A séta dícsérete

Alain Montandon irodalmár professzor A séta: Rituálé és kalandozás címmel jelentetett meg a témáról tanulmányt, melyből az olvasó megtudhatja, hogy Immanuel Kant minden nap, mindig azonos időben indult sétára. Königsberg lakói hozzá igazították óráikat. A filozófus a sétát fontosabbnak ítélte az életben, mint a szerelmet. 
Rousseau A magányos sétáló című művében bevallotta, hogy meditálni csak séta közben tud, amint megáll, nem gondolkodik, feje csak akkor működik, ha mozognak a lábai. Nietzschének és Heideggernek séta közben születtek a legmagvasabb elképzelései. Jól értesült források szerint Bill Gatesnek is ilyenkor jönnek a legjobb ötletei. 
A sétának hódolt Petrarca, Goethe és Stendhal is. Szókratész Athénban séta közben állandóan kérdéseket tett fel az útjába kerülőknek. Mert - mint ahogy a szerző kiemeli - a séta segít abban, hogy kapcsolatban maradjunk felebarátainkkal. Ugyanakkor Montandon professzor felhívja a figyelmet arra, hogy könyvének célja: megtanítani az embereket jobban élni, mivel ki kell kapcsolódnunk ahhoz, hogy megtaláljuk önmagunkat, és ez a sétával érhető el a legjobban. 
Csak séta közben lehet jól megismerni a természetet, a séta segíti a memória működését, és rengeteg hasznunk származik belőle. Igazi hódolói tudják, hogy két orvos mindig rendelkezésünkre áll: a jobb és a bal láb. ,,Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órán át napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. 
Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik. A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy fatörzs vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. 
A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. Gondold meg, hogy a földön jársz, és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez." /blog.xfree.hu/

   
 Sokszor gondoltam rá, jó nekem, hogy a kutyáim miatt naponta „muszáj” sétálni menni. Ez néha teher ugyan, de jobb időben kifejezetten élvezet. Még csak azt se mondom, hogy mindig gondolkodásra használom fel ezt az időt, egyszerűen nagyszerű „kikapcsolni” az agyadból mindent – talán még arra sem figyelve, hogy rakod egyik lábadat a másik után. Azt gondolom, ezt az érzést nem sokan ismerik, pedig talán nem ártana ebben a rohanásban néha egy picit megállítani az időt.