/ Imádom az ilyen dallamos verseket ! /
Federico García Lorca: Preciosa és a szél
Csörgős hold-pergamen dobját
Preciosa üti, rázza,
itt jön, üveg és borostyán
holt-eleven útját járva.
Ritmusa a csillagtalan
csöndet űzi más világba,
tengerfodrok éjjelébe,
tátogató halpofákba.
Fönn az ormon kemény őrség,
karabéllyal alvó gárda,
őrzi a sok, fehér tornyot,
ott az angolok lakása.
Lent a vízparton cigányok
úgy mókáznak, úgy cicáznak:
csigahéjból, fenyőzöldből
építenek pici házat.
*
Csörgős hold-pergamen dobját
Preciosa üti, rázza.
Hallja a szél, felkönyököl,
éberen csak őt vigyázza.
Egek szentje, pőre Kristóf,
szent nyelvekkel jól megáldva:
távolba néz, lányajakra
képzelt pásztor-fuvolára.
Lány, a szoknyád fölemelem!
Öreg ujjam régi álma,
hogy hasikád völgyét járva
kék rózsádat megtalálja!
Preciosa dobot ledob,
megdöbbenve kezd futásba,
behemót szél ordit érte,
forró karddal fut utána.
Ráncot vet a tenger, mordul,
sápaszt olajfát a lárma,
zendül a hó cintányérja,
sír az árnyak fuvolája.
Szedd a lábad, Preciosa,
jön a zöld szél, agyon hágna,
szedd a lábad, Preciosa,
itt jön, itt jön, tekints hátra!
Bukó csillag vén szatírja,
sok a nyelve, sok a lángja!
*
Lát egy házat Preciosa,
beront sápadtan, zihálva.
Fönn a fenyök tornyán is tul,
itt az angol konzul háza.
Riad három karabélyos
Preciosa sikolyára,
csákót vonnak halántékra,
szénfekete köpenyt vállra.
A cigánylányt langyos tejjel
ím, az angol invitálja,
kupicába gint is csordít,
de a leány meg se látja.
Ami történt, zokog arról
angol urak hallatára.
Kint pattog a palatető,
haragos szél harapdálja
 |
Lát egy házat Preciosa,
beront sápadtan, zihálva.
Fönn a fenyők tornyán is tul,
itt az angol konzul háza.
Riad három karabélyos
Preciosa sikolyára,
csákót vonnak halántékra,
szénfekete köpenyt vállra.
A cigánylányt langyos tejjel
ím,
az angol invitálja,
kupicába gint is csordít,
de a leány meg se látja.
Ami történt, zokog arról
angol urak hallatára.
Kint pattog a palatetõ,
haragos szél harapdálja.
/Fordította: Nagy László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése