Szemnek, fülnek kellemes

Szép zene, szép képek...és még a tetejében enyhült is az idő...
Kell ennél több ?

Rovásírás

Nem akartam külön ezért megállni fotózni az elmúlt két hétben azok előtt a helységnévtáblák előtt, melyek – legnagyobb megdöbbenésemre  – újabban megjelentek egyes települések szélén.

Hát bizonyára már én vagyok nagyon öreg, s emiatt értetlen. (Rugalmatlan? vagy nem is tudom milyen ? mindenesetre nem erre a mostani világra való….)

Néha egyszerűen képtelen vagyok ezeket a mai történéseket felfogni.

A témához elolvasásra ajánlom a alábbi linkeket. Tanulságos.

http://www.nyest.hu/hirek/se-nem-magyar-se-nem-rovasiras

http://index.hu/belfold/2011/07/31/nincs_menekves_a_rovasirasos_helynevtablaktol

(Kép innen)

Játékos-kedvű olvasóknak

(Akit nem  érdekelnek  az ilyesmik, gyorsan lépjen tovább !)

Én szeretem a maketteket, ilyen méretűt még nem láttam… Néha úgy érzem, talán nem is lenne rossz most gyereknek lenni.

Ámbár máskor meg arra gondolok, hogy az efféle „játékokat” többnyire a felnőttek saját maguknak, meg a hasonló érdeklődésűeknek csinálják. Talán kárpótlásul, az örökre elvesző gyerekkorért….

Bernhard Edmaier - Csoda-fotó/k/s

Kicsit gondolkodtam, hogy írjak-e ma a városomat felforgató gyilkossági ügyről - de azt hiszem erről mindenki értesült már - és őszintén megmondom, ha lenne valami varázs-pirula, ami el tud feledtetni az emberrel dolgokat - én most bevenném....

Ezért aztán nem is írok erről többet.

                                                          ****************************

De, írok... most találtam egy igen jó megjegyzést, azt azért bemásolom ide: 

http://lvnte.posterous.com/ha-a-facebookon-mulik-sosem-kerul-elo-az-eltu

Teri said... Századunk embere sajnos semmit nem profitál a közösség erejéből. Teremt magának egy közösségnek látszó valamit, amiben az "információ" az egyetlen összetartó erő. Ezért kell megosztani azt, hogy épp mit eszek, hol vagyok, és kit keresek, mert csak ekkor tartozom a közösséghez. Ez a tévhit veszélyes, mert a valódi közösségek széthullanak, elhitetik a közösség tagjaival, hogy személyes kontaktus nélkül is lehet ugyanúgy a Közösséghez tartozni. Veszélyes, mert elhiteti az emberrel, hogy egy valódi közösség része, valójában a közösség rezzenés nélkül működne tovább nélkülünk is.
A lány keresésére létrehozott oldal a legjobb példa erre (sajnos). Itt már nem a balsorsú Kata a lényeg, hanem hogy mindenki elmondhassa, mennyire megrendült, felháborodott, utálja a zsidókat-cigányokat-buzikat-liberálisokat-kommunistákat-fidesz kormányt, stb. Nem, Katát nem a Facebook találta meg, a Facebook csak médiaszenzációt csinált belőle. 

                                                         **********************************

Münchenben most nyílt Bernhard Edmaier fotográfus fantasztikus képeiből egy kiállítás. Ha egy módom lenne rá, biztos, hogy én is a bámulók sorában állnék.

A csoda-fotós München mellett él és művészetének központi témája a Föld esztétikája. Évek óta helikopterből, repülőgépből fotózza  Földünk csodásnál csodásabb tájait, de nem igazán és nem csak  doku-fotók ezek, hanem valami különös,  szépséges, művészi képek, melyeken – legalábbis szerintem – mindenkinek nem csak elcsodálkoznia kéne, hanem mélységesen magába szállnia is. Ezt a csodát, ezt a fantasztikus bolygót, esküszöm, nem érdemeljük meg.

