts gyomot, 
hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: 
asphodelosod és liliomod.

A rét deres volt...

2007.11.23.péntek
Áprily Lajos: Ajánlás  

Ne haragudj. A rét deres volt,  
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,  
ne haragudj: nem volt virág. .  

De puszta kézzel mégse jöttem:  
hol a halál nagyon zenél,  
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél. .  

S most add a lelked: karcsu váza,  
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa  
most ráborítja bíborát.


 

Turmix

2007.11.23.péntek


Komolyan mondom, néha elmeditálok: 1. milyen nehéz minden napra valami „örülni-való”-t találni vagy 2. talán blogcímet kellene váltanom… Néha órákig kóborlok és semmi…persze azt se tudom, miért van bennem ez a kényszer, hogy minden áldott napra találjak valamit. Mára ilyen „hülyeségeket” találtam: Japánban van egy WC Étterem.


  

A WC ihletésű étteremben minden ülőhely egy WC-kagyló, a szalvéta toalettpapír tekercs. Az asztalok is ebben a stílusban készültek. Sőt az ételek nevei is e téma körül forognak / Pl. van Kaka-fagyi is…/Az étterem tulajdonosa szerint a fiatalok imádják a helyet. Na most akkor ehhez mit kell még hozzáfűzni ? Ha csak azt nem, hogy az emberi hülyeség határtalan. Elgondolkodtam azon is, kik, hol jegyzik fel ezeket a „nevezetes” dátumokat ? 1852-ben ezen a napon helyeznek először üzembe postaládákat. (Angliában, Jersey szigetén) Egy ősrégi és egy modern példány 1889-ben pedig /ugyancsak ezen a napon/ üzembe helyezik az első wurlitzert a san franciscoi „Palais Royal” bárban. Képtelen vagyok rájönni, hol is láthattam én valami ilyesmit anno. Talán a Mecsek cukiban ? Azt ugyanis nem hiszem, hogy a Nádorban lett volna... Itt láthatsz egy csomó régiséget: http://www.benniesfifties.com/sales/jukeboxes/jbstockgallery/wurlitzer_page.html

2007. november 22., csütörtök

Legyetek őszinték

2007.11.22.csütörtök
....................................... Dsida Jenő: Legyetek őszinték...............................  

Lássátok, fáradt vagyok már  
s nem bírok szavaitok labirintján tévelyegni. 
Szeretem a nyugodt, nyílegyenes, biztos utakat.  
Legyetek őszinték, ne zúdítsatok rám cifraszép szavakat,
mert el tudom viselni a meztelen igét 
és ti is el kell, hogy viseljétek.  
Amikor beszélek, ne nézzetek a hátam mögé: 
az nyugtalanít. Állítástok legyen: igen, igen -  
és tagadástok: nem, nem.  
Mindnyájan biztosan meghalunk.  
Esik a hó, itt pattog a tűz
és mindnyájan testvérek volnánk és nyájas, jó apánk az Isten.

  
 

Hajóroncsok Pisa kikötőjében

2007.11.22.csütörtök
Pisa városát általában ferdetornyáról ismerjük. Hamarosan azonban fontos régészeti lelőhelyként is számon tarthatjuk majd, mivel egy egész ókori hajóflottát - sok hajón még a legénység és a rakomány is rajta volt - ástak ki a városban. Eddig 39 hajóroncs került elő rendkívül jó állapotban. 

