Téli virágok

A szemerkélő eső csak rövid sétát tett lehetővé ma. Ezt hoztam Nektek: 
 

Élvezetes olvasmányok

Jules Gabriel Verne (magyarosan: Verne Gyula) (Nantes, 1828. február 8. – Amiens, 1905. március 24.) francia író. Egy fiatal ügyvéd, Pierre Verne első fiaként született. Apja önmagához hasonlóan jogi pályára szánta, de Jules nem érdeklődött az ügyvédi pálya iránt, s bár elvégezte a jogi egyetemet, soha nem praktizált. 

Szerette a kalandokat, s a „fény városában”, Párizsban szeretett volna élni akkor is, amikor apja megfenyegette, megvonja tőle az anyagi támogatást. Eleinte sokat nélkülözött, s mindenféle munkát elvállalt, a maradék idejében pedig színdarabokat írt, kevés sikerrel. Dumas azonban biztatta, s ez sokat jelentett Verne számára. Első komolyabb sikerét az Öt hét léghajón című művel érte el, amely 1862 karácsonyára jelent meg, s ennek révén anyagilag is rendbejött. Kiadója, Jules-Pierre Hetzel azonnal húsz évre szóló szerződést kötött vele. Egyre-másra jelentette meg regényeit, amelyek óriási sikert arattak otthon és külföldön egyaránt. Megteremtette az anyagi biztonságot családja számára, s most már nem kellett mással foglalkoznia, csak az írással. Regényei témáját sokszor az életből merítette, csak tovább gondolta a felfedezések, találmányok életét, így született meg az ő segítségével a modern tudományos-fantasztikus irodalom. 

Legtöbbször a valóság és képzelet határán egyensúlyoz, de vannak a valóság határát jelentősen átlépő művei is. Életművének a csúcsa talán a nagy-trilógia (Nemo kapitány, Grant kapitány gyermekei, A rejtelmes sziget) amelyek a legjobban kidolgozottak. Népszerű még a 80 nap alatt a Föld körül, az Utazás a Föld középpontja felé, a Sztrogoff Mihály vagy az Utazás a Holdba is. Sokan ajánlják a kamaszkorú diákoknak A tizenötéves kapitányt és a Kétévi vakációt.  

A magyarokat is kedvelő, de Magyarországon sohasem járt író hazánkhoz kapcsolódó művei: a Sándor Mátyás, A dunai hajós, a Várkastély a Kárpátokban (Kolcvár) és a Storitz Vilmos titka, amelyek közül vitathatatlanul az első két mű a legnépszerűbb. Ezekben is a szabadságjogokért harcoló hősöket mutatja be, ahogyan életében is harcolt a gyarmatosítás, a rabszolgaság ellen. Már életében sokan csodálták, de ugyanakkor voltak, akik fanyalogtak a regényei láttán, értéktelennek tartották műveit. A nagyközönség és írótársai nagyobb része azonban elfogadta, szerette s várta az egyre újabb és újabb műveket. 

Kortársai közül Zola, Balzac, Gorkij, Edmondo de Amicis, a két Dumas vagy George Sand elismerte tehetségét. Tisztelői közé tartozott Mengyelejev, Gábor Dénes, Szilárd Leó vagy Teller Ede, de megemlíthetjük XIII. Leó pápát is, aki magánkihallgatáson fogadta. Művei hatása a magyar irodalomban is érződik, hiszen Jókainak nem egy műve stílusában hasonlít a Verne-művekre, s ezt ő (mármint Jókai) nem is tagadta. Karinthy Frigyes szintén szerette, amit az Így írtok ti-ben található Verne-utánzat mutat a legjobban.  

Műveiből már közel 200 filmfeldolgozás készült, amelyek között éppúgy találhatóak néhány perces némafilmek, mint százmillió dolláros szuperprodukciók. Az UNESCO nyilvántartása szerint évtizedek óta a legtöbbet fordított szerzők közé tartozik, művei már 148 nyelven jelentek meg. /wikipedia/ A fotóról is látható a kedvencem, a Hector Servadac – akkor is, ha fenti leírásban épp ezt a regényt nem is említik. Nekem valahogy mindig elvarázsolta a fantáziámat, ahányszor olvastam, - mert nem egyszer olvastam el :-) ! Ha nem ismered, feltétlenül ajánlom ! Kalandos, élvezetes, fantasztikus ! 

 

Az ígéret szép szó....

Még jó, hogy délelőtt felmentünk a hegyre – hisz most esik az eső. És milyen csodás idő volt ! Rengeteg képet készítettem, főleg kedvenc KŐ+MOHA témában – nem tudok betelni velük. Totál meglódítja a fantáziámat, mesevilágot képzelek köréjük/beléjük, egyszóval imádom őket !
Egyébként szenvedek ezzel a géppel, adná az ég, hogy valami csoda folytán Forinteső esne rám, mert akkor vennék egy másikat, egy jobbat. De nem hallottam az időjárás-előrejelzésben ilyenről… A közeli képeim 80 %-a nem sikerül. És nem tudom miért sikerül a maradék 20 % ?? Csak volna valaki, aki rám szánna egy délutánt és kicsit tanítgatna. No mindegy, csak az a kár, hogy ami nem sikerült, az „elveszett” és sajnálom. Pl. ma az összes hunyoros képem… Pedig sok van, mindenfelé nyílik már. Ízelítőül mutatok néhányat a viszonylag jókból :
 

A következő kép egy kísérlet, meg egy játék is egyben. Sajnos semmi szakmai tudásom nincs, miképp lehet egy képről ezt-azt "eltüntetni", csak a magam primitív módján próbáltam egy sziklából egy hegyet "teremteni". Akár nevetni is lehet rajra...
  

Sajnos, sajnos - bár egész kicsire csináltam a képeket, hogy nagyon ne rontsák a többi "értékét" - ezzel is találkoztam ma délelőtt. Mondhatnám: meg se lepődtem...

Móra novella

Egy kellemes meglepetés: Kapok egy E-mailt, ezzel a szöveggel: Egy kis aranyos Móra Ferenctől: http://hu.wikisource.org/wiki/A_csal%C3%B3

 Most függetlenül attól, hogy az elbeszélést ismertem, meglepődtem és nagyon jólesett, mert nem gondoltam volna, hogy manapság ilyen üzeneteket is küldenek huszonévesek egymásnak. /…mert nem csak én kaptam a levelet…/ Van remény …. :-)

Ha van kedvetek, olvassátok el, nem hosszú. Jólesik egy kis szívmelengető olvasmány néha.

A legfontosabb dolgok

Mára ezt az idézetet találtam, Stephen King a szerzője:
 „A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.”

 

