Ma reggel mondta be a tévé…

Tegnap óta már  ő is a másvilágot szórakoztatja…..Kár…..

Nagyon kedveltem őt is és azt a zenei stílust, amit ő képviselt.

http://hu.wikipedia.org/wiki/James_Last

http://hvg.hu/kultura/20150610_Meghalt_James_Last_a_vilag_egyik_legsiker

Még meddig ?

Függetlenül attól, hogy

- meg se tudom mondani, mikor ettem marhahúst utoljára, és

- egyébként is viszonylag alacsony szinten  áll nálam a húsfogyasztás,  továbbá, hogy

- voltak elképzeléseim a nagyüzemi állattartásról és hogy

- sosem felejtem látogatásomat a régi pécsi húskombinátban,

az alábbi cikkben látottaktól összeszorult a gyomrom és a szívem:

http://www.erdekesvilag.hu/hatborzongato-legi-felvetelek-a-husipar-pusztitasarol/

És mostanában nem először teszem fel a kérdés:

Meddig, édes jó Istenem meddig hagyod ezt még ?

Mert bizony megmérettünk és könnyűnek találtattunk.

(http://hu.wikipedia.org/wiki/Mene,_mene,_tekel,_ufarszin) 

Kép a fenti cikkből(Igen, azok tehenek!....)

Átverő-show

Egy cikk-ajánlatot kaptam @x-től, amihez különösebb kommentárt nem fűznék, max. két szót: Így igaz ! http://divany.hu/eletmod/2015/06/08/a_magyar_turista_hangos_slampos_es_szendvicsen_el

A másik témához viszont lenne mesélni-valóm: http://divany.hu/shopaholic/2015/06/06/agyonszivatja_a_gosser_az_embereket_az_uj_dobozaval

Pontosan tegnap hallottam a buszon két korombeli hölgy beszélgetését, melyből megtudtam, hogy az új „cselek” egyike a 8 db-os Maggi leveskocka – amit most akciósnak kínálnak a boltok !  (Eddig 10, vagy 12 volt egy dobozban és most ugyanilyen formátumú, de picit „rövidebb” kiszerelésben csak 8 van - a neten még nem is találtam fotót róla !)

Tény és való, ma egy kisebb bevásárlás is gyötrelem és/vagy pénzkidobás. Ha nincs rá időd, (és bizony a többségnek, a dolgozó embereknek erre nincs ideje) akkor biztos ráfizetsz. Ha nyugdíjas vagy, netán szabadságod egy napját áldozod erre, akkor is másfél óráig tart. És nem (csak) a pénztár előtt kígyózó végeláthatatlan sorok miatt, hanem azért, mert mindent alaposan meg kell nézni, mert a kereskedelmi átverő-show minden nap produkál valami újdonságot. Hogy ne mondjam a megnézéshez legjobb, ha nagyítót is viszel magaddal.

Feltétlenül figyelni kell pl. arra is, hogy – míg régebben gazdaságosabb volt 1 nagy poharas tejfölt venni – ma már a 4 kicsi olcsóbb….Érthetetlen, követhetetlen. Persze hozzáteszem, hogy ez utóbbi példa lehet, hogy csak ma érvényes, mert holnap megint valami mást találnak ki, átformázzák – csökkentve a térfogatot – a dobozokat, üvegeket, stb… Én már a legtöbb esetben a kilós, vagy literes árat nézem, nem a kisebb kiszerelés árát. És bizony sok esetben érdemes ezt is megnézni. Egyelőre ezt még  kötelesek az árcédulán feltüntetni.

Már piacra menni se öröm, pontosan ma hajnalban voltam lent, az eper  vagy 700 (ronda) vagy 900 (szép), a cseresznye egységesen 600. Vagyis  a ma divatozó szemét becsapós módszer szerint 599, 699, meg 899 Ft-os kiírásokat látsz – amitől nekem (pedig már nem új keletű dolog ez), mindig felmegy kissé a vérnyomásom.

És csak egyetlen lehetőséged lenne, hogy kibújj ebből a kényszerzubbonyos szorításból, az, hogy nem veszed meg. Amit néha megtehetsz, de mindig nem. Nincs mindenkinek kertje, tehene meg még kevésbé. Így hát egy csak a biztos: te sosem fogsz jól járni !