Sajnos a youtube-on semmi nincs fent tőle, pedig bizonyára lennének nézői. Magyarul sincs róla leírás – habár könyvei kaphatók (borsos áron).

Egy fordítóprogrammal azt olvastam, hogy ha facebookon vannak fent képek. Hát, ha valaki tag ott és érdekli a téma, akkor Bernhard Edmaier   néven keressen.

http://bernhardedmaier.reacore.net/site/en/news.idx

Itt igen sok fotó van fent, egyenként kinagyítható, fantasztikus képek !!!!

Közlésük/másolásuk engedélyhez kötött. (Egyet azért mégis csak – engedély nélkül, csábításképp beteszek.)

Balatoni álom és ébredés...

Valahol olvastam egy verset, amiben az állt, hogy ahol boldog voltál, oda jobb, ha nem mész évek múlva vissza – mert sosem azt találod, amit keresel. Ugyanis az, amit keresel, csak és kizárólag a te fejedben (emlékezetedben) él/létezik….

Jobb is lett volna, ha erre gondolva, megtakarítok magamnak egy kis kitérőt a múltamba.

Pár napja Hévízre kellett mennem, és – gondoltam nagy okosan – ha már errefelé járok, benézek Alsóbélatelepre, ahol több nyarat töltöttem  öt-hat  évtizeddel ezelőtt.

Természetesen felkerestem a helyet, ahol sátraztunk, meg azt a házat, ahol 1 vagy 2 nyáron üdültünk. Az nem nagyon lepett meg, ill. részben tudtam is, hogy itt változások voltak.

Kicsit póriasan szólva, arra gondoltam, hogy a „templom, meg a kocsma” biztos nem változott sokat. És itt azonnal bocsánatot kérek a két szórakozóhelytől – tényleg csak a szavakkal való játék miatt írtam kocsmát- hiszen ezek anno híres-neves nyári szórakozóhelyek voltak.

Vagyis hát elmentem megnézni a fenyvesi és bélatelepi templomot, illetve a Kupa és a Kispipa vendéglőket. Mind a négynek rendszeres látogatója voltam/voltunk.

A templomok még csak hagyján. A fenyvesit (amire én emlékeztem) vagy 40 éve  lebontották – az újat meg nem ismervén többször is elmentem előtte – mondván nem ezt keresem. Aztán kiderül, hogy de, mégis… vagyis amit keresek, ez áll annak a helyén, a fenyőfák óvó árnyékában.

A bélatelepi meg úgy élt emlékezetemben, hogy meglehetősen csupasz-kopasz területen áll, talán volt körülötte néhány kisebb fa… Most pedig azért nem akartam hinni a szememnek, mert egy valóságos dzsungelben leltem rá…

Itt találtam egyetlen egy olyan kis házat, ami még a múltra emlékeztet. Manapság nem divat az ilyen-olyan „lak” elnevezés, vagy ha van is a házaknak esetleg nevük, azt senki nem írja ki már büszkén a bejárat fölé…

Aztán a  Kupa… Ez még a jobbik eset. Mert ez csak egy éve van bezárva – rentabilitási gondok miatt, s ahogy kinéz, elvileg lenne esély az újra-nyitásra.

Hanem aztán a Kispipa… Most mit mondjak ? Sírt a szívem ? Nem, nem igaz, mert ez NEM AZ a hely, ahol én áttáncoltam pár estét. Ez egy lepusztult mocskos rom, amit semmiképp nem akarok azonosítani az én ifjúságom szép emlékeivel.

Végül az állomásról is készítettem képet. Sok felhős-esős napon az volt a „program” hogy vonatokat néztünk. Szenzáció volt, ha egy 10 vagy 20 fillérest leraktunk a sínekre és az átrobogó vonat laposra préselte. (Ez a játék – bármilyen izgalmas is volt - az 50 filléres fagyi korszakában elég nagy luxusnak számított….)

Ennyi elég is volt – bár valójában sokkal több megnézni-való nem is lett volna. Még talán a strand. Lementem oda is. Ez a kép azonban már nem azonos azzal, amit én őrzök magamban – habár a Badacsony…. Igen, az még a helyén van….