Stephen Edwin King (írói álnevén Richard Bachman, 1947. szeptember 21.) amerikai író, a XX. század egyik legolvasottabb szerzője, akit az úgynevezett pop-kultúra első számú írójaként szoktak emlegetni. Karrierje első kiadott regénye, a Carrie (1974) óta töretlen, ám az irodalom-kritikusok ezzel a művel egy csapásra beskatulyázták őt a horror műfajába, pedig a későbbiek során elsősorban a hétköznapi amerikai emberek jellemábrázolásával és az amerikai kisvárosok pontos megrajzolásával hívta fel magára a figyelmet. Szinte évente jelentkezett új regénnyel, majd 2002-ben bejelentette, hogy kicsit visszavesz a tempóból, és nem jelenteti meg minden elkészült művét.
King eddigi életműve tartalmazza a fantasy elemeit is, mint például A sárkány szeme (1984) vagy A Talizmán (1984, társszerző: Peter Straub) című regénye, de ide sorolhatjuk a A Setét Torony (1982-2004) című hétrészes fantasy/sci-fi/western-ciklust is, amelyet általában életművének központi témájaként emlegetnek, és amelyet bevallottan J. R. R. Tolkien és A gyűrűk ura című mű inspirált. Művei rengeteg ponton találkoznak egymással, sok nyílt és rejtett kapcsolódási pont, átfedés van az írásai között, amelyeknek köszönhetően eddigi életműve számtalan spekulációra, találgatásra ad lehetőséget és mindig újabb és újabb érdekességekkel szolgál.
King nagy hatással volt az amerikai filmiparra is, hiszen néhány kivétellel az összes művéből készült tévé- vagy mozifilm, illetve sorozat. Ezek általában gyenge eredményt hoztak és gyakran szinte teljes mértékben eltértek a film alapjául szolgáló műtől, mégis akad egy-két üdítő kivétel, mint például a Halálos Árnyék, A remény rabjai, az Állj mellém!, a Tortúra (amelyet Oscar-díjjal is jutalmaztak), a Dolores Claiborne vagy a Halálsoron. Ide sorolhatjuk a vitatott, de kétségtelenül világhírű Stanley Kubrick-filmet, a Ragyogást is.

Életéről itt olvashatsz további részleteket: http://hu.wikipedia.org/wiki/Stephen_King

Napsütéses délelőtt

Gyönyörű napsütéses délelőtt volt. Természetesen sétáltunk Lilivel, zsebemben, majd kezemben a géppel...
Ezeket láttam.

Kaffka vers /Kaffka Margit/

Nem is tudom, olyan borús napom van ma. Az éjszakámról jobb, ha nem beszélek. Egész délelőtt ide-oda cikáztam, ügyeimet intézve, most meg ide „kellene” produkálnom valamit – de semmi okos/szép/jó dolog nem jut eszembe. Maradjunk abban, hogy ma csak egy verset /mesét?/ küldök Nektek :  

Kaffka Margit: A nap vitéze

A fiú anyja elhalt még a nyáron, -

Hat éves volt. A lány alig mult három,

Örökbe tartott kicsi koldusok,

A hajuk borzas, szemük mosolyog

Talán, - mert senki sem vigyázott rájuk

- Vidám a kedvük, rongyos a ruhájuk, -

Valahogy összeszoktak rosszba, jóba,

Foltos ujjasba, tépett viganóba,

Nem ártott nékik hideg, se meleg,

Együtt kószált mindig a két gyerek.

Egyszer, - hogy tavaszodott nálunk épen,

Kék volt az ég, - a fű kiserkedt szépen,

Hogy kézenfogva ballagtak előre

A várhegy oldalán, a temetőbe,

Honnét alig tisztult le még a hó, -

Csak úgy betévedt Andris meg Kató.

A meredeknél, - túl a kőkereszten

A kisleány ijedve visszaretten,

És meglapulnak egy sirdomb tövébe, -

Ott fenn, - az útnál, - talpig feketébe

Egy asszony ül útszéli kis padon,

Az arca sápadt. Annyi fájdalom

Van a szemébe. - Igy van festve épen

Az Isten anyja a templomi képen, -

Tudja Andris. Ő iskolába is járt,

S míg kézenfogja a szepegő kislányt,

Biztatja: Ej no! Én vagyok veled!

Ha félsz Kató, - magam odamegyek.

S a szép úrasszony oly szelíden nézett, -

Dehogy bántotta a két kis cselédet, -

Feléjük nyujtá kis, fehér kezét,

Megsimogatta a Kató fejét,

S Andristól megkérdezte csendesen

- "Ki fia vagy te, - édes gyermekem?"

Hozzásimult a lány, - a fiú bátran

Felelgetett, - s barátok lettek hárman.

Súgta Andris: "Az érnél, - túl a réten

Színes kavics van, - jöjjön néni vélem!

Nem bír? Sebaj! Hozok belőle hát!"