Kutyás

 http://index.hu/tudomany/2015/06/05/csanyi_vilmos_etolgus_interju_vizimajom_elmelet_agresszio_kutyaetologia_kutya_etologia_humanetologia/

Ezt az olvasnivaló ajánlatot kaptam @x-től. Csak tovább-ajánlani tudom mindenkinek, akár szereti Csányi Vilmost, akár nem – én mindenesetre az őt kedvelők táborába tartozom. Olvastam néhány könyvét is: Van ott valaki?/ Bukfenc és Jeromos/ Bukfenc mindent tud/ Malion és Thea, - de látom van egy csomó, amit nem ismerek, itt az ideje, hogy ezeket is kihozzam a könyvtárból.

Ízelítőül álljon itt egy kis részlet a cikkből:

„Az archaikus társadalmakban férfidominancia van. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiaknak előjogaik vannak, hanem ez a rangsor miatt alakult így. A modern társadalomban rengeteg olyan probléma van, amelynél nagyon jó lenne, ha női részvétellel menne a megoldása. A férfiak a saját hatalmi játszmáikban érdekeltek, sok a tesztoszteron, és amikor iskoláról, bölcsődéről, elesettekről van szó, ezek nem különösebben rendítik meg őket.
A hölgyek érzékenyebbek, sokkal megegyezéspártibbak, jobban reagálnak a környezet részleteire. Ez hiányzik a modern döntéshozó intézményekből. Magyarországon ez különösen rossz, elég megnézni, hány nő van a Parlamentben. Ez meg is látszik a különböző intézkedésekben: milyen nehezen lehet átverni egy olyan dolgot, hogy segítsenek az éhező a gyerekeken. Ez hihetetlen szemétség a 21. században, hogy egy ország, amely szórja a pénzt különböző célokra, nem tudja megoldani, hogy az a néhány százezer gyerek minden nap kapjon meleg ételt. Erre nincs elfogadható magyarázat vagy védekezés. Az egyik ok, hogy a döntéshozók nem érzékenyek a gyerekproblémákra. Ha a döntéshozók fele nő lenne, akkor lehet, hogy kevesebb stadion és több bölcsőde épülne.”

Végül néhány elgondolkodtató idézet tőle: (innen: http://www.citatum.hu/szerzo/Csanyi_Vilmos/3 )

„A társadalom hihetetlen mennyiségű pénzt, energiát képes ölni erőművekbe, gátakba, fegyverekbe, de valamiért nem hajlandó az oktatásra, a nevelésre, a gyermekek kultúrájának felépítésére a szükséges rávalót biztosítani. Valószínűleg azért, mert ezek hosszú távú beruházások. Egy értelmes gyermekkort nyújtó drága iskolarendszer csak 20-30 év múlva szolgálná meg az árát az emberszerű, kiegyensúlyozott, kulturált felnőttekben. Ilyen hosszú távú, nem különösebben látványos célokat a politikusok nem szeretnek zászlójukra tűzni.”
„Az ember, aki szerényen sapiensnek, bölcsnek nevezi magát, noha bolondok bolondja, képtelen korlátozni populációjának méreteit, képtelen megakadályozni a haszontalannak vagy károsnak ítélt anyagok felhalmozódását, képtelen alacsony szinten tartani az energiafelhasználását és képtelen békésen együtt élni a bioszférával, amelyből vétetett.”

„Ez a végső mentőöv: mindenki vigyázzon arra, hogy a saját története szép legyen. És amikor az utolsó lélegzetét veszi, akkor úgy emlékezzen vissza, hogy ezt érdemes volt végigcsinálni.”

(Kép: http://konyves.blog.hu/2012/12/16/csanyi_a_kutyak_szoros_gyerekek )

Minden napra nem juthat öröm (kiegészítve!)

Azt mondta ma egy 3 éves:

„Nem szeretlek, mert öreg vagy.”

Kép: http://www.hotdog.hu/idezetek-versek-smsek

Tegnap, egy barátomtól - aki olvasta ezt a bejegyzést - (tán vigaszként) kaptam az alábbi szöveget, bizonyítva, hogy más gyerekek is mondanak ilyesmiket. Így hangzott a megállapítása egy 5 évesnek a 62 évesről:

- Néni te nagyon öreg vagy?

- Én? Miért lennék nagyon öreg?

- Mert olyan vagy, mint egy korhadt fa...

És már tudok is mosolyogni....

Végre egy jó hír !