Annemarie Selinko: Désirée - Mainau és a Bernadotte-ok

Annemarie Selinko (1914.09.01. - 1986.07.28.)  osztrák írónő. Több bestseller könyv  szerzője,  Németországban született, de  1939 elején  Dániába menekült dán férjével, majd 1943-ban újra menekülniük kellet, ezúttal Svédországban leltek hazára.

Regényeit több nyelvre lefordították. Utolsó munkája a  „Désirée” (1951)  a legnagyobb sikerű klasszikus történelmi szerelmes regény az Elfújta a szél megjelenése óta. Főhőse Napóleon első jegyese, egy marseilles-i selyemkereskedő lánya, akiből kalandos élete betetőzéseként svéd királyné lett. Az ő szemszögéből, fiktív naplójának bejegyzéseiből ismerkedhet meg az olvasó a császári udvar alakjainak szenvedélyes életével, intrikáival, fondorlataival, s hogy miként versenyeztek Désirée kegyeiért magas rangú katonatisztek, politikusok.

Igen ritka az olyan irodalmi mű, melyben a szerzőnek ilyen bensőséges, emberi képet sikerül felvázolnia valóságos történelmi szereplőkről. A pletykákkal, barátságokkal, árulásokkal és sok egyéb regényes fordulattal átszőtt történet fél évszázaddal ezelőtti megjelenése óta szerte a világon mindenütt felejthetetlen élménnyel ajándékozta meg a szerelmes regények kedvelőit.  (http://www.libri.hu/konyv/desiree.html )

Könyvét 25 nyelvre  fordították le és 1956-ban film is készült belőle Marlon Brando és Jean Simmons  főszereplésével.

Kép: http://www.librarything.com/author/selinkoannemarie

                                                  

                                                      ********************

A könyvet nem tudom hányadszor, de sokadszor olvasom és minden esetben örömmel. Magam se értem, miért, holott a történéseket nagyjából már kívülről tudom. Mégis, a stílusa, vagy maguk az események…nem is tudom, olyan mese-szerű az egész. Kellett most nekem valami, ami kicsit elrepít a mesék birodalmába….

Kétségtelen, annak oka,  hogy újra kézbevettem a könyvet, egy TV dokufilmsorozat volt.

Egyszer régen már láttam egy másik ismertető filmet Mainau szigetéről, írtam is róla itt:

http://aranyosfodorka.blogspot.hu/2007/06/ma-hosszu-mese-lesz.html

De most ez a 3 részes, kicsi bekukkantást  engedett a család történetébe is, ill. „szerepeltek” benne a mai élő mainaui Bernadotte-ok.És ezek a Berenadotte-ok a regénybeli Bernadotte-nak kései leszármazottai.

A szigetről itt olvashatsz:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Mainau

http://www.mainau.de

Erről a virágcsodás kis szigetről most nem írnék, a fenti blogbejegyzésben minden megtudható róla.

Ám ennek kapcsán elkezdtem a Bernadotte-okkal foglalkozni. Hiszen a mostani, nem túl jó hírű svéd király, vagy az év elején született baba, a leendő svéd királynő kislánya, összeköt ezekkel a régi történésekkel, emberekkel.

De a mainau-iakról is megtudtam sok mindent. Olyan szimpatikusan mutatták be „birodalmukat” ebben a fent idézett, egész délutánt betöltő filmben.

Kétségtelen, hogy mára már inkább egy nagy vállalkozás a sziget, melyen nem csak a virágpompát lehet megcsodálni, hanem egy varázslatos pillangóházat is és nem csak hangversenyeket, előadásokat lehet nézni/hallgatni, hanem különleges vacsorákat lehet fogyasztani, netán esküvőket rendezni. Sajnos a mai világ a pénzről szól mindenütt, ott is.