S Katóka szórt ölébe ibolyát. -

Eljöttek másnap, - s nem kószáltak el,

Csendben maradtak a szép nénivel.

Harmadnap esdekelt Andris gyerek:

- "Meséljen egyet! Vagy azt mondja meg,

Mért jött ide, - a mi falunkba épen?

Honnan való? Tündérek erdejében

Gyémánt csudavárban lakott talán?

Ott van ilyen sok! Mondta nagyanyám."

S felelt mosolyogva: "Ahol én lakom,

Sűrű a köd, - hideg van ott nagyon,

Azért nem tudnék meggyógyulni ott;

Idejöttem, - keresni a napot.

Itt fényesebb, - de nem elég, - sohse..."

Kiált Andris: "Van arrul egy mese

A zöld király legkisebbik fiárul,

Kétfejű sárkánnyal viaskodásrul,

Ki ezüst felhővárba fenn lakott, -

De elrabolta tőle a napot

Az a vitéz. - Biz én is elrabolnám!

Ha elmegyek, - Kató, - te várakozz rám.

A sárkánnyal vihat úgy-é akárki, -

Nem baj, - hogy az ember nem ép királyfi?" -

Aznap este - szegényes szalmaágyán,

Hogy elpihent, - az a hétfejű sárkány

Ki nem ment sehogy a fiú eszéből, -

Éjfél is volt már, hogy elaludt végül.

Egyszer csak, - ablakán a kis kamrának

Hall koppanást, - egyet, - majd kettőt, hármat, -

Kinéz. - Nagy fényesség tűn a szemébe,

Kinyitja gyorsan, - hát csak jön elébe

Toporzékolva, tűzesőt okádva

Minden meséknek táltos-paripája.

- "Ülj fel, - kis gazdám! - Széna, zab se kell,

Ne fordulj hátra, - csak én rám figyelj! - -"

S hegyen, völgyön repül a csodamén,

Azután meg a felhők tetején

Egyik csillagrul másikra szökell, -

A teleholdat gyorsan érik el,

Aztán a Göncöl szekeréhe' jut,

Patái alatt porzik a tejút.

Körültök egyre növekszik a fény,

S míg egyet dörzsöl káprázó szemén

Andris vitéz, - már ott, elötte áll

A kacsalábon forgó csodavár,

És szól a táltos: "Most gazdám, elébb

Kérd el a Nyilas csillag fegyverét".

Andris hallotta már az iskolába,

- A tudomány is elkel itt, hiába, -

Hogy túl a Mérlegen, túl a Bakon

A Nyilas csillag mi tájban vagyon,

Meg is találta, - ráköszöntött szépen:

"Minden jót, bátya, - az Isten nevében!"

Rámordul az őrcsillag: "Terrringettét!

Hogy bátyádnak mondtál, - ezer szerencséd,

Ki máskép szól, mindenkit lelövök,

Hát a fegyverem kell neked, kölyök?

No, már a lelked rajta, - én nem bánom,

Csak úgy jársz, mint a többi harminchárom:

Volt azok közt vitéz akárhány, -

Téged is fölfal a hétfejű sárkány."

Jön a fiú, fegyverrel a kezébe,

Szól a táltos: "Gazdám, semmit se félj te!

Csak ha a sárkány szembe jön veled

Kiáltsd: ,Irgalom, jóság, szeretet!' -

Aztán lőjj rá a nyillal!"

Úgy esett,

A sárkány bömbölt, futta a tűzet,

Nagy dérrel-durral úgy indult neki, -

Ám a varázsszót ez sem feledi, -

Rálő, - s a szörnynek felszökken a vére,

Fel a várkastély tornya tetejére,

A kacsaláb megáll nagy hirtelen,

A hármaskapú meg nyitva terem.

Ahogy belép, csak eláll szeme, szája, -

Körülte van tündérország csodája.

