2018. szeptember 23., vasárnap

Mindeféle gondolat a hócipő kapcsán....


A forró nyárban – töredelmesen bevallom, elmaradtak bizonyos betervezett itthoni munkák. Kb. két hete fejeztem be a könyvtáram (kb.1000 könyv) takarítását, ami azt jelenti, hogy 20 polc-sornyi könyvet szedtem le, vittem ki az udvarba, kettesével poroltam ki, majd leseprűztem…. és visszaraktam a helyére. Hát napi 2-2,5 óránál tovább nem bírtam ezt csinálni…. El is tartott egy hétig mire végeztem – de bevallom irgalmatlanul jó most tudni (mert ugye, nem látszik), hogy a könyvek mögül eltűntek a pókhálók és a polcok is mind le vannak törölve.



  
A múlt héten tettem rendet a cipős szekrényemben és selejteztem ki néhány olyan cipőt, ami már évek óta nem volt a lábamon. (Nem dobtam ám ki ! Továbbadtam a karitászosoknak - mert biztos lesz, aki örül ezeknek....) Kétségtelen, nem ok nélkül nem használtam ezeket (magas sarok, szűk, stb…). Azt azonban megállapítottam, hogy a szükségesnél több cipőm van…

Magam se értem, miért is vettem meg némelyiket. „Csak”… afféle női válaszként ezt tudom mondani. Tetszett. Úgy gondoltam, ehhez, vagy ahhoz a ruhához épp ez kellene. Jó vételnek kínálkozott (megfizethető volt). Nem akarok dicsekedni a számmal, de (feleslegesen) sok cipőm van….
Vannak téli bakancsok, van hótaposó, sportcipők.... Ennek kapcsán eszembe jutott, hogy milyen is volt a gyerekkorom cipőállománya, ill. milyenek voltak annak a kornak a cipő-vásárlási-hordási-kezelési szokásai. 

Nyáron – már ha nem mezítláb voltunk – akkor bőr sarunk volt. Szerettem, nem nyomott, szellőzött benne a láb, és különben is minden gyereknek ilyen volt. Aztán volt 1 db. bőr félcipő és jó esetben 1 db. bőrbakancs. A cipőket – kinövés esetén – a testvérek örökölték. A cipészeknek akkoriban jól ment a dolguk, talpalás-sarkalás, mindenféle rendes javítási munkájuk volt, mert a drága cipőt óvni illett/kellett.  


 
Aztán a cipőpucolás ceremóniája. Nálunk valami miatt Édesapám vasárnap reggeli „szórakozása” (vagy feladata?) volt. Ült a konyhában, vagy jobb időben az előtérben a kis sámlin, előtte egy halom cipő. Szép sorban mindegyiket bekrémezte, (= suvickolta, mert a cipőkrémet suvicknak hívtuk - eredete a német Schuwichse = cipőkrém szó), majd fényesre kefélte. Közben mesélt, ha akartuk, vagy beszélgetett velünk, de valahogy mindig arra terelődött a szó, hogy a cipőt gondosan kell ápolni, ha azt akarod, hogy sokáig tartson. 

Sokszor hallhattam ezt a figyelmeztetést, mert ma is „rendesen” tartom a cipőimet, sárosan sose rakom el, a télieket nyáron kitömöm újságpapírral, stb. 
Emlékszem, hogy mindig mosolyognom kellett, ha ott láttam a cipők közt a „bilgeri”-t  (a férfiak téli bőrcsizmáját hívták így). Valami miatt olyan mulatságosnak találtam ezt a szót. Nem tetszett, mert bricseszt (buggyos, térd alatt beszűkülő szárú nadrágot) hordtak hozzá, és ez az egész így egyben, valahogy mindig a katonákra emlékeztetett engem. A katonákat meg sose szerettem.

És hát igen, a hócipő. Ezt addig hordtuk, míg kisebb gyerekek voltunk. Az enyém vastag fehér gumiból volt, két szép fényes patenttal lehetett bekapcsolni. Jól megvédte a lábamat/cipőmet a hideg latyakos/havas időben. Akkor ugyanis nagy gond volt, ha valami miatt elázott az egyetlen cipőnk. Nehéz feladat volt, hogy másnapra hogyan is szárítsuk meg...
A felnőttek meg kalucsnit hordtak. Istenem, van-e gyerek, akinek ma ezt a két szó mondom (hócipő, kalucsni) és tudja, mit jelent ? Nem hiszem….

Hát mindegy, végül is, az egész „csak úgy” eszembe jutott. Nekem meg a permalink meg az url és hasonló varázsszavak jelentéséről nincs halvány fogalmam se… Amit vélhetőleg minden 10 éves ismer….(Nem kezdenék bele felsorolásukba, mert irdatlan listát tudnék összeállítani.) Élni lehet ezek ismerete nélkül is….
Lehet, hogy 50 év múlva a mai fiatalok épp az enyémhez hasonló nosztalgiával fognak a gyerekeiknek mesélni ezekről a „régmúlt” fogalmakról.