  
   
Előkerült egy római halfűszerrel teli hordó, valamint a felborult hajó alá szorult tengerészek csontváza is. Az egyik hajó húst szállított, egy másikon pedig élő oroszlánt vittek Afrikából a római arénákba.A legfurcsább azonban az, hogy a hajótemetőben talált roncsok nem egy periódusból, hanem különböző korokból valók. A kutatók szerint ennek oka abban keresendő, hogy az i.e. 6. századtól egy csatorna kötötte össze a pisai dokkokat a nyílt tengerrel, és nagyjából 100 évenként egy szökőárhoz hasonló természeti katasztrófa sújtotta ezt a tengeri utat, amely utasaikkal, rakományukkal együtt felborította és elsüllyesztette a hajókat. A 39 hajóroncsból 16-nak már a korát is meg tudták állapítani: azok az i.e. 5. század és az i.sz. 4. század közötti időszakból származnak. Néhány szétszórtan fekvő lelet azonban még régebbi. A legrégibb hajók tulajdonosai görögök és föníciaiak voltak, ami arra enged következtetni, hogy a titokzatos és kevéssé értett etruszkok valójában élénk kereskedelmet folytattak. Az egyik hajó olyan amforákat szállított, amelyeken Spanyolországból és Itália Campania nevű tartományából származó homokot találtak, ami nem hagy kétséget afelől, merre is jártak ezek a hajók. Egy másik hajó evőeszközöket és edényeket szállított az egészen egyszerű tárgyaktól az értékes darabokig. Az eddig megvizsgált hajók között nem találtak hadihajót, utasszállító hajók pedig még nem léteztek akkoriban. Az egyik szabályosan lehorgonyzott hajó kötelei sértetlen állapotban maradtak fenn. Rakománya között értékes ékszereket, kézzel mintázott kerámiát és különböző személyes holmikat találtak; az evezőpadba pedig görög betűkkel az akedo szó volt belevésve, ami sirályt jelent, és valószínűleg így hívták a hajót is.


  
 Az első kilenc hajót 1998-ban fedezték fel, amikor az olasz vasúttársaság San Ressore közelében új ellenőrző pontot akart építeni. Néhány hónap múlva már több mint egy tucat hajóroncsot sikerült azonosítani, egy évvel később pedig hivatalosan is megkezdődtek az állam által finanszírozott ásatások, de a hajók fele még mindig a föld alatt fekszik. Az ásatások folytatása nehéz feladat, mivel az oxigén károsíthatja az ókori faanyagot, és mivel több hajó is legalább hat méter mélyen fekszik, először le kell szivattyúzni a vizet, hogy hozzájuk lehessen férni. Eddig csak néhány hajót vettek ki a talajból: az ókori faanyagot megtisztították, vízbe áztatták, majd gombaölő oldattal lekezelték, hogy megakadályozzák a szerves anyagok pusztulását. A restaurátorok összerakták a hajók darabjait, a rekonstruált járművet pedig műanyaggal és üveggyapottal vonták be. A páratartalmat és a fényerősséget állandóan ellenőrzik, és a hajók a levegő áramlása érdekében műanyag köteleken függnek. Eddig három hajót szállítottak a pisai laboratóriumba, ahol évekig fognak ázni a különleges oldatban, mire a nagyközönség is láthatja őket. / http://www.mult.kor.hu/ /

Egy érdekes hír

2007.11.22.csütörtök

Ötvenmillió dolláros jezsuita jóvátételt kapnak az alaszkai eszkimók A jezsuita rend Alaszkáért is felelős oregoni tartománya hajlandó 50 millió dollár jóvátételt fizetni alaszkai eszkimóknak. A 110 eszkimó peres eljárást indítottak a katolikus egyház legnagyobb létszámú szerzetesrendje ellen, az állítják, hogy jezsuita papok és misszionáriusok szexuális visszaéléseinek áldozatai voltak 1961 és 1987 között. Ez a legjelentősebb jóvátételi összeg, amelyről fiatalok megrontása ügyében katolikus renddel valaha is megállapodás jött létre (az egyházmegyék közül a rekordot a Los Angeles-i érsekség tartja, 660 millió dollárral). Világszerte mintegy 20 ezer jezsuita él jelenleg, összesen 126 országban. Elsősorban lelkigyakorlatokkal, neveléssel és oktatással, illetve egyéb, kifejezetten lelkipásztori munkákkal foglalkoznak. . . /Forrás: Blikk.hu/Ha ők hazudtak - akkor én is...