Az egészen világosan nem derült ki számomra, hogy az 5 Bernadotte gyerekből hány él jelenleg ténylegesen a szigeten (lehet, egy se…) de azt tudom, hogy a „Főnöknő”,  az egész vállalkozás igazi vezetője, a 3 gyerekes Bettina, naponta biciklivel jár be a városból a szigetére, igazgatni azt. És az is kiderült egy riportból, hogy havonta 6 szabadnapot ad magának, amikor csak és kizárólag a családjával foglakozik. Mindent kézben tart, a parkosítástól a rendezvényekig. Kétségtelen sok segítője van, de akiket megkérdeztek, mind örömmel dolgoztak a szigeten.

Hát mit mondjak erre ? Kemény munka és ……maximálisan becsülendő részemről. A legkisebb lány, Diana kalaptervező, egyik szabadtéri nyári rendezvényen pl. bemutatót láthattunk kreációiból.

A másik  három testvér foglalkozás nem derült ki a  filmből, ill. a most bemutatott  nagyrendezvényen csak hárman voltak jelen.

A kép bal szélén: a könyv főszeplője Désirée Clary, mellette menye Joséphine von Leuchtenberg, majd fia, aki később I.Oszkár néven lett király és végül férje és nagy szerelme Jean Baptiste Bernadotte,  aki XIV. János Károly néven uralkodott.

Ha valakit is érdekelne, az alábbi linkeken lehet kóborolni, ismerkedni a  családdal, rokonaikkal, őseikkel: 

Désiére  ….

http://hu.wikipedia.org/wiki/Dezider%C3%A1ta_sv%C3%A9d_kir%C3%A1lyn%C3%A9 

Bernadotte:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bernadotte-h%C3%A1z

A svéd királyi ház:

http://www.almanachdegotha.org/id37.html

A mainaui Bernadotte gyerekek:

Bettina, Css Bernadotte af Wisborg (b.Scherzingen 12 Mar 1974)

Björn Wilhelm, Ct Bernadotte af Wisborg (b.Scherzingen, Switzerland 13 Jun 1975)

Catherine, Css Bernadotte af Wisborg (b.Scherzingen 11 Apr 1977)

Christian, Wolfgang, Ct Bernadotte af Wisborg (b.Scherzingen 24 May 1979)

Diana, Css Bernadotte af Wisborg (b.Mainau 18 Apr 1982)

Csatolok két régi családi képet, ahol még szüleik  körül állnak, ill. friss fotókat, ahol már házastársakkal, ill. Viktória trónörökösnővel együtt láthatók.

Ha mindezek felkeltették érdeklődésedet és nem ismered a könyvet, jó szívvel ajánlom, olvasd el  !
 

Képek:  http://www.autogramm-sammlung.ch/index.php?id=7&pkid=&fkname=&standort=alle&kat=&pagenum=3

http://www.flickr.com/photos/55400410@N03/5389596185/sizes/l/in/photostream 

http://www.myspace.com/curry126/photos/5635013

Találkozás

Majd negyven fok meleg. Már nem is rezeg, áll a levegő, mint egy betonfal. Ha kilépsz a ajtón, beleütközöl és úgy érzed, letaglóz. Legjobb a lesötétített szobában, 'lengemagyarban', a ventillátor közelében. Olvasol, tévézel, semmit se csinálsz, gépezel…Várod, hogy reggelből este legyen és fordítva. Aludni nem tudsz, fent lenni se jó. Semmi se jó.

És akkor érkezik egy E-mail: „Pécsett leszek 2 napot, találkozzunk !”

És már a sorok olvastakor örülsz, hogy kis időt visszarepülhetsz vendégeddel a múltba – mert tudod, ezért jön. Hatvan után - hetven felé egyre többször vágyunk vissza boldog gyerek- és ifjúkorunk színterére. Megfogyatkozik azok száma is, akikkel még meg lehet beszélni a régmúltat, akinek lehet mondani, hogy:  „Te, emlékszel, ott, akkor….”

