2024. október 4., péntek

Nem én írtam...

 ...de mindenképp szeretném valahogy megőrizni - bár nem is tudom minek/kinek...(talán csak magamnak, emlékül...)  A FB.n találtam. 

Igen, ez, ilyen volt az életem. 80 éve születtem...Nem érthetik ezt a maiak - talán sajnos, talán nem...Én mégis azt hiszem, boldog életem volt.

Ettél valaha zsíros kenyeret, cukros-vizeset, lekvárosat vaj nélkül? Aprítottál forralt tejbe kiflikarikákat reggelire, vacsorára?
Ebédeltél már paprikás krumplit, kemény tarhonyát, főzeléket feltét nélkül sima zöldséges vagy tojásleves után?
Tudod milyen héjában sült krumplit enni lilahagymával szalonnával, töpörtyűvel, ismered a foghagymás pirítós ízét?
Tudod milyen kályha mellett téli estéken vastag pulóverben mégis elégedetten kucorogni és azon vitatkozni, most ki hasogasson és hozzon be fát?
Reggel sietősen felöltözni, forró teát kortyolgatni, mert már a parázs is elhamvadt.
Derékig érő hóban begyalogolni a városba, mert a buszok sem közlekednek. Este ugyanúgy vissza. Haza az otthonba, ahol már ropog a tűz, vizes zoknidat, kesztyűdet a kályha felhajtott fedelén szárítod. Készül a vacsora és megbeszélitek kivel mi történt aznap. Mikor lesz a disznóvágás, hány tojás lett ma, mennyi még a takarmány.
Majd csendesen kötögetsz, horgolsz vagy hímzel, anyád bestoppolja a zoknikat, megvarrja ami felfeslett. Vagy nagy huszonegyezést vagy hatvanhatozást rendeztek. És röhög az egész család, a vesztes morgolódik.
Mosakodtál lavórban babaszappannal? és levendulással?
Egymás után a tesóiddal. Először felül, derékig mindenki, aztán alul. A bugyidat, zoknidat pedig ki kell mosni, a kályhánál reggelre megszárad.
Áram nélkül gyertyafényben játszottál már árnyjátékot? Hallgattál a titokzatos félhomályban rémtörténeteket, családi kalendáriumot?
Olvastál zseblámpával paplan alatt könyvet?
Tudod milyen fát metszeni, szőlőt nyitni, kötözni, puttonyt teleönteni, böngét váltani?
Érezted már forró nyáron a kukoricalevél csípős vágását az izzadt poros testeden?
Túrtad már a földet krumpliért? Cipeltél már tele zsákot? Szedtél már hullásbarackot? Segítettél paradicsomot eltenni, meggyet magozni, csirkét pucolni, belet vakarni, vizet hordani?
Kértél segítséget a szomszédodtól, egy kanál sót, egy tojást, egy bögre cukrot adtál már kölcsön? Nem kapod vissza, nem ügy.
Érkezett vendéged, aki nem jelezte előre? Nem telefonált, nem írt üzenetet, csak úgy ott áll a kapuban és a szíved boldog izgalommal kalapál: mit is adok neki? Kerül az asztalra bor meg szörp, kenyér meg sonka, félig száradt süteménymaradék. És beszélgettek. Mindenről. Az időről, a rokonokról, a tervekről.
Örültök a vén autónak, a fürdőszobának, nem kell már kimenni a klotyóra, és folyik a víz a falból. Melegvíz is van, ha begyújtasz a bojlerba, alul, a hengerben a forró víz felmelegíti az egész fürdőszobát.
Jó bizonyítványért bicikli jár vagy társasjáték, könyv, mikroszkóp, földgömb. Ezért egész évben dolgozol, tanulsz és határtalan a sikerélmény, mikor megérdemelten meg is kapod. Ha nem, akkor meg bőgsz.
Van jó ruhád. Amit megörököltél a nagyobbaktól. Nem számít, hogy milyen márka, mennyibe került. Mikor hazaérsz rögtön átöltözöl, mert kímélni kell az elmenőset.
Van szép cipőd. Ha kinövöd, az orrát anyád kivágja: ,,jó lesz az még, ősszel kapsz másikat”
Van télikabátod, amit lehet frankón bővíteni, az ujját, az alját megtoldani másik, hozzápásszintott darabokkal. A horgolt, kötött bili sapka tudod milyen jól csúszkál a fejeden? Megbecsülöd, mert bármennyire is szúr, anyád, mamád, nagynénéd neked dolgozott.
Mi így nőttünk fel. 🙂

2024. október 3., csütörtök

A Mecsek titkai

A film (és a fotók) alkotójáról itt olvashatsz: https://pte3d.hu/rolunk/munkatarsak.php?s=mnfai-bence
https://www.manfaibence.com/fooldal

Ezt a filmet pedig szeretettel ajánlom mindenkinek, aki 8 szép, kedves percet szeretne szerezni magának, vagy másnak:


A youtube-on több filmje is látható ! Érdemes nézelődni !