Nagy nagy feketeség...

2007.11.22.csütörtök

Nem lenne szabad este felvennem a telefont, mert néha olyan hírek érkeznek el hozzám, hogy altatóval se tudok aludni tőlük...
Pl. tegnap este:
PÉNTEKEN DU. 1/2 4-KOR TÜNTETÉS LESZ A NAGYPIACON /fiataloknak: ez a vásárcsarnok/ Pár napja írtam, hogy ha ez lenne, ott a helyem az első sorban. Hát ott leszek...

Más: új gazdája van nem csak a Nyár utcai gyerekkórháznak, hanem a tüdőszanatóriumnak is. Ez utóbbi hírtől komolyan mondom "megállt bennem az ütő"...
Aki tudja miért - hát azért.
Ide pedig most nem kerül semmiféle kép - mert max. egy valami nagy nagy feketeséget tudnék beilleszteni.
De nem, nem !!!


Egy idézet mégis csak passzol ide:

Zsoltárok Könyve 140. fejezet
A gonoszok ellen (a karvezetőnek - Dávid zsoltára) Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! Uram, Istenem, hatalmas támaszom, te őrzöd fejemet a küzdelem napján. Ne szolgáltass ki, Uram, a gonosz vágyának, ne engedd, hogy terve sikerüljön! Akik körülvesznek, fejük ne hordják fenn, ajkuk gonoszsága őket magukat érje! Hullasson rájuk tüzes esőt, taszítsa őket szakadékba, hogy többé ne keljenek föl. Az álnok nyelvű embernek nincs maradása a földön, a baj hamar utoléri az erőszak emberét. Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát, és igazságot szolgáltat a szegénynek. Igen, az igazak áldják majd nevedet, s az ártatlanok színed előtt laknak.

2007. november 21., szerda

Fickó a tükörben

2007.11.21.szerda

.

Fickó a tükörben

Ha megkapod, amire vágytál, küzdve magadért,
És a világ egy napra királlyá avat,
Menj a tükörhöz és tekints magadra,
És lásd, mit mond neked az a Fickó.
Mert nem anyád, nem apád, s nem is hitvesed az,
Kinek véleménye rólad mindennél fontosabb.
Akinek az ítélete legfontosabb az életedben, nem más,
Mint a Fickó, aki a tükörből tekint vissza rád.
Ő az, akinek kedvében kell járnod, ne mások hangjával törődj!
Hisz ő az egyetlen, aki mindig társad lesz.
A legkegyetlenebb, legnehezebb próbát is kiállod,
Ha a tükörből visszatekintő Fickó a barátod.
Lehetsz bárki, akár nagymenő is,
És gondolhatod, hogy csodálatos valaki vagy,
De a Fickó a tükörben azt mondja majd, hitvány vagy,
Ha nem tudsz egyenesen a szemébe nézni.
Becsaphatod a világot éveken át,
És kiérdemelhetsz dícsérő hátveregetéseket,
De a végső fizetség könny lesz és meghasadt szív,
Ha becsaptad azt a Fickót, aki a tükörből tekint vissza rád!
/Ismeretlen szerző/

A tükör története

2007.11.21.szerda


Rengeteg babona, tévhit fűződik évszázadok óta a tükörhöz. De vajon mióta ismerjük, használjuk ezt az érdekes tárgyat?

A mai tükör ősét, a "természetes" tükröt már az őskorban is ismerték. Nem nehéz kitalálni, hogy ez a tükröző víz volt, amelybe belepillantva - bár egy kicsit elmosódva - de mindenki megbámulhatja önmagát. A legrégebbi, nem "természetes" tükröt csiszolt rézkorongból készítették, s az egyik legősibb példányra Susában találtak rá. Ezt az érdekes tárgyat az egyiptomiak is ismerték. Az etruszkok és a rómaiak pedig iparszerűen gyártották. Kezdetben a tükör egyik oldalán csiszolt fémlap volt. Rómában leginkább bronzból, de ezüstből, sőt aranyból is készítették. Ismerték az ókorban már az üvegtükröt is, de kezdetleges technikája miatt nem vált általánossá. A középkorban, a 14-15. században főleg fém-: acél-, ezüst- és aranytükröket használtak. Általában ládikában tartották az egyéb használati és piperetárgyak között, ám az előkelőbbek ékszerként is viselték: a férfiak zsebben, az asszonyok pedig övre akasztott láncon. 

Mivel ezek a fémek sohasem tartoztak az olcsó kategóriába, inkább csak a gazdagok engedhették meg maguknak, hogy tükrökkel ékesítsék a ruházatukat. Voltak asztalra állítható tükrök is. Az üvegtükör egészen kis méretben készült, mert az üveget a középkorban még csak fúvással tudták előállítani. A forró üveglapra öntötték az ónt, így kapták a tükröt.A tükör művészi elkészítésében különösen Velence vált híressé. A tüköripar azonban különösen akkor lendült fel, amikor Franciaországban a 17. század második felében, XIV. Lajos uralkodása alatt felfedezték az üveg öntését. Ezzel a módszerrel már nagyméretű tükröket is elő tudtak állítani. És most lássuk a tükör körül elterjedt babonákat, hiedelmeket és tévhiteket! Biztosan hallottad már azt, hogy ha a tükör összetörik, az bajt jelent. Ha pedig egy lány törte össze, az még rosszabb, hiszen 7 évig nem megy majd férjhez. 
A Magyarországon elterjedt babonák mellett világszerte léteznek hasonlók. Az afrikai zuluk például nagyon félnek a vízbe nézni, mert akkor ott megjelenik a tükörképük, és attól tartanak, hogy azt a krokodil elragadhatja. A tükör félelmetes tárgy, mert látszólag benne lakik egy "néha-néha" (pontosan a belepillantáskor) előbújó, addig alvó alak. Ha a tükör eltörik, ez a szellem bosszút áll a kár okozóján, hiszen ezzel elveszti búvó-, illetve lakóhelyét. Az ilyesfajta hiedelmek adnak magyarázatot arra, hogy a kőkorszaki, iszonyatosan nehéz viszonyok között élő emberek vajon miért készítettek fáradságos munkával "haszontalan" (hiszen nem arra használták, amire manapság mi használjuk) tükröket; s ha már annyi időt pazaroltak készítésükre, miért temették el a halottakkal. 
A holtak magukkal vitték a sírba a tükrök szellemét. Hófehérke meséjében a gonosz királyné a tükörben levő szellemtől kérdezi meg, hogy ki a legszebb országában? A régi orosz babona szerint az a lány, aki az újév első percében - kezében égő gyertyával - belenéz a tükörbe, az a háta mögött meg fogja pillantani a jövendőbeli férjét. A szépirodalmi művek is rengeteget foglalkoznak a tükörrel és a hasonmással. E. T. A. Hoffmann az egyik novellájában ellopott tükörképről ír. Dosztojevszkijnél pedig pontos "hasonmásról" olvashatunk.  
A modern társadalom embere a tükörképben saját vonásaira ismer, az ősi korok, primitív kultúrák embere azonban egy "szellemet" látott benne megjelenni. Ezért is vált a tükör varázseszközzé, szellemidéző szerszámmá, amelytől a jövendőt kérdezték. Vagyis minél kevesebbet tud az ember a valóság összefüggéseiről, annál inkább felruházza a tényeket félelmetes, képzeletbeli tulajdonságokkal. S minél kevesebbet ért az észlelt jelenségekből, annál inkább módosíthatja, értelmezheti, színezheti azokat a várakozás vagy félelem. Így van ez mostanság is, hiszen mindent ma sem tudunk...