Találkoztok és már nem izgat a forróság, már nem érdekes, hogy mi van adott pillanatban körülötted. Perceken belül – mint víz után epedő, medencét rég nem látott úszó – merültök el a mesében. Soroljátok az ismerősöket, a helyszíneket, melyek kedvesek voltak, s melyek egy része ma már fel sem lelhető, vagy nem felismerhető. Ti mégis látjátok azokat a régi, 40-50 évvel ezelőtti  képeket, ismerősök, barátok, régvolt hobbik, kirándulások, randi-helyek kerülnek szóba. És mondjátok, mondjátok lelkesülten, tudva, hogy a másik azonnal kapcsol, azt érzi/látja, arra emlékszik, amire te is.

Megfizethetetlen élmény.

Elmesélhetetlen öröm.

Köszönöm barátom ezt a találkozást.

(Hogy miért került ide ez a kép ? Nem is tudom. Talán azért, mert a sor(s)ok valahol mindig összeérnek.)

 Kép helye: http://www.levendulaszalon.hu

Egy Gebauer festmény érdekességei

Első látogatásom alkalmával a Gebauer kiállításon lefényképeztem egy festményt, melynek pontos helyét képtelen voltam itthon beazonosítani. (Még a blogban kértem is, hogy aki felismeri, írja már meg nekem. Persze -  nem lep meg – senki sem jelentkezett, Tiffanyldin kívül. Így vált ő „áldozattá”, vele osztottam meg minden kis felfedezésemet. Köszönet ezúton is a türelméért !)

Napokon keresztül törtem a fejemet,  hol lehet ez a helyszín ? Olyan ismerősnek tűnik, de nem tudom pontosan… A szó szoros értelmében őrületes nyomozásba kezdtem. Először a fejemben, és ott bukkantak fel sorjában a következő gondolatok: 

Tudtam én, hogy  ezt a kis tornyos épületet, mely a kép jobb szélén áll,  láttam valahol, de elsőre nem ugrott be. Meg az a nagy, emeletes ház a kép középső részén, a 3 csúcsos dísszel…. Az is szörnyen ismerős volt.

Első gondolatom az Ágoston, vagy a Flórián tér környéke volt, de hamar rájöttem, hogy semmiképp nem lehet az, hiszen egyrészt az Ágoston téri  templom örök életében csúcsos tetejű volt,  másrészt az Ágoston téri iskolának  sincsenek  kiugró timpanonjai.  Az, hogy a kép közepén  valami épp elbontani kezdett rom állt, szintén bezavart a képbe, mert semmi ilyesféle emlékem nem volt, hiszen azon a környéken anno meglehetősen szűk, kicsi utcácskák futottak le a Havi hegyről. …

Aztán talán a harmadik napon egyszer csak bevillant, hogy mintha a tornyos épület a Janus Pannonius Tudományegyetem Jogi Karának Rákóczi úti bejárata lenne…(Lehet, hogy most épp nem így hívják, -  bocs, de nem érdekel, valószínű így is beazonosítható annak, aki olvas. Képtelen vagyok követni az állandó névváltoztatásokat.)

Innen  kezdve felgyorsultak az események. A három timpanonos pedig a (volt Szent Mór) egyetemi kollégium, ami a 48-as tér déli oldalán áll.

Itt aztán azonnal el is bizonytalanodtam, mert hát hogy kerül a két egymás mellett álló, K-NY-i tájolású épület most hirtelen egymásra merőleges helyzetbe ? A Kollégium NEM É-D-i tájolású !

A legnagyobb - és megoldatlanul maradt - gond végül is a kép központi helyén álló „rom”, (melynek elbontása a kép fő témája)….

A következő adatokat szedtem össze:

A 48-as tér 1920-ban épült.

Az Egyetem  1923 óta folyamatosan működik.

(Csak zárójelben jegyzek meg egy apró, de érdekes eseményt, ugyanis ez az egyetem  bejárata fölötti tornyocska az,  melyről leugorva, 1924. november 9-én Korányi Leonard Zoltán "halálugrásokat" végzett ejtőernyővel nagyszámú nézőközönség előtt. )

Szent Mór kollégium (Maurinium)1928-30-ban  épült  (Ekkor már állt és működött mögötte a Dohánygyár)

A Zipernovszky az első tanévét  Pécsi M. Királyi Állami Fémipari Szakiskola néven 1912/13-ban kezdte.

A Felsőmalom u. Rákóczi út sarkon 1937-ben épült fel az u.n. Ügyvédek Nyugdíjpénztárnak bérháza, tervezője Forbát Alfréd volt

A Rákóczi u. 71-ben eredetileg egy szeszfeldolgozó üzem működött, ennek helyére épült 1996-ban az Aqua üzletház

Emellett állt a Rákóczi u. 73/a déli homlokzatán az  építésztervezőnek /Nendtvich Andornak/ egész alakos domborműve látható

A Rákóczi u.73/b épületben volt a DÉDÁSZ székháza

A Rákóczi út 73/c  ugyancsak a déli homlokzaton az  építtető feleségének /Marsay Andornak/ egészalakos domborműve van.

(Mint érdekességet említem meg, hogy

Rákóczi u.73/c bent az épületben, a kapu mellett található a 2 dombormű.
Városépítés I.-en a Pálos templom látható
Városépítés II.-n a Városháza /Polgármesteri Hivatal a Széchenyi téren/
Kivitelező: Tóth Gyula 1942 Tervező: Lakatos Artúr
A két domborművet Marsay Andor építőmester állította saját bérházának előterében.)

Ez utóbbi adatokat a http://www.szoborlap.hu oldalról másoltam be.

Még két számadat:

Gebauer Ernő 1882. január 17. - 1962. március 24. között élt.

A kép megfestésének ideje ismeretlen előttem.

Elmentem a feltételezett helyszínre fotózni. Az egyetem tornyos épületét véve fix kiindulási pontként, azt gondoltam, a festőművész valahol a mostani Aqua üzletház   táján ülhetett. És egy festőművész megengedheti magának, hogy egy épületet a festményén – valamilyen művészi indokok alapján – „áthelyezzen” (gondoltam én). Hát így került át a kollégium a fent említett É-D-i irányba ezen a képen.

De mi a csoda az, amit épp elbontanak a munkások ???

Hát erre bizony semmiféle magyarázatot nem találtam.

Megtévesztett először a torony tetején az a kis „izé” – ami végülis egyáltalán nem biztos, hogy kettős kereszt, lehet az egy díszesebb villámhárító, vagy csak valamiféle dísz maradéka is.

Ez a rész a Felsőmalom utcához igen közel van, s ebben az utcában hajdanában nagy valószínűséggel  malmok álltak – mint azt a neve is bizonyítja. Talán valami ilyesféle ősrégi malom romjai vannak a kép  középpontjában ?  Nos, ezt nem tudom.

És itt vége is szakadhatna a történetnek, ha nem lennék olyan kis „alapos”. Bosszantott, hogy nem emlékszem a kép címére, tehát másodszor is elmentem a kiállításra. Nos, mit gondoltok mi a cím?

„Pécsi emlékek”

Így aztán semmiféle magyarázatra nincs szükség !! A festőművész nem ült sehol sem, vagyis otthon ült a vászna előtt és fejből festette a képet, régi  helyszínekre emlékezve… Így került tájolás szempontjából fura helyzetbe a két épület.

De hogy mi az az elbontott „izé” – azt talán már sosem fogom megtudni, kinyomozni. (Sajnos használható múltszázad eleji pécsi térképet a neten nem találtam…)

 

Az egyetem épülete a festményen, egy régebbi és egy mai képen: 

 A kollégium épülete ugyancsak a fenti sorrendben:

Mindenesetre én pompásan elszórakoztattam magam ezzel a kis nyomozással. 

                     ****************************** 

A rejtélyt lezáró/megoldó képet, anyagom közlése után kaptam:

A festményen a „Bildstock” (=útmenti kereszt) elbontása látható, ami a Rákóczi u. - Felsőmalom u. sarkán állt.

