2019. július 31., szerda

Üzenet….


https://marieclaire.hu



Majd egy hetes géphiba miatt nem tudtam kedvenc oldalaimat nézni/olvasni…
Hiányoztak.

És most, amikor tegnap este visszatértem és nekifogtam, hogy bepótolom a hiányokat – most láttam, hogy ismét kevesebben lettünk (blogírók).

Kissé elgondolkodtam a dolgon, talán fájlaltam is pár percig, aztán rájöttem – ez csak annak az útnak újabb állomása, amin járok, amit ha nagy szavakat akarnák használni, hát az „életem útjának”  is nevezhetek.

Hogy 75 éve mindig csak a veszteségek győzedelmeskednek felettem – nem mondanám, hogy örömmel tölt el. De ahogy 75 éve minden veszteségemből talpra álltam (eddig) – ebbe se fogok belehalni.
Nem írtok blogot ? Jó.
Nem kommenteltek? Jó.
Irány kedvenc és népszerű oldalatok, élje ki mindenki ott magát kénye-kedve szerint…. nyilván van abban is öröm… Legyen tiétek.

Én megmaradok ennél az ócska, öreg, unalmas, önmagamban dörmögő változatnál, a blogírásnál és tényleg nem fáj, ha senki se olvas/kommentel. Hovatovább oda jutok, hogy én se fogom ezt tenni mások blogjánál – mert hát minek is….

Amíg itt voltatok, jó volt, de van élet nélkületek is. 

 Reményik Sándor
 Mi mindíg búcsuzunk


Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
 
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsuzunk. 






2019. július 30., kedd

Meleg van....


Nehéz napok vannak mögöttem.... Rájöttem, hogy gép/blogfüggő vagyok ....hát szégyen...az én koromban.... de ez van...

Holnaptól jelentkezem... bár úgy tűnik, "annyira" nem hiányoztam...

Akiknek mégis, azoknak köszönet a kedves,érdeklődő sorokért... 💖 💕 💖



2019. július 24., szerda

Most jön a nyár....

Ez vár ránk az elkövetkező hónapban...
Nem is tudom, hová meneküljek - hiszen a pince is fel fog melegedni...




Az alábbi riport német nyelvtudás nélkül is érthető:
https://www.msn.com/de-de/sport/soccer_videos/bis-zu-45-grad-in-spanien-jetstream-befeuert-neue-hitzewelle-in-ganz-europa/vp-AAEp4VU

Ez meg ijesztő: 
https://hu.euronews.com/2019/06/18/rekordsebesseggel-olvad-a-gronlandi-jegsapka

https://nyhetsbrev.jobzone.se/augusti-2018/

2019. július 22., hétfő

Már megint "ráfáztam"

Százezerszer megfogadtam már, hogy nem "újítok" és nem követek semmiféle "divatot" - az étkezés/ételek területén (se).
Az idei évem nekem annus horribilis ( hogy plagizáljak kicsit II.Erzsébettől...) - legalábbis ami a befőzéseket illeti.
Mert ugye:
- Az eprem nem magyar volt - ízetlen is, habár szemre szép piros, meg valójában a gyümölcsszemek is tetszetősek, nagyok, épek voltak - de ízük nulla... Szégyen, de eperszörppel "javítottam" kicsit a helyzeten - ami nagy disznóság, de egyszerűen élvezhetetlen rózsaszín trutymó volt a lekvárom...

- Jött a meggy. Idén nem volt sehol kapható az u.n. "cigánymeggy"- ami kicsi, ronda, de szerintem abból készül a legaromásabb meggylekvár. Hát vettem azt a szép nagyszemű, jobbra-balra nemesített - de sajnos alig-alig meggy ízű meggyet. Háááát a lekvárom.... szóval "Válámi ván, de nem áz igázi..."

- Kajszi: no ez nem tudom honnan jött, de biztos nem magyar volt. Valószínű kissé elkapkodtam ennek a megvásárlását is. Fogalmam nincs milyen fajta - szemre ugyan szép, na de íze ennek is nulla. Bár a lekvár még úgy ahogy elviselhető/ehető lett "tuningoló" nélkül is.