A szóló szőlő szólítgatja szépen,

Mosolygó alma mosolyog kezében,

Csengő barack is csendül csodaképen,

Mintha angyalpár ministrálna épen, -

S középütt, - színes vizű szökőkútnál

Talpig fehérben, mosolyogva ott áll

Aranyhajú pici tündérleány,

S szól hamiskodva: "Félsz tőlem talán?

Szebb vagyok úgy-é, mint borzas Katád?

Velem játszani mindig fogsz-e hát?"

A fiú nézi és szól csendesen:

- "De már, kisasszony, - én megkövetem,

Ahol én járok, - velem nem jöhet,

Hogy enné meg a száraz kenyeret,

Mit rektor-nén' sütés előtt ha ád,

Azzal szoktam kínálni kis Katát.

Üvegliliom-köntöse meg épen

Széjjelszakadna a virágszedésben.

Játsszék csak a magaformájú társsal,

Én beérem az árva kis Katával."

E szókra a lány eltűnt, - semmivé lett

A kert, - s az egész boszorkány-igézet.

S a fiú bátran, büszkén, délcegen

Tizenegy szobán keresztülmegyen

S a tizenkettedikbe is belép.

Ott ül a király. Ékes, csodaszép

Palástja, trónja: - mind csupa arany

Csillog, szikrázik káprázatosan,

S a koronáján, - fehér ragyogásban

Izzik, tüzel a naptányér csodásan.

Az Andris száján elhal a beszéd,

És betakarja mind a két szemét.

S szól a király: "Akárki a neved,

Olyat míveltél, mit senkise tett,

Odadom önkényt, ha - ép akarod -

A tarisznyádban vidd el a napot;

Vitézi munka, - bére a tied,

Isten neki! Odaadom, elvihet'd,

Ha kedved tartja. Egy a bökkenő,

Kinek szántad, - a szelid arcú nő

Nincs már a földön. Ott meg nem leled,

Talált azóta sokkal jobb helyet;

Odament, ahol milljó nap  ragyog,

Hozzá képest kolduskirály vagyok.

Téged valamikor majd elvezet

Hozzá Irgalom, Jóság, Szeretet. -

A rendet most ne bolygatnók, öcsém!

Maradjon a nap a régi helyén,

Hajolj a szóra, az Isten megáld,

S a kedvedért megáldja kis Katát.

Jó tettedért jót várhatsz, - higyj nekem!"

S felelte Andris: "Amen! Úgy legyen!"

Hogy ezt kimondta, felhő jött felé,

Sűrű fehér köd arcát elfödé,

S amikor nagysokára észhe' tért,

Ámulva dörzsölte meg a szemét.

Ott feküdt kicsi szalmafekhelyén.

Virradt már, s a fehér hajnali fény

Széles csíkban a tűzhelyre esett.

Az nap - meg másnap is még, - keveset

Látta Katót, - s játékra rá nem ért.

Aprócska dolgot, meg picinyke bért

Kapott már néha, - s győzte emberül.

Vasárnap, - hogy újból összekerül

A két kis árva, s megy a temetőre,

Katóka észrevette már előre,

Hogy a sírkert szélin, - közel az érhez

Egy frissen hantolt sírdomb feketéllett,

S a temetőőr halkan szólt megettük:

- "Az idegen úrasszonyt eltemettük!"

A két gyerek elhallgat meglepetten,

Aztán egymásra néznek mind a ketten,

"- A sáros földbe? - Kacagni való!"

Dehogy is hitte Andris meg Kató.

Az égre néztek, ahol felhaladt

Sugárpompában a tavaszi nap,

Belenéztek sokáig, önfeledten,

És könnyes szemmel mosolyogtak ketten.

