2007. szeptember 10., hétfő

Bokraink közt már az ősz barangol...

2007.09.10.hétfő
Szergej Jeszenyin: Bokraink közt
 
Bokraink közt már az ősz barangol,  
kóró lett a fényes laboda.  
Zizegő, szép zabkéve-hajadról  
nem álmodom többé már soha.  
Arcod haván bogyók bíbor vére -  
szép voltál, te kedves, illanó!  
Szelíd, mint az alkony puha fénye,
s fehéren sugárzó, mint a hó.  
Szemed magvai kihulltak régen,  
neved, a törékeny, messze szállt.  
Gyűrött sálam őrzi már csak híven  
fehér kezed hársméz-illatát.  
Amikor a háztetőn a hajnal macskamódra, 
lustán lépeget, emlegetnek tűnődő szavakkal
vízimanók, dúdoló szelek.  
Kéklő esték azt suttogják rólad:
álom voltál, elhaló zene.
De tudom - aki formálta vállad,  
fénylő titkoknak volt mestere.  
Bokraink közt már az ősz barangol,  
kóró lett a fényes laboda.  
Zizegő, szép zabkéve-hajadról  
nem álmodom többé már soha.


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése