Rövid - de rossz

Aki rendszeresen olvassa az időkép-et, nyilván rákattant erre a cikkre:

http://www.idokep.hu/hirek/x17-es-napkitores

csakhogy innen tovább lehet lépni, s én meg is tettem:

http://www.idokep.hu/hirek/x190-napkitores

aztán folytattam itt:

http://mithogyanbiztosanne.blogspot.hu/2012/03/aram-nelkul-mar-nem-tudunk-elni.html

Most pedig kikapcsolom a gépet, mert mindenből elegem  van.

Piszkos csokoládé

Sajnos magyar nyelven nem találtam meg ezt a filmet – csak németül. Ma reggel láttam a tévében. S bár nem először hallok a témáról, de eléggé dermesztő képeket és szöveget láttam/halottam ebben a ¾ órában. (Globalizált világunkban meglehet, adta ezt már valamelyik magyar tévé is.) Ellopott gyerekeket rabszolgaként tartani a 21 században ? Igen, lehetséges. És az „illetékesek”  simán a szemedbe/kamerába hazudnak, hogy: Nem, ez tévedés, ilyen nincs. Márpedig van. Bizonyíték a film (is) rá.

Nem sok csokoládét eszem – de tényleg megkeseredik  még a ritkán számba-jutó édesség is….

Akácos

Évek óta nem volt ilyen akácdömping. Valósággal fehérlik az erdő, mintha havas lenne…Remélem nem megy feljebb az akácméz ára – most nem lesz mire hivatkozni és egyébként is már az egekben van…Négy nagy szatyor gyógynövényt hoztam haza: mezei zsályalevelet, szederlevelet, zsurlófüvet, no meg az akácvirágot.

És közben micsoda mennyei zene kísért ! Úgy ciripelnek a tücskök, hogy az már szinte hihetetlen…de szemmel tartottak – mert amerre mentem, ott egyszer csak abbamaradt a cirpelés – aztán később felhangzott újra, ahogy én, mint  „veszedelem”, elvonultam.

Radnóti Miklós: Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az ákác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

Közlekedés

Nem tudom, szokta-e  más is  nézegetni a Big Picture  fotóit. Nem véletlenül van a rendszeresen olvasottak/nézettek között. http://www.boston.com/bigpicture/2013/05/by_rail.html  ebből a sorozatból vettem ki a fenti képet. Nem mintha Indiába szándékoznék utazni. Sőt. Egyáltalán sehová nem szándékozom…Csak úgy elmerengek néha egy ilyen, vagy hasonló kép láttán.

Sokan vannak a 39-es buszon ? Szakadtak az ülések ? stb… És ha Indiában kellene élnem/utaznom ? 

Ámbár – visszatérve a buszokhoz – megjelentek Pécs utcáin az első „új buszok”. Sőt vannak akik a villamos visszaállítását tervezik. Mindkét dologról megvan a véleményem – nem túl pozitív, hát inkább megtartom.

Akármilyen is ez, itt, jobb, mint az, ott.

A nagymamám habverője

Nem egészen pontos a cím, a képen ugyanis nem a nagymamám habverőjét láthatod, hanem egy olyant, mint az övé volt.  Többeknek is megmutogattam már, de embert nem találtam, aki ismerte volna, tudta volna, mi ez. A nagymamámé sokkal jobb anyagból volt. Amikor letört a szára, ( gondolom úgy 20 évvel ezelőtt ) akkor meggondolatlanul kidobtam, azzal, hogy majd veszek másikat. Hát sajna, amit akkor még lehetett kapni, sokkal silányabb anyagból készült, de tény, lehetett kapni, méghozzá a vásárcsarnok-beli edényárusnál. Most, hogy ennek is szétesik a feje meg a szára, érdeklődtem, először természetesen a  vásárcsarnokbelieknél, de azt mondták, nagyon régen nincs már ilyen – és sehol, de sehol nem lehet kapni. Elvittem a bádogoshoz, azt mondta, hogy ő ezt ha megforrasztja, akkor nem tanácsos habot verni vele, mert a forrasztóanyag mérgező. Egyébként meg ő ilyesmit nem csinál – mert hát ugye természetesen azt is megtudakoltam, hogy ha javítani nem lehet, újat nem készítene-e nekem ?  

