2017. augusztus 30., szerda

Szép volt....



http://lmaim-hzunk.blogspot.hu/2017/07/jatek-termeszetesen.html   Holdgyöngy nemrég itt írt arról, hogy látogatóban lévő unokái milyen jól elvoltak „igazi” játékok nélkül.

Erről jutott eszembe saját gyerekkorom.
- amire mindig végtlen szeretettel és nosztalgiával, meg hálával gondolok vissza. Mert igenis szép volt....akármilyen is volt.

A háború utáni években nem nagyon volt se lehetőség, se választék ahhoz, hogy kisgyerekeknek játékokat vásároljanak a szüleik. Örültek, ha kenyérre, kis cipőre jutott…(Testvérem 70 éve teherként cipeli, hogy neki, fiú létére az én kinőtt rózsaszín kis trikóimat kellett hordani… Bizony az ilyen világ volt. Kinőtted a cipőt ? - egy nyári saru és egy téli magas-szárú volt - nem baj, majd örökli az öcséd, vagy valamelyik rokon gyerek. És ha szerencsések vagyunk, akkor tán te is örökölsz valakitől egy nagyobbat….)

Milyen csodás egyszerű játékaink voltak !
Volt (van) egy mesekönyvem, aminek egyik szereplője Munkupunku az erdei manó. Hát nem tudnám megmondani, hány mohából, kavicsból, ágakból épített Munkupunku-ház volt a kertünkben. Szabad volt fúrni-faragni-festeni: deszka, kalapács, szög, festék volt otthon. Nagyon szerettünk rajzolni, és nekem volt egy papír öltöztető babám, aminek – amikor kicsit nagyobb lettem – már magam rajzoltam ruhákat. Vagy pl. én jól emlékszem, milyen örömmel gyűjtöttük sétánk közben a pici csigaházakat – bár nem tudom, végülis mit csináltunk velük/belőlük.

Vagy „országoztunk” apám tőrével.  (Egyáltalán ismeri valaki vajon ma ezt a játékot ? Ketten játszottuk. Földbe kellett karcolni egy nagy négyzetet, elfelezni, majd bedobni a kést úgy, hogy megálljon a földben. Amerre a penge mutatott, ott vonalat húztunk, ezzel „elorozva” a másik birodalmának egy darabját…)

És igen, mi is főzőcskéztünk, annyira emlékszem,  pl. befőttet készítettünk meggyből, „rendesen” felöntöttük vízzel, majd szalicil helyett a vadsóska lemorzsolt virágát szórtuk rá.  Volt Édesanyám gyerekkori konyhai edénykéiből még pár darab, amikben főztünk. Volt a régi kis edényekhez tartozó polc-féleség is – ebből építettünk boltot és sokat „boltosoztunk” – ami a legfurább dolgok adás-vételét jelentette (kockacukortól kezdve a pörkölt árpáig).
Babáim nem nagyon voltak – nem is igazán szerettem azzal a 3 darabbal se játszani – a fiúkkal éreztem jobban magam: és legszívesebben fent ücsörögtem a körte- vagy diófa ágai között. És lány létemre volt csúzlim és csináltam én is nyilat. És megállás nélkül fütyültem, amiért a Nagymamám megállás nélkül szidott, mondván, ha a lányok fütyülnek, sír a Szűz Mária…És ez csak pár dolog, ami nagy-hirtelen eszembe jutott.

Igen, nem szégyellem, meglehetősen szegény körülmények között nőttem fel – de pl. mesekönyveink voltak – sok még anyánk gyerekkorából maradt (Istenkém, mi lesz velük, ha én meghalok ?) – és rengeteget meséltek nekünk, majd 6 éves korunktól már mi magunk is sokat olvastunk.
Ha egymás mellé tehetném a mi „játékainkat” és egy nem is túlságosan elkényeztetett rokon kisgyerek mostani játékait – hát döbbenetes lenne a különbség.
Nem tudom/állítom – hogy ez jó, vagy rossz. Egy biztos, nekem boldog gyerekkorom volt. Nem tudom, mit fog mondani 60 év múlva a mai 5 éves.

2017. augusztus 29., kedd

Gondoltad volna ?

Gondoltad volna, - ha nem írom ide a szerzőt - hogy ezt a két sort J.P. írta ? Mert én bizony nem...  


Janus Pannonius: Galeottóhoz  

Ábécére tanítod a gyermekeket, Galeotto;  
Oktass hajfestést, s fölvet a pénz mihamar.  

2017. augusztus 28., hétfő

Váratlanul arra ébredünk....

http://belsobekenkmegteremtese.network.hu/blog/a-beke-szigete-hirei/filter/month/2014-08
LUCIAN BLAGA: MI ÖREGSZIK MEG BENNÜNK?

Mi öregszik meg bennünk, 
hogy váratlanul arra ébredünk egy reggel: 
el szeretnénk rejteni arcunk és nevünk? 
Mi öregszik meg bennünk, 
ha napnyugta és élet-alkonyat rádöbbent: 
régi, ködös árny vagyunk, 
ki a maiak közé szakadt? 
Nem öregszik bennünk a szív, 
amíg dobog, sem a szenvedély, 
sem a vér árama, sem a fülben a visszhang, 
sem a lélek, csak a könny maga. 
Öreg könnyekkel sírnak, ha sírnak, a vének. 





(Milyen igaz.... )


2017. augusztus 27., vasárnap

Világegyetem: Múlt. Jelen. Jövő ?



Még mindig tart ez az afrikai meleg... Már nagyon unom... max. filmeket nézni van erőm.

Ez egy magyar nyelvű anyag – a világegyetem katasztrófáiról:




Az alábbi német nyelvű – de nekem jobban tetszett. Ez a Föld katasztrófáiról mesél – szerintem nagyon érdekesen:





Többnyire ismertek ezek: a hatalmas meteorit becsapódás, az elképzelhetetlen méretű vulkánkitörések, vagy a Föld forgástengelyének változása. Eddig még mindig volt ereje a Földnek a megújuláshoz. Kérdés milyen lesz a következő „világ-vége” – és tényleg vége lesz-e a világnak ? 

Akit esetleg érdekelne az öt nagy kihalás/pusztulás, itt olvashat róla: 
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kihal%C3%A1sok_okai#Az_.C3.B6t_nagy
ebből egy pici mondatrész: 
"...minden kihaláshoz köthető globális tengerszint-, hőmérséklet- és sókoncentráció-változás..." - hát erre kell figyelni.


2017. augusztus 26., szombat

A kis poszáta meg a gondolataim...



Ha tegnap a fecskékről volt szó, akkor ma megérdemel ez a kis poszáta is pár sort. Kaptam a hírt a Madártani Egyesület hírlevelével.
És ültem és gondolkodtam...hol vagyok én tőle ??? Már nem nagyon merek egy 300 km-es útra sem elindulni....
Autóval....
Nem repülve....


"A hónap folyamán kaptuk a hírt, hogy egy Sumonyban gyűrűzött kis poszátát fogtak be Svédországban. A madarat 2016.08.20-án jelöltük, és 2017.05.29-én ellenőrizték Ottenbyben, Sumonytól 1142 km távolságra."
"Testhossza 12-14 centiméter, szárnyfesztávolságs 16-21 centiméter, testtömege 10-14 gramm."