 

2007. november 20., kedd

Szomorú hír

2007.11.20.kedd

Meghalt Szabó Magda Kilencvenéves korában, tegnap elhunyt Szabó Magda. Délután 4 órakor, olvasás közben érte a halál. 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin-magyar szakos diplomát. Pályáját költőként kezdte, 1949-ben kapta meg a Baumgarten-díjat, de polgári származása miatt visszavonták. 1949 és 1958 között nem jelenhettek meg művei. 1959-től szabadfoglalkozású író, 1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. http://nol.hu/cikk/472101/ http://hu.wikipedia.org/wiki/Szab%C3%B3_Magda

2007. november 19., hétfő

Szétdurran az agyam !!!

2007.11.19.hétfő

Na, most legalább tudom, hogy mit is éreztem egész nap... A vihar előtti csendet. Csak most este olvastam a DN-ben ezt a cikket, és rettentően fel vagyok háborodva !  




"Nem egyszer felmerült már, hogy elköltöztetik eddigi helyéről a vásárcsarnokot. A bőrgyár helyére vagy az Expo Centerbe való áttelepítésről akár már januárban döntés születhet, a kereskedők viszont már most zúgolódnak. Hamar paprikás lett a hangulat körülöttünk a vásárcsarnokban, amikor vásárlókkal és kereskedőkkel közöltük: arról írunk cikket, hogy elköltöztetik a csarnokot, mégpedig vagy a bőrgyár területére, vagy az Expo Centerbe.  
Volt olyan kereskedő, aki előbb egész egyszerűen nem akarta elhinni, hogy komolyan beszélünk, majd hevesen érvelni kezdett amellett, miért is tartja rendkívül rossz ötletnek ezt. Épp ezért megörültünk Bretter Zoltán SZDSZ-es önkormányzati képviselőnek, aki éppen akkor haladt el mellettünk. Megállítottuk, erősítse meg az információt. Bár ő előbb arra terelte a szót, hogy szerinte a sajtó sokszor ír olyanról, aminek nincs alapja, közbevetésünkre – hogy Tasnádi Péter polgármesterrel beszéltünk erről, s ő bizony két lehetséges helyszínt is megjelölt, januári döntést helyezve kilátásba –, a szabaddemokrata politikus témát váltott.
 A véleménye mellett továbbra is lázasan érvelő kereskedőtől Bretter megkérdezte: amit most lát, az valóban egy kulturált vásárcsarnok, piac benyomását kelti-e? A majd húsz éve itt standot bérlő fiatalember egyebek mellett leszögezte, ha elköltözik a piac, akkor ő felhagy az iparral. Szerinte ez lenne ugyanis az utolsó szúrás a kereskedőkbe, termelőkbe, amitől végleg elvéreznének. 
Neki több mint tizenöt éves kemény, fáradságos munkája menne veszendőbe, amellyel kiépített magának egy meghatározó vevőkört, akiknek jó része szerinte nem menne el máshová, a belvároson kívülre, hanem a legközelebbi boltot választaná. A pécsiektől és a vidékiektől elvennék a megfizethető áron elérhető, kitűnő magyar minőséget – vélekedett. A körülöttünk állók hozzátették: ide vagy a közelbe minden városrészből érkeznek buszok, és itt van a távolsági buszpályaudvar is. A vidékiek pedig a vevők legalább harminc százalékát teszik ki."  
Hát ha ezt megteszik - márpedig úgy tűnik, ebben a városban tényleg mindent meg lehet tenni annak a maroknyi embernek, akiket ráadásul mi választottunk ! - szóval ha megteszik, esküszöm, egyike leszek a tünetés-szervezőknek ! Az alábbi címen lehetőség van vélemény írásra. Írjatok, tiltakozzatok, hátha meghallgat bennünket valaki !  
http://w3.bama.hu/index.php?apps=cikk_hozzaszolas&cikk=103958