Tempora mutantur et nos mutamur in illis. /Változnak az idők és benne változunk mi is./


10 megjegyzés:

  1. De szép emlékeket ébresztettél bennem!:) Mikor kicsik voltunk, nálunk is Édesapám tisztította a cipőket és többféle kefe is volt, amitől a box (mi így hívtuk a cipőkrémet, nem tudom hogy kell írni) után csillogott villogott, mint az a bizonyos... :D Jaj, a hócipőről ne is halljak! Azt rémesen utáltam, mert nagyon nehéz volt belebújni és mire felöltöztetett mindhármunkat Édesanyám, szinte biztos, hogy nekem pisilni kellett és kezdhette elölről!:D Sokszor én is több cipőt veszek a kelleténél, de nekem nagyon válogatós a lábam, merthogy a gerincműtét miatt felét nem érzem... és csak a bejáratásnál derül ki itthon, vagy az utcán, hogy nem kellett volna beruháznom. Ilyenkor én is túladok rajta. A saru az egyedüli nyerő még ma is - bár a koromhoz már nem illik, de nem érdekel, csak ebben tudok járni. Tavasszal felveszem és ma fogom téliesíteni.:))) Jön a könnyű sportcipő és a szintén könnyű csizma. Bőr csak alkalomra, kínlódva... Ami a könyvtárad tisztaságát illeti, nagyon irigyellek! Nálunk is van 3-4 ezer darab, de évek óta fel akarjuk újítani a szobát, ahhoz ki kell hordani majd mind, erre várunk... Mindig akad fontosabb, most a tető! Azért nem adjuk fel!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye, hogy egy ilyen egyszerű kis dologról, mint egy cipő, mennyi gondolat jut hirtelen az ember eszébe ??És akkor a témát még végig se ragoztam, de talán majd egyszer még mesélek arról, ami most kimaradt.

      Törlés
  2. Hozzánk is jöhetnél könyvet porolni, nem szeretem munka. Cipőpucolás, nem is értem, van hozzávaló minden, de amikor indulnánk, s vennénk fel a cipőt akkor látjuk, itt gond van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Könyvespolc: bevallom, először egy ismerős takarítócég vezetőjével beszéltem és majdnem elájultam,amikor megmondta, mennyiért vállalnák a munkát. Hát akkor ha egy hétig tart, akkor egy hétig játszadozom vele, de megcsinálom én, hiszen a létrára még fel tudok menni. Hogy később mi lesz ? Nem gondolkodom rajta.
      A cipőpucolással meg úgy vagyok, hogy a mostanában szívesen hordott vászon sportcipők tisztítása viszonylag egyszerűbb, mint a régi cipők gondozása. Igaz, egy szezonnál többet a legritkább esetben bírnak ki. Persze az is tény, hogy nem 38 ezer Ft-os tornacipőben szaladgálok...

      Törlés
  3. Én meg idősödve kb. 15 éve olyan bölccsé váltam, hogy rájöttem, a nyitott könyvespolc csak gondot jelent. Kis túlzással: még be se fejeztem a leporolást, lehetne elölről kezdeni. Szét is néztem akkor a vaterán és vettem nagyon olcsón 3 régimódi, üvegajtóval csukódó könyvszekrényt, és azóta boldog vagyok velük (egy nagy nyitott polcot megszüntettem). Egy gondom van, a könyvszekrény nem olyan szapora jószág, mint a könyv - de úgy látszik, arra még várnom kell, hogy ebben a körben is bölcsebb legyek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Talán ha most 40 lennék és nem 73...talán érdemes lenne könyvszekrényt vennem...De a hátralévő időre ?
      Inkább porolok, takarítok....amíg bírok.

      Törlés
  4. Én, bevallom töredelmesen, hogy a könyveket max. leporszívózom, mert a 3. emeletről lehordani és kettesével összecsapkodni, azt nem nekem találták ki.
    Nekem fekete hócipőm volt, legalábbis emlékeim szerint.
    A fiamnak meg sárga esőcsizmája volt. Változnak az idők.:-)
    PZs

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, nem tudom, mit csinálnék, ha nem olyan lakás-körülményeim lennének, amilyenek. Nekem is van ismerősöm, aki porszívózza a könyveket - jobb megoldás híján.Na de kimegyünk mi a divatból ezzel a könyvgyűjtő mániánkkal. Egy tabletet nem kell takarítani, csak időnként egy modernebbre cserélni.
      Jé, tényleg jut eszembe, létezett fekete hócipő is - de az enyém fehér volt.Az esőcsizma meg már modern dolog - igen, az idők (is) változnak....

      Törlés
  5. De jó emléket hoztál elő! nekem is volt fehér hócipőm, hűűű de nem szerettem, de muszáj volt felhúzni. Arra emlékszem, hogy elég hamar elszakadt, főleg a patentes zár környékén. A hó, az eső meg így is, úgy is belement a réseken.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Látod, erre nem emlékszem, hogy mennyire volt tartós - de az biztos, a cipő érték volt akkoriban, hisz (mint írtam) örökölték a kisebbek a nagyoktól.Mindenre sokkal jobban vigyáztunk, mint manapság - épp azért mert kevés volt - mindenből...És találékonyak voltak anyáink, átalakítgattak ruhákat....stb....és valahogy mégis úgy gondolok vissza a gyerekkoromra, hogy én akkor boldog voltam. Szegényen is.

      Törlés