- És most itt ez a fránya szilva.... Sajnos elfelejtettem, milyen fajtát ajánlottak, ami szemre ugyan szép volt, meg hibátlan is, hiszen egy kukacos se volt az öt kilóban - de azt a bizonyos cukornélküli-tepsibensütős (hajdan üstben főztük) szilvalekvárt akartam volna készíteni belőle. Hát a tepsiből kifolyt a leve - annyit ki kellett mernem, hogy az öt kiló szilvából 4 kis üvegnyi lekvár és majdnem egy liter szilvalé lett.

Szóval én most lelkileg "kész" vagyok. 
Akármihez nyúlok, idén valahogy semmi se akar igazán sikerülni...Nem sorolom az egyéb kudarcaimat.
Na de hogy még a lekvárjaim se.... hát elkeserítő...

Szilva nélküli készlet, 64 üveg:



Egyébként mindjárt éjfél, most fogom a szilvát üvegekbe rakni. Du. 6-kor kezdtem magozni... ilyen sokáig tartott ennek a kevéske trutymónak az  elkészítése... Szóval....
Elegem van....


Persze az is igaz, senki sem kényszerített, hogy ezt/ezeket csináljam.... csak az egy életen át tartó megszokás....

Az pedig nagy úr. 


Éjfél előtt 5 perccel:
Ennyi lett 5 azaz ÖT kiló szilvából:


A bögrét csak azért tettem oda, hogy látsszon, ezek milyen picike üvegek....
Sajnos nem látszik, hogy BENT az üvegben (=lekváron) semmiféle tartósító nincs ! Csak kívülre, a doboztető és a celofán közé teszek Nabenzoátot - és még soha semmim nem romlott el....


 

Szúnyog-haváj, Bence-szocotthon Magyarország

"...A biológiai szúnyogirtással már lárvaállapotban elpusztíthatóak a szúnyogok egy olyan anyaggal, amely nem károsít más rovarokat. A kémia szer ezzel szemben minden, közel szúnyog-nagyságú rovarra negatívan hat. Nyugat-Európában éppen ezért szinte mindenhol a biológiai irtást végeznek. ... Ehhez képest Magyarország egész területét ezzel az idegméreggel fújják tele..."
Olvasd csak ezt el:
https://24.hu/belfold/2019/07/18/szunyogirtas-2020/?fbclid=IwAR0oj4zM0r8ch-hEDzfWGkA_swyanEy7uN7wOktmX76P8Rbg7NP7DRD_NLw 

Komolyan mondom, nincs itt menekvés... csak akkor, ha szeded a sátorfádat... és valami jobb helyet keresel.... ha ugyan létezik még ilyen a Földön...

Másik hírem:  büdöspoloskával tele a kertem, különféle fejlődési fokozatú egyedeiből már közel 70 db-ot döglesztettem meg...
 
Ez mind ugyanannak az egy dögnek a fejlődési fokozata...3 mm-estől 1 cm-esig...
Kép innen és egy jó cikk is olvasható:
https://www.origo.hu/itthon/20161109-a-poloskainvazionak-meg-nincs-vege.html
Itt pedig vannak jó tippek a megsemmisítésükre:
http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=1186729

Egy ilyen levelet is találtam: nagyon szépek, de lehúztam őket a wc-ben... az elég biztos megsemmisítésnek látszott...

http://gazigazito.hu/?modul=oldal&tartalom=1186729

Egy kis ismertető róluk:  https://www.izeltlabuak.hu/cikk/bence-marvanyos
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bencepoloska 

Ezek az u.n. ázsiai márványpoloskák (Halyomorpha halys), amik Japánban, Koreában és Kelet-Kínában őshonosak. 1996-ban ellepték az Egyesült Államokat, majd 2004-ben elérték Európát is.
A legnagyobb gondot az jelenti, hogy jelenleg nincsen ellenük hatásos módszer a kezünkben. Mindkét faj hatalmas károkat okoz a szántóföldi növényekben, a zöldségfélékben, és a barna a gyümölcsökben is. Egyelőre nincsen kifejezetten poloskák ellen kifejlesztett rovarölő szer. A legjobb módszert ellenük jelenleg a széles hatásspektrumú készítmények nyújtják, azonban ezek elpusztítják a hasznos rovarokat is, így használatuk nem a legjobb megoldás. Ráadásul ezeknek a szereknek a lebomlása igen gyors, így pár nappal később újra megjelenhetnek a poloskák.