Most aztán itt állok egytojásos-habverő nélkül. Ugyanis ennek a kis ketyerének az volt az előnye, hogy a bögrébe beleütöttem a tojás fehérjét, és pár pillanat alatt felvertem vele, csodálatos habbá. Mindenféle elektromosság és készülék nélkül, a saját kicsi kezemmel. A mérete pontosan passzol egy normális bögréhez – mint ez a képen is látható.

Fáj a szívem, hogy előbb utóbb kénytelen leszek véglegesen nyugdíjba küldeni. Kidobni akkor se fogom – mert szerintem egy unikát darab.

Ha valaki tudna arról, hogy ilyent mégiscsak lehet valahol kapni, kérem, írja már meg nekem ! Előre is köszönet !

Rione Monti és Rione Aia Piccola trullói – a világörökség része.

Aki már hallott róla, annak nem lesz újság – nekem az volt. A   „Schätze der Welt Erbe der Menschheit” című kedvenc sorozatom egyik darabját láttam pár napja hajnalban – és a Föld olyan kis darabkáját mutatta meg, amiről én még eddig nem hallottam. Természetesen mielőtt nekifogtam az írásnak - mint mindig - utána néztem, mit tud erről a net ? Hát sokat. Vagyis egy valaki megírt egy szöveget és azt aztán sokan átvették.

Csak röviden: Olaszország déli csücskében található ez a különös kis városka, mely a "Trullok fővárosa" címet viseli és ami igencsak kedvelt idegenforgalmi célpont. 1996  óta a  Világörökség része, mint régmúlt idők egyedi kultúrájának fennmaradt bizonyítéka. Kb.1400 trullo található itt. Maga a „trullo” szó jelentése vitatott, de  vannak nyelvészek, akik a latin trullus szóból eredeztetik (jelentése torony). Állítólag II. Giangirolamo di Acquaviva conversanói grófnak köszönhető ez a különös építési mód, ugyanis ő segítette a letelepedni kívánó parasztokat és az ide érkező menekülteket. Azonban hogy elkerülje a birtokán lévő épületek utáni adózást, megparancsolta alattvalóinak, hogy csakis olyan házakat építsenek, amelyeket az adószedők érkezésekor könnyen el lehet bontani, és utána gyorsan vissza lehet építeni. Így születtek a trullok.

„A kunyhó kizárólag a környéken található durván megmunkált mészkőből, száraz kő technikával épített (habarcs nélküli), henger vagy négyszögletes alaprajzú épület, melyet piramis vagy domború kúpos tető fed. A tető két rétegből áll, a belső réteg nagyobb mészkősziklákból, a külső réteg pedig mészkő táblákból, öntartó technikával készült, semmilyen tartószerkezetet nem használva az építéshez. A dupla réteg biztosítja, hogy a víz ne folyjon be a tetőn. A csúcsokat gomb-szerű zárókővel fedték be. A tetőre gyakran festettek különböző szimbólumokat. Könnyen szétszedhetőnek kellett lenniük, hogy egyszerű kőhalommá lehessen alakítani őket. A vastag falaknak és az apró ablakoknak köszönhetően nyáron hűvös volt, télen pedig tartotta a meleget.”
http://hu.wikipedia.org/wiki/Alberobello  illetve http://kinehagyd.hu/kereses.tvn?mit=giangirolamo   ezen belül talán itt van a legtöbb kép    http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=67065&n=schuro&blog_cim=Alberobello%20v%E1ros%20trull%F3i%20%2818%20k%E9p%29. (a képeket is innen hoztam)

Varázslatos világ ! Nagyon ritkán mondom én már valamire, hogy „Na ezt megnézném!” – most ez a hely felkerült a listára.

Gondolkodva a látottakon, múltamból  képeket visszaidézve jutott eszembe (vagy tán a közelgő festés miatt ? : -) )  hogy én maximálisan fehér-fal-párti vagyok. 1972 óta (amióta magam döntöttem a falaim festéséről) nem is laktam soha más színű falak között. Visszaemlékeztem a gyerekrom szobáira, ott egész halvány sárga volt az alap, és ezen drapp, vagy okker,  nagyon szolid hengerelt minták voltak.  Sosem éltem csicsásra mázolt, vagy élénk színű, vad mintás falak között. A szobákba a színt a könyvek és a képek vitték – és ennyi elég is volt ahhoz, hogy jól érezzem magam bennük.

