https://baranyai-dombsag.blogspot.com/2022/09/multidezo-9-evvel-ezelott-is-jartunk.html
Itt találtam egy történetet, amit átmásolok ide, mert annyira érdekesnek, meghatónak és sajnos tipikusnak érzem. A templom képét is innen hoztam.
Papd búcsújáróhely története
Öröm, és ürömteli napok a papdi kápolna történetében
A Török megszállás után az ország 2/3-ad részében romba
dőlt falvak, és létesítmények jelezték a 150 éves elnyomást. A sok közül Mucsi,
Papd, Láz és Hertelend is a pusztulás sorára jutott. Közülük csak Mucsi
népesedett újra. A többi település romokban, lakatlan maradt, igaz Papd az
1600-1700-as évek elején kissé lakott volt. Winkler, szakadáti plebános
1759-ben kelt "protocollum Szakadátiensis"-ben megemlíti, hogy
1703-ban Mucsi, Závod és Papd falvakból érkező Magyar hívek szállják meg
Diósberényt, de ezek a kuruc háborúk idején a Rácok elől Pincehely, Mélykut
vidékére menekültek. Utóbb visszajöttek Berénybe ahol szabadon legeltethették
állataikat. Papdról az 1722-i püspöki vizita tesz említést "van egy másik
templomocska a Mucsi-in kivül Papd pusztaságban, mely kápolna módjára épült
hasonló épitési formában mint a Mucsi-i erős épitmény" Brüsztle megemlíti,
hogy Mucsi, Závod anyai kebléről leszakadva 1745-ben Papd-ot is gondozza, ahol
csak 15 lélek él.
Papd falu, hol valamikor bíró, pap és templom is volt
elnéptelenedett és csak a romos templom maradt. Papd látogatása valójában az
1730-as években kezdődött, amikor egy Schauli nevű erdész az erdőben egy
primitív faragású kis Pieta szobrocskát talált. Ezt a nép csodának minösítette,
és kis Pietát a romos templomban elhelyezi, és a betelepítés és újrakezdés
nehéz napjaiban a fájdalmas Szűznél keresett vigaszt, annyira,hogy a plebániai
misét odahaza elmulasztják, és helyette Máriánál keresnek vigaszt. Horribile
dictu! sem isteni, sem egyházi parancs nem kötelez, hogy mise helyett a nép
Papdra menjen lelkileg erősödni, de a közösségi szt. mise, az kemény parancs
volt akkor különösen.
És most jönnek a bajok, az árnyékok: A környék papjai
feljelentik a püspöknél Papdot, hogy elcsábítja a híveket a vasárnapi szt. miséről.
Ezért: anathema sit; gr. Esterházi püspök nem is habozik, 1783 IX. 15-én
megbizza Nunkovics Antal ker. esperest, Apari plebanost, hogy a templomban
található tárgyakat égesse el, falait romboltassa le. Meg is történik IX.
22-én. A régi szent épület falmaradványait az új telepesek lassan lakásaik
építéséhez használták fel, és csak a szenthely emléke maradt meg.
Fény: A pietát megmenti a nép, és a templom helyén
gallyakból készít sátracskát, ott helyezi el féltett kis Pieta-ját, és a
zarándoklás újból megindul a püspök akarata és tiltása ellenére is. Az újabb
látogatások gyakoriságát már jelzi, hogy a Pieta sátracskában gyüjtött
adományokból a Mucsi templom felszerelését egészítik ki.
Újabb zivatar közeleg Papd felé 1828-ban a környék
plebánosai felől. Meghallják hogy gr. Apponyi Antal 1826-ban XII. Leo pápától
megkapta Val. Feliciánus viaszba öntött csontváz ereklyéjét, mely számára a
gróf kis kápolnát tervez építtetni. A gróf ehhez a püspöki engedélyt meg is
kapja, a környező papság ellenkezésére azonban a püspök az engedélyt
visszavonja, és az esperessel újból felgyújtatják a most már csak gallyakból
készült sátracskát. A nép látva a vihar jöttét sietve menti féltett kis
szobrocskáját, hogy számára újból gallyakból megépítse kis sátracskáját, mely
őket, és féltett kincsét kissé megóvja az időjárástól.
A vihar után fény közeleg Papd felé, 1847-ben bérmálás
van Mucsiban, Scitovsky püspök a bérmásás után Szászvár felé menet útba ejti a
"hirhedt" papdi helyet, kezébe is veszi a kis Pietát, csodálkozik a
nép ennyire ragaszkodik a helyhez, és kedves szobrocskájukhoz. A püspök Papdi
látogatásnak fénypontja, hogy a gróffal tervezik egy rendes kápolna létesítését
ha már a nép ennyire ragaszkodik a helyhez, és kedves szobrocskájukhoz. A
szabadságharc vihara e szép tervet azonban szétzavarja.