2024. október 2., szerda

Ár-víz-ügy

Ezt a videót csak most találtam meg - az idei árvízről. Emlékeztetőnek én is elmentem.

https://www.facebook.com/watch/?v=936500178536409


2024. október 1., kedd

Volt egy kutyám - tíz percig

Vajon hányszor járhattam életemben a Havihegyen ? Bizonyára több-százszor. És mégis, minden alkalommal olyan jó meleg-ismerős-szeretet van bennem, ha kiszállok a parkolónál az autóból, és nekiindulok a "körsétának", mert valójában a templomot járom körül a sétaúton. És x-edszer lefényképezem a tévétornyot, a városi képet, az erőművet, a mandulafát...és nem unom.  Nem is tudom, hogy van ez az érzelmek vonatkozásában, akit szeretünk, azt nem tudjuk megunni ? Valószínű ...






Ma ráadásul egy fiatal kis feketerigóról is sikerült pár (szerintem) jó fotót készíteni...

...Azt viszont nem tudom megmagyarázni, miért, hogyan, de a nagy "szerelmeskedés" közepette arról a német-juhász kutyáról, aki a gazdája "döbbenetére" első hívó szavamra hozzám jött, látható élvezettel tűrte  simogatásomat, majd leheveredett a pad mellé, amin ültem - mintha mindig együtt sétáltunk, ücsörögtünk volna...no, arról a kutyáról én egyszerűen elfelejtettem egy fényképet készíteni.Varázslatos volt ez a találkozás, talán épp azért, mert a múltamba repített.  A fényképezés eszembe sem jutott....Az emlékezetemben valószínű a mi Harrynk ült ott és én talán 14 éves voltam...Nos, akkor most kedves olvasó vagy elhiszed, vagy se:  ma vagy 10 percig "volt egy kutyám"... De jó volt, Istenem, de jó volt megsimogatni...



2024. szeptember 30., hétfő

Buddha idézet

FB-n találtam:

Egyszer egy szegény ember találkozott Buddhával. Megkérdezte tőle:

- Mondd, miért vagyok én olyan szegény? Miért nincs nekem semmim, amit adhatnék neked?
Mire a ő elmosolyodott, és így felelt:
- Nem az a bajod, hogy nincs semmid, hanem az, hogy nem tudod, hogyan kell adni.
Az ember elővette a zsákját.
- Nézd, nincs semmim, teljesen üres. Hogyan adhatnék akkor bármit is másoknak?
Ó, neked rengeteg dolgod van, amit másoknak tudsz adni.
- Az arcod: mosolyogj másokra, légy kedves.
- A szád beszéljen kedves szavakkal, melyek békét és örömet hoznak, amitől mások is jól fogják érezni magukat.
- A szemed vegye észre mások érzéseit, nézz rájuk figyelemmel és együttérzéssel.
- A szíved: nyisd meg mások felé, sugározz szeretetet és elégedettséget. Éreztesd másokkal, hogy fontosak számodra.
- A tested nagyszerű eszköz, hogy mások javát szolgálhasd munkáddal.
Látod, máris nem vagy annyira nincstelen, mint gondoltad.
Azok az igazán szegények, akiknek a szívük is szegény.



2024. szeptember 28., szombat

Szeretném hinni

A FB-n találtam, és lehet, hogy nem tetszik mindenkinek ez az alábbi kutya-búcsúztató, amúgy sem egy világhírű költő írta, de nem érdekel. Én elolvastam és összeszorult a torkom és könnyes lett a szemem, pedig....pedig 15 éve már, hogy nincs Lili, és nincs már semmilyen kutyám és nélkülük semmit se ér az élet...vagy csak keveset, de az is úgy, hogy állandóan igyekeztem valamit találni a kutyám helyett....
Nem igazán sikerült.
És ha csak a kutyám elvesztését kellene siratnom.....

"Azt mondják, ne sírj.
Azt mondják, ő csak egy kutya, nem ember.
Azt mondják, el fog múlni.
Azt mondják az állatok nem tudják, hogy meg kell halniuk.
Azt mondják, hogy az a fontos, hogy ne szenvedjenek.
Azt mondják, szerezhetsz másikat.
Azt mondják, hogy meg fog történni.
Azt mondják, vannak még elviselhetetlen fájdalmak.
De nem tudják, hányszor néztél a kutyád szemébe.
Nem tudják, hányszor néztél ki a sötétben te és a kutyád.
Nem tudják, hányszor volt egyedül melletted a kutyád.
Nem tudják, hogy az egyetlen, aki nem ítélt el, az a kutyád.
Nem tudják, mennyire féltél aznap éjjel, amikor a nyögései felébresztettek.
Nem tudják, hányszor aludt melletted a kutyád.
Nem tudják, mennyit változtál, mióta a kutya az életed része lett.
Nem tudják, hányszor ölelted meg, amikor beteg volt.
Nem tudják, hányszor tettél úgy, mintha nem látnád, amikor a haja fehérebb és fehérebb lett.
Nem tudják, hányszor beszéltél a kutyáddal, az egyetlen, aki tényleg hallgat rád.
Nem tudják, milyen jó voltál a kutyádhoz.
Nem tudják, hogy csak a kutyád tudta, hogy szenvedsz.
Nem tudják, milyen érzés látni, ahogy az öreg kutyád megpróbál átjönni és köszönni.
Ők nem tudják, hogy amikor a dolgok rosszul mennek, az egyetlen, aki nem tűnt el, az a kutyád.
Nem tudják, hogy a kutyád megbízik benned, élete minden pillanatában, még az utolsó pillanatban is.
Nem tudják, hogy a kutyád mennyire szeretett téged, és milyen kevés kellett neki a boldogsághoz, mert te elég voltál neki.
Nem tudják, hogy a kutyáért sírás az egyik legnemesebb, legjelentősebb, legigazabb és legtisztább dolog, amit tehetsz.
Nem tudják, mikor ringattad meg utoljára... vigyázok, nehogy bántsam.
Nem tudják, mit éreztél, amikor megsimogattad az arcát élete utolsó pillanataiban."



Nézem ezt a képet és csak sírok...
Hiányoznak.  
Nagyon. 
(A testvérem a kutyámmal...)
De talán valahol....valahol ők legalább együtt vannak. Szeretném hinni.
És nem lehet megkérdezni senkit, hogy jól gondolom-e ? Apu, gyújtottam gyertyát, ma lenne a 103.születésnapod....kérlek, nézz már rájuk.....

2024. szeptember 27., péntek

Földigiliszta és egyebek....

Szinte nem is lehet igazi esőnek nevezni, ami az éjjel "permetezett". Alig-alig nedvesítette meg a földet. Gondolom, a pár napja látott, kiégett erdők meg se érezték... de valaki megmozdult, talán új helyet keresett a kertemben, csak épp rossz helyen. A járólapokon tekergett ugyanis egy kis kukac reggel - fogalmam nincs miért, hogyan került oda,  honnan hová igyekezett. Nem tudom, segíttetem-e rajta, de megkapargásztam egy helyen a földet és oda beletettem...Hátha jó lesz ott neki....

Remélem...

https://www.zdf.de/wissen/leschs-kosmos/die-erde-die-unsere-welt-rettet-landwirtschaft-neu-denken-102.html 

Video verfügbar bis 08.08.2028

"A talaj nem feltűnő és nincs benne semmi különös. Barna és meglehetősen piszkos massza. De  sokkal több, mint pusztán "kosz". Megvan benne a lehetőség a világ megmentésére."

Rendkívüli módon sajnálom, hogy ezt a filmet csak a német nyelvet értők nézhetik, mert bárhogy kerestem is, magyar nyelvű változatát nem találtam. Pedig nagyon sok fontos és hasznos információval szolgál. Igaz, elsősorban nem a blogolvasóimnak kell ezeket tudni/alkalmazni - mert azt hiszem "nagybirtokos földtulajdonos" nincs köztetek... De aki beszél/ért kicsit is németül, annak nagyon ajánlom !