Persze ez bizonyára megszokás, meg ízlés dolga, de talán épp ezért fogták meg a szívemet ezek a kívül-belül hófehérre meszelt házikók, mert egyszerűségükkel közel állnak hozzám.

Ez meg mi ?

Még ha április elsején  jelent volna meg... de nem, május 1 a dátum.

http://index.hu/tudomany/2013/05/01/15_centis_csontvazat_talaltak_chileben/
Ilyenkor nem tudom, mit gondoljak.
Nem lehet állandóan olyan gyanúval élni, hogy már megint átvertek.
Akkor ez meg mi ?
Igaz ?

Morgolódás

(NEM siránkozás. Gondolatmegosztás - avagy kikiabálás az űrbe. Jobb szerintem, mint belülről hagyni, hogy szétrágjon.)

Ma rájöttem, hogy mi a bajom a fiatalokkal. (Vagy hogy  mi  a bajom a világgal ?  Nem is tudom melyik a jobb megfogalmazás.)

Az a bajom, hogy senki se tartja be a szavát – csak én… Amilyen marha vagyok. (Persze ez azért túlzás, de sokszor tényleg ezt érzem.)

Megkérnek hogy ebédre süssek fánkot, eléje majd lesz bográcsgulyás – mondják. Ők főzik. Jól hangzik. Idejét sem tudom, mikor ettem. Én ebédelni dél körül szoktam. Jó, mondjuk 12 és 1 között.

’Tök ideg’ lettem, amikor az ifjak 11 után érkeztek meg a hússal, és 3 lány a 3 kiló húst fél óra alatt darabolta fel. Hogy mikor került a bográcsba, azt már nem tudom, mert nem vártam meg. Hazajöttem, ebédelni. Mert én éhes voltam. Aztán persze megsütöttem a fánkokat, 2 után elvittem nekik, gondoltam lassan már kész lehet a gulyás. De nem…Kétségtelen, addigra már ők is olyan éhesek voltak, hogy „előételnek” megettek egy egész tepsi szilváslepényt – amit hajnalban sütöttem, mert nem bírtam aludni. Kitaláltad ? Nem, nem vártam meg, míg megfő...

Miért is írtam én ezt most le ? Azért mert ebből is kiderül, hogy nem vagyok én már erre a világra való. Megcsontosodott szokásaim vannak, délben szeretek  ebédelni, nem uzsonnaidőben. És bocsánat, ha öndicséretnek hangzik (tán az is) – ha én valamit mondok, arra mérget vehetsz. Ha én valamibe belefogok, azzal nem szuttyogok, hanem pikk-pakk csinálom. És örök életemben ilyen voltam. Fiatalon is.

Persze a világ elég nagy. Elférünk benne mind, precízke igyekvők, meg tohonya pontatlanok is.  Csak lehetőleg ne sokszor keresztezzük egymás útját….

Kép: http://www.utazonet.hu/gfx/cikk2/gulyas.jpg

Repüla repüla…

Igen, végre repült a „szúnyoggyérítő”… (már bocsánat, de engem elfogott a nevetés, amikor ezt olvastam.) Nem, nem irtunk. Gyérítünk…

Ezer évig irtottunk, pfuj…abba a rohadék másik rendszerben. Most már az se jó… Ne támadj most rám azzal, hogy kell a szúnyog a madaraknak !!  Persze, hogy kell. Nem erről van szó…Arról, hogy bizonyos fogalmak NEM változnak és mégis másképp kezdjük nevezni őket. Mi több, még el is hisszük, hogy ez más, mint az volt. Istenem, de hülye is az ember….No de megérdemeljük. Mindenki, mindig azt kapja, amit megérdemel. Még ha ezt nem is hiszi el.

Kép: http://index.hu/belfold/2010/06/21/elmaradhat_a_szunyogirtas_budapesten_az_eso_miatt  

Aki nem olvasta:

http://morgasjoga.blog.hu/2013/04/30/figyelem_majus_elsejetol_valtozik_a_kresz

Semmiféle megjegyzést nem fűznék hozzá. Nem érdemes....