Pécs és az ország leghíresebb orgonaépítője  egy, a réginél sokkal szebb  emlékművet kapott. Pár évvel ezelőtt ugyan már készült egy kisebb alkotás, az Északi várfalsétány csendes zugában – de ez megrongálódott és kissé eldugott helyen is volt. Itt írtam róla: http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2012/05/meg-egyszer-angster-jozsefrol.html
Most a nyugati várfalsétányon épült egy újabb, hatalmas és csodálatos emlékmű, az Esze Tamás utcai bejárat közelében. 
Bérczi Zsófia (a 2012-ben elhunyt Angster József unokája)  tervezte  az öt méter magas és másfél méter széles, 46 rozsdamentes orgonasípból álló emlékművet,  mely egy hatalmas hófehér talapzaton áll. Az orgonasípok körül öt pad van, melyek valójában szerves részei az emlékműnek. A padok karfájába épített „dobozkát” megérintve a szoborban lévő hangszórókból különböző orgonaművek hallhatók, illetve interjúk, az Angster család tagjaival, orgonaépítőkkel, orgonistákkal.
Ha Pécsett jársz, feltétlenül látogass el ide !

 

Eperfagyi

Nem kerestem rá, de valószínűnek tartom, hogy van a neten 1000 féle fagyirecept. Mivel nálunk pár napja kitört a kánikula, gondoltam, egy picinyke kényeztetést megengedhetek magamnak.

Egy doboz hulala, egy kis joghurt és eper (nem mértem, de kb.30 dk). Az epret összeturmixoltam, belekevertem a joghurtot. A hulalát felvertem, a kettőt meg összekevertem.

És délután, mire megfagy és megkóstolhatom, rátok fogok gondolni - meg arra, hogy EGY forintért ti ma már semmit se kaphattok, nemámhogy eperfagyit....

Máriakéménden újra...

Aki rendszeresen olvas, valószínű tudja, hogy némi titkos lelki vonzalmam van Máriakéménd falu iránt. Talán le is írtam már valahol, hogy nagyapám legjobb barátja Kékesden volt iskola igazgató, és sokszor jártak ők errefelé, bizonyára tőlük hallottam először ennek a helységnek a nevét.  Aztán amikor az „angyalaim” után nyomoztam, akkor már közelebbi ismeretségbe is kerültem a faluval, többször jártam, fotóztam itt. Ha „csak” keresztülutaztam rajta Szederkény és Pécsvárad közt, ebben a szépséges Karasica völgyben, akkor is megálltam hol ezért, hol azért.

Most egy kedves barátom könyvet írt  Máriakéménd története címmel:

  

Bár ennek pécsi bemutatóján is részt-vettem, de nem volt alkalmam dedikáltatni a könyvet, így hát, mert tudtam, hogy ezen a napon a Mecsek Egyesületnek nagy túrája van, s ő mint főszervező ott lesz, gondoltam kimegyek megint Kéméndre. Megtudtam, hogy kisbúcsú is lesz (ha jól értettem ez valami elmaradt búcsú, vagy eltolt időpontban rendezett német búcsú). Emellett összeszedtem azokat a régi, dédszüleim (vagy ki tudja, tán ük ?) idejéből megmaradt régiségeket, melyeket az ottani német nemzetiségi (=sváb) múzeumnak ajándékozni szándékoztam. Ráadásul kiderül, hogy egy közeli ismerősöm nagyszülei valamikor, nagyon rég ebben a faluban éltek – hát azt a házat is szerettem volna felkutatni. Mivel ennyiféle „feladattal” indultam, rászántam a vasárnap egész délutánomat, s jól tettem.

Csodás meleg nyári nap volt, az ég mintaszerű kék, a búzaföldek (vagy mik) már lassan sárgállnak, még van sok bodza, pirulnak az útszáli pipacsok, lilulnak a zsályák, minden üde zöld, mert volt elég eső  – vagyis egy színorgia már  csak az, ha az ember autót vezet, cél nélkül, csak azt nézve, milyen gyönyörű a világ körülöttünk (ha elhagyjuk a várost….)

 

Első célom a túrázók indulási ill. végpontja volt, a kultúrház. Akit érdekelne, a túráról itt láthatók fotók és olvasható leírás is: http://baranyaidombsag.ucoz.hu/news/2015_05_31_torokvar_teljesitmenyturak_kepekben/2015-05-31-526

(Csak zárójelben jegyzem meg, a 15 km-es túra legidősebb, már csodaszámba menő résztvevője a 88 éves Hering Györgyné Elli néni volt !!!!)