 

 1904

A séta dícsérete

Alain Montandon irodalmár professzor A séta: Rituálé és kalandozás címmel jelentetett meg a témáról tanulmányt, melyből az olvasó megtudhatja, hogy Immanuel Kant minden nap, mindig azonos időben indult sétára. Königsberg lakói hozzá igazították óráikat. A filozófus a sétát fontosabbnak ítélte az életben, mint a szerelmet. 
Rousseau A magányos sétáló című művében bevallotta, hogy meditálni csak séta közben tud, amint megáll, nem gondolkodik, feje csak akkor működik, ha mozognak a lábai. Nietzschének és Heideggernek séta közben születtek a legmagvasabb elképzelései. Jól értesült források szerint Bill Gatesnek is ilyenkor jönnek a legjobb ötletei. 
A sétának hódolt Petrarca, Goethe és Stendhal is. Szókratész Athénban séta közben állandóan kérdéseket tett fel az útjába kerülőknek. Mert - mint ahogy a szerző kiemeli - a séta segít abban, hogy kapcsolatban maradjunk felebarátainkkal. Ugyanakkor Montandon professzor felhívja a figyelmet arra, hogy könyvének célja: megtanítani az embereket jobban élni, mivel ki kell kapcsolódnunk ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, és ez a sétával érhető el a legjobban. 
Csak séta közben lehet jól megismerni a természetet, a séta segíti a memória működését, és rengeteg hasznunk származik belőle. Igazi hódolói tudják, hogy két orvos mindig rendelkezésünkre áll: a jobb és a bal láb. ,,Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. 
Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. 
A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz, és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez." /blog.xfree.hu/

   
 Sokszor gondoltam rá, jó nekem, hogy a kutyáim miatt naponta „muszáj” sétálni menni. Ez néha teher ugyan, de jobb időben kifejezetten élvezet. Még csak azt se mondom, hogy mindig gondolkodásra használom fel ezt az időt, egyszerűen nagyszerű „kikapcsolni” az agyadból mindent – talán még arra sem figyelve, hogy rakod egyik lábadat a másik után. Azt gondolom, ezt az érzést nem sokan ismerik, pedig talán nem ártana ebben a rohanásban néha egy picit megállítani az időt.

Képek innen és onnan

A napokban kulturált módon ugyan, de mégis csak összevitatkoztam egy ismerősömmel a Mural-moral képek ürügyén. Elismerem, nem Michelangelo-freskó kategória, de talán az alább közölt „alkotásoknál” mégis csak elviselhetőbb lenne, ha a betonfalak ilyen képekkel lennének „kifestve”. A mai Mural-os képek Borbálatelepen készültek, a névtelen „alkotók képei” meg a Művészeti Szakközépiskola és az Egyetem Művészeti kara környékén. Különös tekintettel e kettőre, úgy érzem ez az igénytelenség, a közöny netovábbja. Akkor már igenis inkább a Mural-moral ! /És akkor az iskolák környékének elhanyagolt, mocskos állapotáról, az egész környék szomorú lepusztultságáról szó se essék...Milyen művészek nevelőd/hetnek itt ????? /

 

És akkor ami nem tetszett:

Modern Dieter

Sorry, de ma két olyan anyag fog ide bekerülni, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik majd. Sajnálom. Akkor talán ma tessenek más blogot olvasni....
Én kedvelem… Ismerem az életét már annyira, hogy lássam, nem volt egy fáklyásmenet elejétől végéig. Egyet azonban mindenkinek el kell ismerni: eredményeket ért el, nem is kicsiket és azt csak és kizárólag kemény munkával lehet. Ezt becsülöm benne. A sok hülyeségén meg jókat derülök. Külön hálás vagyok neki azokért a dalokért melyeket ma hallgatva, vissza tudom idézni bulizós ifjúságom legszebb táncos perceit. Nem tagadom, a zenéjét is nagyon szeretem.

