Egész nap futkostam, mint pók a falon. Még a havazás
előtt….gyorsan…ezt-azt elintézni, megvenni, hogy ha megfehéredik a világ, ki se
kelljen lépnem… És este fáradtan ülök a gép előtt – átgondolva, hogy milyen
intézni-való maradt el. És bosszankodom, mert kiderül, hogy megfeledkeztem a
zabpehelyről és a kókuszreszelékről.
És akkor este rákattintok a
Big Picture oldalára, és látom a képeit….
Ott is karácsony lenne december 24-én .…
Mi van/lesz helyette ?
Az ajándék az, hogy
életben maradtak…már akik….
És mindez nem több, mint egy pársoros tudósítás, 2 nap múlva
már senki sem beszél róla...Nem is tudom, nem volt-e mégis jobb a Nagymamám
idejében, amikor nem volt se net, se tévé. Legalább megmenekültek egy csomó
ehhez hasonló hírtől. Hiszen segíteni úgyse tudunk. Csak elszomorít a
tehetetlenség érzete és megkeseríti a kedvünket....
Nem látok igazi kiutat. A dolgok attól még megtörténnek, hogy én nem tudok
róluk.
Le kellene szoknom a világmegváltási vágyaimról.
Lehetetlen.
Természetesen sajnálatos dolgok, de én pl. ilyesmiket is tudok, és mennyivel közelebb van...
VálaszTörlésSe gáz,se villany,dermesztő hidegben fagyoskodnak
Szerinted a fővadász olvas ilyesmit ? Mert szerintem nem - és lesz@rja az egészet. Hulljon a férgese - csak ők maradjanak a tűz körül....
VálaszTörlésVárom, hogy jöjjön a kutyákra a dér.