Innen elindultam megkeresni a múzeumot. Alig mentem 50 métert, látok a járdán gyalogolni egy asszonyt. Fékezek, de mire jobban megnézem, hát látom ám, hogy ő az én Kati barátnőm – akivel tavaly nyáron  olyan furcsamód összeismerkedtem. Akkor is őt szólítottam le, érdeklődve az aznap avatásra kerülő kereszt helyszíne után. Vele mentünk fel a Margaréta szoborhoz is. Végül majdnem az egész délutánt együtt töltöttük, nagyon nagyon kellemes hangulatban dacára, hogy soha nem ismertük egymást !

Eltelt egy év, nem találkoztunk – és megyek az utcán megintcsak segítséget, egy helyszínt keresve, s lám, ismét csak ő jön velem szembe !! (Fantasztikusak az efféle véletlenek és fel is teszem magamnak a kérdést, vajon tényleg véletlenek-e ?  Hát nem tudom….)

Együtt elmentünk aztán ahhoz a hölgyhöz, aki beengedett a múzeumba, és átvette amiket hoztam.  Örülök, hogy jó helyre került, ha nem is túl gazdag, de rendben-tartott szép kis múzeum. Bízom benne, hogy az őseim apróságai nem fognak itt elveszni (legalábbis egy ideig még).

 

 

 

Ezek az én ajándékaim a múzeumnak

A múzeum ablakában felfedeztem az ulmiak kicsiny hajójának mását, ahányszor ezt meglátom, felmerül bennem a kérdés, hogy "Ebben? Ilyenben ladikáztatok a messzi némethonból ide le Baranyába ?  Jaj, hát érdemes volt?...."

Próbáltam érdeklődni a keresett ház után, de senki sem tudta, hogy a rég elhalt családnak melyik lehetett 70 éve a háza. Mondták, ha valaki, hát az Ádám bácsi tud róla, aki tán a falu legöregebb lakója. Igenám, de ő meg kint volt a kegytemplomnál az ünnepi misén. Uccu, kimegyek én is, úgyse voltam még ilyenen.

Nem bent a templomban, hanem kint a hatalmas fák hűsében tartották a misét, melyen a volt pécsi püspök prédikált. A mise, az ének német nyelven szólt, de a beszéd, az magyarul. Dacára, hogy ez egy – mint említettem - időben is eltolt, kis búcsú, voltak vagy 300-an.

Megtaláltam Ádám bácsit, elmentünk először fel a Szt. Márton templomhoz, megnézni az ott lévő I-II. világháborús halottak emléktábláit, majd megmutatta a keresett házat, mert természetesen ő tudta, melyik volt az… Sajnos nagyon szomorú állapotban van, a kertben dolgozó tulajdonostól engedélyt kértem, hogy lefotózhassam – legalább kívülről, de hősiesen bevallom, bemenni nem mertem volna.

A kegytemplomnál a törtszárnyú angyalok őrzik az egyetlen mézeskalácsos sátrát meg az autókat

Szabadtéri mise

A Szt. Márton templom, ennek É-i falán vannak a háborús emléktáblák

Szemben az I. jobbról a II. háború halottainak neve olvasható

Miután ilyen ügyesen mindent, amit akartam elintéztem, visszamentem még kedves Kati ismerősömhöz, és egy jót beszélgettünk – kölcsönösen örülve annak, hogy a véletlen megint csak összesodort bennünket.

Estefelé, amikor már kicsit enyhült a forróság, lassan autóztam hazafelé – és nagyon jól éreztem magam. Szépeket láttam, szép helyen jártam, kedves emberekkel találkoztam, elintéztem mindent, amit akartam. Kell-e több a boldogsághoz ?

Rövid hír két képpel:

Olvastam, hogy Fekeden átadtak egy új szobrot, mely Habsburg Ottót ábrázolja – gondoltam megnézem. Kedvelem ezt a falut – mindig tervezem, hogy egyszer egy egész napra elmegyek ide és csak fotózni fogom a szebbnél szebb házakat. (Itt nagyon sok a lélekajtós!)

Annyira szép idő volt, és 5 után már kellemes is, hogy beültem a kocsiba és „kiszaladtam” Fekedre. (kb. 30 km, nem a világ vége….)

Íme az új szobor: (Tisztára mint a pécsi Weöres....igaz, lisztet még nem öntöttek rá.)