Szóval ha permetezek, akkor  még ártok is... Na de nem lehet csak azzal tölteni a napokat, hogy egy papírzsebkendővel a kezemben ezekre a dögökre vadászom. Ugyanis ez a módszerem, nézem a bokrokat, a fügefát és ha valahol ennek a dögnek valamelyik formátuma megjelenik - mert ugye több fejlődési fokozata van, ahogy az a fenti képen is látható - akkor azonnal szétnyomom. 
Pfuj... de tényleg nincs más módszer...

A kérdés csupán az, hogy mivel a szomszédom ugyanezt nem teszi, mennyi ideig tart, míg onnan hozzám átmásznak/repülnek ? Ugye, semeddig. Így hát teljes mértékben és minden téren én állok vesztésre.



Egyébként: vettem újabb 10 tücsköt....
És egyébként továbbra is néma az éjszakám. 😥

Istenem, mondd, miért csak a másokra káros lények szaporodnak ???





2019. július 20., szombat

Az én Sikondám


Az új mecsekjánosi kálvária fotózása után nem Komló, hanem Sikonda felé indultam haza. Gondoltam benézek 1. a karmelita nővérekhez, megkérdezve, elkészült-e a kálváriájuk, 2. emlékeket idézni bekanyarodom Sikondára is.
Nos, a karmeliták kálváriája nem kész – de egy végtelenül kedves apácával telefonszámot cseréltünk, s ha elkészül, majd kimehetek fotózni.

Na de Sikonda… Így utólag még én is meglepődtem, hogy mennyi emlék jutott eszembe, holott talán kétszer, rövid nyaralás alkalmával jártam ott, s néhányszor csak fürdeni a strandon.
És milyen az öregember emlékezete ? Nem ám azt látja, ami valóban a szeme előtt van, hanem azt, ami volt, amire szívesen emlékszik vissza.
Itthon aztán elkezdtem keresni régi sikondai strand-képeket és elég szép számban találtam is.
Nem másolom át, ezen a két linken jó ismertetők vannak a fürdő múltjáról:
Mellesleg azt én sem tudtam, hogy a meleg-vizes kutak története egészen az 1920-as évekig nyúlik vissza.

Sok fotót készítettem, de csak néhányat mutatok meg, hiszen valószínű ezek is csak nekem érdekesek.
A régi képek között keresgélve most   - micsoda szerencse – találtam  olyanokat, melyek anno ugyanabból, vagy majdnem ugyanabból a szögből készültek, ahonnan én készítettem most a képeket. Hát van ilyen szerencse – néha…
Jó volt ott sétálni, jó volt emlékezni – csak kimondani nem jó, hogy amire emlékszem, azok kb. 60-65 éve történtek.

A szanatórium - nem változott

 


Régen és ma 1

Régen és ma 2
 
Ami ma turistaszállás, régen templom volt.
A két szobás pici házikó megvan még, ahol nyaraltunk

Képek a kempingből




Rendezett, szép, tiszta. Nem is értem, miért üres .....





Az új fürdő  https://www.elmenyterkep.hu/ambient-hotel---aromaspa-sikonda-komlo.html

Szomorú szívvel, de ide bemásolok még egy címet, melyet elolvasásra javasolva, már a bejegyzésem megjelenése után kaptam.... 
Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni.
Talán annyit: ez, ilyen ma Magyarország. Nem a mi országunk ez már....
 





 

2019. július 18., csütörtök

Agy-kutatás



Ha én egyszer képes lennék megérteni, hogy az agyam miképp működik…de jó is lenne… hogy miért jut eszembe hirtelen olyan valami, aminek a jelen történésekhez és egyáltalán semmihez, ami most/jelenleg/van, semmi köze…. ezt egyszerűen nem értem.
Milyen lehet az agyam ? Vagyis hol, hogyan „képződnek” benne a gondolatok ?
Látsz egy képet – eszedbe jut róla valami. Oké.
Érzel egy illatot és szintén „beugrik” valami. Oké.
Vagy csak egyszerűen van valami „történés” – ami felidéz valamit…. megértem, elfogadom, ha arról valami „eszedbe jut”….