   

Dieter Günter Bohlen (Berne, 1954. február 7.-) német énekes, dalszerző és producer, a Modern Talking együttes egyik tagja. Az észak-németországi Oldenburg közelében született. Diákkorától zenélt, de első sikereit zeneszerzőként érte el. 1979-től dolgozott az Intersong nevű zeneműkiadó vállalatnál, melynek égisze alatt számos, akkoriban sikeres német slágerénekesnek komponálhatott dalokat. A nemzetközi áttörést az 1984-es év hozta meg számára, amikor egyik énekesével - akinek több német nyelvű kislemezt írt már korábban -, Thomas Andersszel megalapították a Modern Talking nevű formációt, amely a német slágerzene hagyományai, a leegyszerűsített angol szövegek és a Bee Gees által a hetvenes években sikerre vitt falsetto énekhang ötvözésével teljesen új hangzást (Hamburg Sound) hozott létre. 

A Modern Talking öt kislemez (You're My Heart You're My Soul, You Can Win If You Want, Cheri Cheri Lady, Brother Louie és Atlantis Is Calling) és számos további nemzetközi sláger után, 1987-ben - elsősorban az Anders felesége és Bohlen közötti személyes nézeteltérések miatt - feloszlott. Ekkor már Bohlen több más ismert zenész producereként is sikereket ért el. Közülük is kiemelkedik az általa felfedezett C. C. Catch vagy éppen a Smokie együttes korábbi frontembere, Chris Norman, aki a Tetthely-sorozat betétdalával, a Midnight Lady-vel Bohlen segítségével tért vissza szólóénekesként a zenei világba. 1987 és 1997 között Blue System nevű együttesével tizenhárom albumot adott ki, eközben tovább folytatta sikeres produceri munkáját is. Három nagylemez erejéig együtt dolgozott Bonnie Tylerrel, egy angol és egy német nyelvű albumokban a csodálatos hangú német énekes, Nino de Angelo szakmai partnere is volt, emellett filmzenét is írt német tévésorozatokhoz.

A kilencvenes évek közepétől a techno és dance irányzatokban is szerencsét próbált, igen mérsékelt sikerrel. 1998 elején a ZDF tévétársaság egyik legnézettebb showműsorának vezetője, Thomas Gottschalk jelenthette be a szenzációt: újra összeállt a Modern Talking. A legnagyobb slágereik újrakevert változatait, valamint néhány új dalt tartalmazó Back For Good című albumuk az év egyik legnagyobb példányszámban eladott nagylemeze lett világszerte: Németországban és még számos más országban hónapokig vezette az eladási listákat. A Modern Talking 2003-ig öt további stúdióalbumot jelentetett meg, tele új dalokkal, de ezek már kevésbé voltak sikeresek. Pedig Bohlen igyekezett lépést tartani a trendekkel - a csapat utolsó slágere, a TV Makes The Superstar például egyértelműen Max Martin hangzásvilágát idézte.A duó végül 2003 nyarán, a tagok közötti belső ellentétek miatt végleg feloszlott. 

Ekkor már Dieter Bohlen a Deutschland sucht den Superstar című tehetségkutató műsor (a német Megasztár) zsüritagja és a felfedezettek (köztük Alexander Klaws és Mark Medlock) lemezeinek producere volt, ami további sokmillió eladott lemezt és tekintélyes jogdíjat eredményezett számára. Elképzelhetetlen nélküle ma már a Supertalent tehetségkereső showműsor is. Munkássága vitatott, így többen vádolták plágiummal, sőt énekhangjuk "ellopásával" is. Ennek ellenére egyértelműen ő az utóbbi évtizedek legsikeresebb német zeneszerző-producere, amit a 160 millió feletti példányszámú lemezeladás mellett számos díjjal, így 2002-ben a Media Control szervezet elismerésével ("az elmúlt 25 év legsikeresebb zenei producere") és 2008-ban a Bravo magazin "Platina Otto" életműdíjával is honoráltak. /wikipedia/ Az egyik legfrissebb kép: a 2009-es DSDS zsűritagokkal:

Ha zenét akartok hallgatni tőle, hát van a Youtube-on elég...