És közben még egy véletlen-képet is tudtam készíteni, amikor megálltam, a szélvédőmre egy cincér repült és ott sziesztázott egy ideig. Tudom, hogy nem a legjobb fotó – de hát én csak ilyen tudok:

 

Hazafelé – bár még sütött a nap, de megnyúltak már az árnyékok. Egy erdőszéli részen megálltam, olyan csodás volt körülöttem minden: zöld és zöld és megint zöld (érdekes módon itt viszonylag kevés virág volt) – és valami mennyei erdőillat, bodzával fűszerezve, borított be mindent, közben a madarak – tán lefekvéshez készülődve, vagy nem tudom miért de – énekeltek, langyos volt a levegő… Tudom értékelni az ilyen pillanatokat. És örülök, hogy tudatosul bennem az, hogy az ilyen percek ajándéknak minősülnek és hogy ez nem „természetes”…

Valószínű ezt hívják boldogságnak.

A pécsi Szent Mór csodái

(Mondhatnám halkan kacarászva, hogy ez az egyetlen kép a neten, melyen én is látható vagyok…..de hát nem ám ez a lényege a mai mondandómnak.)

 

http://szentmor.hu/?p=8479   itt, ezen a linken a pécsi Szt. Mór  Iskolaközpont 14. Művészeti napjáról olvashattok/láthattok beszámolót – de be kell valljam, mint minden „nem teljes értékű” híradás, csak minimális töredéke jön át annak, amit én ezen az előadáson láttam/hallottam/tapasztaltam. (Nincs is még feltöltve minden.)

Egy barátnőm gyermeke jár ebbe az iskolába, tőle kaptam – ezúton is köszönve – a kedves meghívást erre a bemutatóra, melyet a Pécsi Nemzeti Színházban tartottak. Egy pillanatig sem meditáltam azon, menjek-e vagy se, mert – gondoltam - ha a gyerekek előadása nem is lesz túl érdekes, de majd időközben felelevenítem megboldogult, szépséges ifjúságom csodálatos színházi élményeit – és ha semmi másért, de már ezért is érdemes lesz elmennem.

Bevallom, nosztalgiáztam is kicsit magamban, de nem ez volt a lényeg, erre viszonylag kevés időm maradat, ugyanis szemem-szám tátva néztem, hallgattam  ezeket a kisebb-nagyobb gyerekeket. Tehetségük, kedvességük, elfeledtette a színtelen/fantáziátlan fekete kulisszákat, a ronda színpadot, zenéjük, táncuk, betöltötte élettel a hatalmas színházat.

S amikor a képzőművészeti alkotások vetítésére került sor – hát akkor ámultam el igazán. Rettentően sajnálom, az iskola fentebb hivatkozott cikkében jelenleg csak pár kép látható a levetítettekből. (Azt képtelen  vagyok felfogni, hogy aki a weblapjukat csinálja miért pont ezeket a – gyengébb – rajzolat mutatja be, amikor milliószor csodásabbak voltak, szép számmal…..)

Higgyétek el nekem, (mondtam is barátnőmnek) ezeknek a gyerekeknek az alkotásaiból válogatva, a kedvenc M21-es kiállítótermemben megrendeznének egy kiállítást és nem írnák oda, hogy kik alkották, hát nem biztos, hogy bárki is megmondaná - hogy ezek 10-18 éves „gyerekek” alkotásai. Fantasztikusak ! Egyszerűen nem tudtam betelni velük…

Sajnos persze egy vetítés során az ember neveket képtelen megjegyezni, de kicsinyke van Gogh-ok, Szinyeik, Munkácsyk  és sorolhatnám akár a neves keramikusokat, a szobrászokat is – szóval a jövő lehetséges művészeinek alkotásait volt szerencsém látni. Nagyon, nagyon szeretnék még 30 év múlva élni és megtudni, hogy ezekből a gyerekekből mi lett ? Jelenlegi tehetségüket látva valóban akár világhírű művészekké is fejlődhetne némelyik – persze – sajnos – ketté is törhet még el sem indult karrierjük, ha nem kapnak elégséges és megfelelő támogatást, biztatást.

Sajnálom, hogy egyelőre sem a zenélésükből, énekükből, sem a nekem annyira tetsző rajzokból, szobrokból nem tudok nektek megmutatni semmit sem – s kénytelenek vagytok az én ítéletemre hagyatkozni – de higgyétek el, varázslat volt számomra ez a két és fél óra. Valami halvány, picurka remény ébredt bennem, hogy hátha…. Hátha mégis van remény és a szépség nem enyészik el a szelfis szemétben, s a tiszta zenei hangok a dübörgő rap mögött is élve-tudnak maradni.

(Megjegyzésem:  http://szentmor.hu/?page_id=67 ezen az oldalon keresgélve azért néhány alkotás látható, érdemes benézni ide és lehet, hogy a fentebb írt linkre is bekerülnek friss videók!)