De hogy fekszel az ágyon, nézed a tévét, - jelen esetben egyiptomi piramiskutatást – és akkor  „a semmiből” mégis hogy a csodában jön hirtelen elő egy kép, egy esemény, egy gondolat,  aminek semmi, de semmi köze (legalábbis úgy véled) a jelen történéshez.

Mégis, hogy jut hirtelen eszedbe, hogy fel kellene írni a szombati tennivalók listájára a tücsök-vásárlást - mert el fogod felejteni…. Esküszöm a film-beli sivatagban nem ciripeltek tücskök - hogy mondjuk ez lett volna az ok, a vásárlás eszembe-juttatására...és kint is néma csend volt, hiszen ugye, írtam a tücsökzene kihalt...

Szóval felkeltem és felírtam...(Csak zárójelben: már régóta "cetlivel" járok bevásárolni...) 

Hát én már sose fogom magam megérteni. Nem tudom, miért hiszem, szeretném akkor, hogy mások értsenek meg mindig engem…

https://24.hu/szorakozas/2016/04/11/megvaltoztatja-az-agy-anatomiajat-a-pesszimizmus/










2019. július 16., kedd

Visszajövök !



"Interaktív sírkő is vásárolható már Nagy-Britanniában. A látogató mobiltelefonján kaphat tájékoztatást a halottról, képekkel, videofelvételekkel, a család rendszeresen újíthatja, bővítheti, frissítheti a profilt.
A kellően "okos" mobiltelefonokat aktiváló, sírkőbe épített kódjeladó ára 300 font (bő 100 ezer forint), a net-helyé 95 font.
A lehetőséggel elsőként egy özvegyasszony élt, akinek férje 55 évesen, tavaly halt meg szívbajban. Azért rendelt interaktív sírkövet, mert férje rajongott a technikai újdonságokért. "Mellesleg, ha valaki idővel családfakutatásba fog, a videók megkönnyíthetik a dolgát" - idézte a nőt a brit The Sun."   


Szeretem én a netet, de kedves utódaim, ha velem ezt megcsináljátok, visszajövök kísérteni és nem lesz egy nyugodt éjszakátok  !!!




Azért elgondolkodtam ám a dolgon... Hogy a "média" milyen hihetetlen erőszakosan tör az életünkben az egyenesen elképesztő. Hacsak nem költözöl el egy lakatlan szigetre, nincs menekvés. 
Nem tehetek róla, engem már a sok önmagát folyamatosan fotózó, a legközönségesebb (=hétköznapibb) helyzeteket is állandóan megörökítő  telefonosok hihetetlenül idegesítenek, bosszantanak. Nem is tudom igazán, miért, hiszen semmi közöm hozzájuk - csak egy valaki vagyok, aki elmegy mellettük. 
Ja, hogy esetleg én is rajta vagyok a képen ?  Ja, hogy nem kérték az engedélyemet, hogy a világvégére is elküldjék azt a fotót ?  Hogy bárki, bárhol lásson engem, az is, akinek semmi köze hozzám és viszont ? Hát kit érdekel ? 
Valószínű, csak a hozzám hasonló ....(írj, gondolj valami rút jelzőt) vénembereket bosszantja az efféle nyilvánosság.

Jó, persze nagyon jó egy mobiltelefon - ha baj van. Jó, persze öröm nézegetni a fényképeket, vagy most nem is tudom már miképp hívják azt a képet, amit a telefonokon lehet látni ? Még "fénykép" annak is a neve ? Megértem én azt is, hogy jó érzés megmutatni a barátaimnak, merre jártam, mit láttam, hiszen anno én is megmutattam néhány barátomnak azokat a fényképeket, melyeket utazásaim során készítettem. Na de hogy állandóan ? És hogy mindenhol ? És hogy szinte mindenki ?
Na, szóval nekem ebből elegem van....
 
 


Igaz persze  az is, hogy az én véleményem senkit se érdekel... 
Hát..."így jártam"...