Mimóza

Vasárnap van - mára két olvasnivalót is készítettem Nektek. Az első ez:

Utálom a Valentin napot /bocs, senkit se akarok ezzel megbántani, én ki nem állhatom, és véleményem nekem is lehet./ Ám épp ezen ünnep alkalmából láttam a múlt héten az egyik virágboltban mimózát. Ahogy a bársonyos aprócska kis virágait megszagoltam, megrohantak az emlékek. Nagyon sokáig fogalmam se volt róla, hogy is nézhet ki ez a növény. Valamikor /tán a nyolcvanas évek végén?/ egyszer átmentünk Eszékre a barátnőmmel. Divat volt akkoriban kicsit átruccanni, vásárolni, nézelődni. És akkor ott, a piacon láttam először. 
Kora tavasz volt, egészen meglepődtem, hogy ott már ilyenkor nyílnak virágok, hisz Eszék Mohácshoz elég közel van. Aztán kiderült, hogy nem ott él ez a növény, délről, az Adria mellől hozzák ide. Később többször is jártunk Eszéken, szép emlékek kötnek oda. Sajnáltam is nagyon, amikor megtudtam, hogy a háborúban oly sok minden tönkrement. Aztán már nem jártunk át – minden megváltozott. Ám most ez a kicsi virág visszaidézte azokat a régi szép napokat…

  Ki hinné, hogy az idehaza nagy becsben tartott mimóza a trópusok egyik legelterjedtebb gyomnövénye? Sokszor észre sem lehet venni, annyira beleolvad a körülötte növő bozótosba. Cserépben, üvegházi körülmények között nevelve azonban felhívja magára a figyelmet: szabályos, porzószálak sokaságából álló gömbvirágzata kecses látványt nyújt, amelyet kiemel az üde zöld, tollszerűen összetett levélzet. Tulajdonképpen ez utóbbira vonatkozik az érzékeny jelző, hiszen ha valaki hozzáér, villámszerűen összecsukódik a levélér mentén a sok apró levélke. Mi lehet ennek a magyarázata? A növény védekezése ez a rátelepedő, leveleket rágcsáló rovarok ellen. Az érintésre elektronikus ingerek keletkeznek, amelynek hatására a levélnyél duzzadt tövében lévő nedvek végigfutnak a levélnyél mentén, és mint egy csapda, összecsukódnak a levélkék. Ezután nyelestől lehajlanak, mintha letörtek volna. Ekkor válik láthatóvá a második védekező mechanizmus: a levélnyelet éles, tüskeszerű serték sokasága borítja, amelyekkel komoly sérülést tud okozni a hívatlan látogatónak. A mimóza rövid életű növény, csupán néhány évig él, de magjairól, amelyek sötétbarna hüvelyes magtokban érlelődnek, tovább szaporodik. A tavasszal elvetett magból fejlődött növény a nyár folyamán már virágzik, sőt, magot is hoz. Kedveli a párás, világos, meleg fekvésű helyet, még a tűző napot is elviseli, ha magas körülötte a levegő páratartalma. Bármilyen laza, jó vízáteresztő talajban megfelelően fejlődik és virágzik, csupán az átteleltetése okoz gondot. 10 fok feletti, párás szobai üvegházban vagy télikertben meg lehet kísérelni átmentését, de lényegesen egyszerűbb az évenkénti magvetés. A bokros növekedésű mimóza magassága nem haladja meg a 40-50 centimétert, és elegendő számára a 20 centiméteres átmérőjű cserép. Ahhoz, hogy a magok kicsírázzanak, vetés előtt forrázni kell őket. Amint a magok megduzzadtak a kihűlő vízben, azonnal el kell vetni homok és tőzeg keverékébe, fél centiméter mélyre. A vetőedényt átlátszó fóliával vagy üveglappal kell takarni a pára érdekében, és 22-25 fokos meleg ablakpárkányra tenni. /Lovas Katalin/