Magyarul itt van egy jó kis cikk róluk: 

https://www.vaderstad.com/hu/tudastar/agronomiai-ismeretek/a-termeszet-segitsegevel/foldigilisztak/


2024. szeptember 24., kedd

Szeptemberi délután a Mecseken

Vajon miért van az, hogy a "jó"-ba mindig valahogy belecsöppen egy kevéske keserűség, baj, bosszúság ? Meg tudná  ezt valaki magyarázni ?  Mert én nem tudom rá a választ.                                                     

Az úgy volt, hogy a (valószínű már csak maradék) meleg őszi napok egyikén felmentünk a barátnőmmel (persze autóval), a Tripammer fához. Körbesétáltunk, fotózgattam,  élveztük a csendet, a jó levegőt, elcsodálkoztunk, hogy a szaharai nyár után miképp éledezik az első kis esőtől az erdő. Aztán haza akartunk indulni - de az autó nem akart.... Sajnos égve felejtettem a lámpákat és lemerült az aksi...

Ott álltunk az erdőszélen, két béna öregasszony, egy lerohadt akkuval...

S akkor jött az angyal... egy kedves fiatal apuka képében, aki valamiért épp ide hozta sétálni  kislányát… Őt kértem meg, hogy segítsen kitolni az autót a lejtősebb útra, ott talán majd begurulok. Mire  ő előkapta az akkutöltőt (vagy nem tudom mi a neve…) rákapcsolta a saját akkujára és seperc alatt adott annyi áramot (vagy mit), hogy el tudtam indulni az autóval. Kissé körbeautóztam kedvenc mecseki utamon, legalább (sajnos) láttam a nyáron kiégett borzalmas fákat is – ugyanis érdekes módon a Tripammer fánál ill. később máshol is láttam, hogy a Mecsek északi oldalán annyira nem vészes  a helyzet, mint a délin. Mindjárt mutatom a fotókat…

Azért ma este azt hiszem külön imát fogok mondani az őrangyalomnak – és van egy olyan érzésem, hogy nem fogok én annyit mászkálni már az erdőbe (se gyalog, se autóval)….

Pedig…pedig milyen jó volt….

A délután készült fotókból itt van néhány:










A tömény borzalom képei: 





Tényleg mintha tűzvész pusztított volna itt - pedig "csak" nyár volt....

2024. szeptember 23., hétfő

Árvíz a Dunán 2024.szeptember

Nekem Mohács  a megáradt Dunával is kedves (nem csak Drávasztárára a Drávával....)

 


Kattints a képre, úgy meg tudod nézni 
az összes fotót ! (Először a VIZIG FB. oldalát mutatja, ott is rá kell kattintani az egyik képre és akkor látható lesz mind.)

Az alábbi képek nagyon érdekesek, ugyanarról a helyszínről készültek árvíz előtt és az árvíz alatt. (Egyébként is csodálója vagyok Kiss Csaba fotóinak, de ezek nagyon jó képek...)






De  ezek a budapesti képek is érdekesek:




Én szeretem a mézet....

 (...bár zárójelben hozzáteszem, hogy nem mindegy, hol vásárolod, mert vannak híreim, hogy mézet miképp lehet "készíteni" a méhek segítsége nélkül is...) 


Tudtad, hogy:

- egy kanál méz elég ahhoz, hogy egy embert 24 órán át életben tartson(Nem tudom, ez igaz-e ???)
- a világ egyik első érméjén méhszimbólum szerepel
- a méz élő enzimeket tartalmaz. A fémkanál megöli ezeket az enzimeket. A méz fogyasztásának legjobb módja fakanállal, ha nem, akkor műanyagot is használhatsz.
- a méz olyan anyagot tartalmaz, amely segíti az agy működését.
- a méz azon kevés ételek egyike a földön, amely egyedül képes fenntartani az emberi életet. (???)
- a méhek megmentették az embereket az éhezéstől Afrikában.
- a méhek által termelt propolisz a természet egyik legerősebb antibiotikuma.
- a méznek nincs lejárati ideje.
- a világ legnagyobb császárainak testét arany koporsókba temették, majd mézzel borították be, hogy ne rohadjanak meg.https://ng.24.hu/kultura/2015/06/01/a-mez-mint-mumifikalo-szer/
- a "nászút" kifejezés abból származik, hogy a fiatal pár termékenységi célból fogyasztott mézet a házasság után.
- egy méh kevesebb, mint 40 nap él, legalább 1000 virágot látogat meg, és kevesebb, mint egy teáskanál mézet termel, de számára ez egy élet munkája.
Köszönöm kedves méhecskék! 🐝