A szabadságharc vihara után azonban már nagyobb fény
lebeg Papd felett, 1854.V.5-én egy Schneidler Vilmos nevű zombai hívő Papdra
zarándokolván a Plebánosnak 50 Forint összeget kíván adni, egy kőoltár
építéséhez a segítő szt. Szűz iránti hálából. Hivatalos elismerése Papdnak nem
lévén a plebános nem fogadja el az összeget, említi azonban, örököseinek hagyja
végrendeletben, ha egyszer lesz rá engedély ezen 50 Ft. használtassék a nemes
célra.
1864 tavaszán újból üröm Papdnak, a kunyhócskából
elviszik a féltett szobrocskát. De kisüt a nap Papd felett, mert az akkori
lengyeli plebános az ottani templomból egy használaton kívüli Mária szobrot ad
a kápolnácskának. Ekkor olvasható először, hogy 26 Ft. összegből rendbehozták a
kunyhocskát, és az adományozott szobrot benne elhelyezték. Az 1870-es években a
tönkrement faváz helyébe deszka sátort készíttetnek szintén perselypénzből.
Lassan kivilágosodik az ég Papd felett. Az első
hivatalos elismerés és engedély 1883 VI. 28-án kelt, Dulánszky püspöktől való,
egy rendes kápolna építésére. Az engedély megadása nagyon körültekintő, nehogy
"valami hazugságok, és csalárd haszonlesés a nép jóhiszeműségét
felhasználhassa, engedélyemet a következő feltételekhez kötöm: 1. Papd ne
tekintessék talán egyházilag engedélyezett bucsuhelynek, hanem olyannak csupán,
ahol bárki elvégezhesse magán ájtatosságát. 2. A kápolna csak oly nagy legyen,
hogy a Szt. Szűz képének csak védelmére, és ne ájtatoskodók befogadására legyen
alkalmas". Miseengedélyről még szó sincs, csak 1889-ben adja meg ezt az
engedélyt. De 1907-ben majdnem visszavonják, mondván nem találják a püspöki
iratok közt az 1889. III.31-én kelt engedély iratát.Megint előhozza a hatóság
régi aggodalmát, nehogy a hívek Papdra mennek, és ott nem hallgatnak szt.
misét. Hétközi misét is évente 1-2-szer engedélyeznek, mert lehetetlen hogy
odahaza nincs hétközi szt.mise, mert a plebános Papdon néhány hívőnek misézik,
míg odahaza elmarad. Az engedélyezett 1-2 alkalommal jó előre figyelmeztetendők
a hívek, hogy tudják meg miért marad el az otthoni szt. mise. Vasárnapi
misézésről szó sincs Papdon.
Mindenesetre Dulánszky püspök engedélyében bízva, Keidl
János jámbor mucsi hívő vállalkozik,hogy saját költségén felépítteti az engedélyezett
új Papdi kápolnát. El is készült VI. hónapban 200 Ft-ért. Kallenberger akkori
plebános Pestről vett egy kb. 140 cm. magas fafaragású Mária szobrot, készült
hozzá koporsó alakú oltár, és felszerelés.
Az Ajkay Jenő esp. bonyhádvarasdi plebános által
felszentelt szobrot a hívek sokasága ünnepi menetben vitte örömmel Papdra
julius 1-én. A kápolna felszentelése 1883. VIII.26-án volt, Kallenberger
plebános fáradozása koronázását látta benne. A nagy örömbe újból üröm vegyült,
méghozzá alig 50 év múlva. A vizenyős kis kápolnát bedőlés veszélye fenyegette,
ezért Kaufmann János plebános ezt lebontani volt kénytelen, és Montuanó Jenő
egyh. építész tervei alapján Schüszler Ferenc szakadáti kőműves még ez évben
1930-ban elkészítette a mostani kápolnát, melyet Lerch István lengyeli esperes
plebános szentelt fel 1931. V. 2-án, a szentbeszédet Scharfenberger János
závodi plebános mondta. Papjaik vezetésével 4-5000 ember szorongott az új
kápolna rétjén. Papd fényét növelték az 1932-ben Kaufman plebános úr buzgalmára
elkészült 6 színesüveg ablak. Ebbe nagyon besegítettek a kisdorogi hívek, kik
szt.Lőrinc patronusok fennségesen szép színes ablakát készíttették Papdnak.
Részüket a mucsi és környező hívek, sőt USA hívő család is adományozott
színesüveg ablakot.
E nagy örömteli fényt hamarosan követte egy szörnyű
sötét zivatar, a második világháború, és a vele járó régi német hívek szinte
teljes kitelepítése, kik nem sokáig örvendhettek a papdi kies rét ragyogó fehér
falú Mária hajlékuknak.
Itt kellett hagyniuk örökre. Helyükbe betelepített
mostmár teljesen magyarajkú hívek nem nőttek a történelemmel Papdhoz, így
vonzalmat sem érezhettek iránta. A fény csak lassan kezd újból felderengeni,
mikor Kaufmann Ferenc 1962-ben a harmincéves vakolatot nagy áldozatok árán
kijavíttatja, új kereszt kerül a toronyra, mely keresztet 1962. IX. 9-én áld
meg Szinger József kerületi esperes, mikoris ő mondja a német szt. beszédet,
Gyuk István teveli plebános a magyart.
Új fény támadt Papdon, mikor Póor József bonyhádi
plebános felkínálja a volt zárdakápolna szép oltárát, felszerelésével együtt,
melyet 1963. V.5-én Szinger József esperes kisdorogi plebános áld meg. A
délelőtti szertartás magyar és német nyelvű szentmisével zárul. Ebéd után Kámán
Emil ferences atya aparhanti admin. megáldja a most létesült, kis képekből álló
keresztutat. Lassan újból jönnek zarándokcsoportok, már az új hívekkel is.
Papd öröme megint nem tarthatott sokáig, a szép bíztató
fényt fekete gyászfellegek kezdik oltogatni. Árnyak sokasága jön papdi kápolna
felé. 1975-ben lebontják a valamikor oly hangulatosan szép erdészlakot, nincs
modern fiatal aki világtól elzárva ott akarna lakni; a kis kápolna őrző nélkül
marad. Az 1930-ban készült külső ajtó mivel egy síkban volt a torony fallal
állandó esőnek, zivatarnak volt kitéve, lehetetlen volt el nem korhadnia. Így
pedig már mindenki meghúzta a kilincset és bent is volt, igaz eleinte nem
bántott a kápolnában senki semmit. A biztonság kedvéért új, kétszárnyas,
kisebb, de megfelelő ajtót kellett venni, amit már a kápolna belső síkjával
kellett hozatni, hogy vihartól védve legyen. És akkor jött az áradat. Az ajtót
egyelőre nem törték fel, de a fennséges színes üveg ablakokból minduntalan
kilőttek egy-egy darabot. Legutóbb a dorogi hívek szt. Lőrinc ablakából törtek
ki egy komolyabb darabot, melyen aztán könnyűszerrel behatolva el lehetett
lopni az 1883-ban vett szépséges, fafaragású Mária szobrot. A többi színes
ablakot is folyamatosan rongálták, sőt a komoly ajtót felfeszítve már a
bonyhádi hívek adományozta oltárszőnyeget is elviszik és minden felszerelést.
És hogy teljes legyen a desolatio abominatio csak úgy kedvtelésből az összes
színes üveg ablakot pozdorjává zúzzák, és mindent ami a kis kápolnácskában
volt. A toronyba felmászva a toronyzsalukat ledobálva, használhatatlanná
teszik. Ily állapotban már körmenet egyáltalán nem jött. A legtovább Perczel
Bertalan bonyhádi kántor volt énekeseivel hűséges az egykor oly szent és szép
helyhez. Beborult az ég Papd felett.
Papdnak oly fennségesen szép kápolnája most kifosztva,
meggyalázva, mint az emberi gonoszság nagy felkiáltójele áll a papdi szép rét
magányában, elhagyatva mindenkitől, árván. Bízzunk azonban abban, hogy majd új
idők új embereivel sikerül régi fennségében felújítani az annyit féltett, annyi
viszályon keresztülment ősi papdi kegyhelyet, és majd egyszer mégiscsak
felcsendül még a papdi erdők aljában a régi szép ének: "Mit frohem Herzen
will ich singen, dir Jungfrau Mutter Königin." "Máriát dícsérni hívek
majd újból jöjjetek!"
Összeállította: Ónodi János, plébános
Nem tudom, kell-e bármit is hozzáfűznöm ehhez a történethez.
Most felújították a kis templomot kívülről, de bemenni nem lehetett, mert a felújítás óta eltelt hetekben nem volt senki, aki rendbe tette, kitakarította volna....
Hát ez van.