Az alábbi fotó  Mendöl Zsuzsa archívumából való:

http://www.pecskep.hu/logic/pages/showdoc.php?id=431  (alul a képek között  látható, Forbát-Ügyvédi bérház...)

Ezúton is köszönöm szépen az információt !

Megnézésre és elgondolkodásra ajánlom

Aki hallott már Dr. Egely Györgyről, annak nem kell különösebb bemutatás. Aki nem, itt olvashat róla. http://hu.wikipedia.org/wiki/Egely_Gy%C3%B6rgy

Ha jól tudom az első könyve volt a „Titokzatos erők tudománya” (1989) – nekem megvan, és már többször is elolvastam.

Most egészen véletlenül találtam egy weboldalat, ahol vele több filmriport is készült. Ebből az egyik itt található – beilleszteni nem lehet. 

Akit érdekel a téma továbbkeresgélhet az oldalon:

http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=91577142a

Moslék ágyő ! Megtévesztve és beetetve….

Nem vagyok egy nagy késztermék fogyasztó, de azért a spórolás, meg a kényelem, meg picit talán  a már elcsábított íz-érzetem belevisz néha ebbe-abba. Tényleg nem sokba, majd mindjárt meg is mondom, miket használok….

Tegnap este azonban (persze már nem először, de most meglehetősen részletesen és ijesztően) téma volt az élelmiszeripar világméretű átverő-show-ja… (Gammel ade -  Essen: getäuscht und abgespeist?     3 SAT)

Természetesen nem először látok hallok erről - hogy mi szemetet megetetnek velünk -  de a tegnapi képek tényleg hátborzongatóak voltak… Nem is elsősorban az állattartás körülményeiről volt most szó, hanem a feldolgozásról, és legfőképp a vásárlók manipulálásáról.

Hogy becsapnak minket, fogyasztókat….. Színnel, szaggal, hamis szövegekkel !!  És mi – mint kacsa a nokedlit – lenyeljük. Aztán – milyen jó is ez meg a gyógyszeriparnak – felvásárlói leszünk azoknak a készítményeknek, melyek a megevett mérgeket „ellensúlyozzák” az általuk okozott bajokat „gyógyítják”…

Szemét hazugság az egész, szemfényvesztés, csalás, pofátlan átverés….És ugye mindezen dolgokhoz adjuk hozzá, hogy a televízió, a reklámok  még igazi agymosást is alkalmaznak, hiszen nap mint nap látod, hogy semmit se érő ember vagy, ha ezt meg azt nem veszed/eszed/hordod/használod, stb….

Szomorú…Rémítő… Elkeserítő…Kilátástalan….

Egy biztos, elhatároztam, hogy mostantól nem eszem Rama-t és nem használok Maggi leveskockát. Ez a két főbűnöm van – mert a többin valószínű nem tudok változtatni/segíteni.

A piacon vásárolt élelmiszer (zöldség, gyümölcs) ellenőrizhetetlen – mondjanak a hatóságok amit akarnak, csak ott és csak akkor nem hazudnak az eladók, ahol és amikor épp ellenőrzik őket. Ez azonban ritka eset. Tehát továbbra sem tudom, honnan származik a zöldség és gyümölcs, max. annyi lehet az én védekezési módom, hogy januárban nem eszem epret és júliusban nem veszek narancsot. Ja és ilyesmit én eddig sem, ez után sem a nagyáruházakban vásárolok. Természetesen ami itthon a kertben, vagy a barátaimnál terem, az  megbízható, de csak ebből nem tudnám fenntartani magam, még akkor sem, ha meglehetősen kicsi az igényem. (Felejtsük most el az esetleg génmanipulált magokat….)  És én még szerencsésnek is mondhatom magam, hiszen vannak ezek a lehetőségeim. De gyanítom az ország (világ) lakosságának többsége nincs ilyen kedvező helyzetben.

(Arról most itt ne is essen inkább szó, hogy amit mi európaiak/fehérek, ilyen-olyan okok  miatt nem eszünk meg, azt átpasszoljuk a szerencsétlen afrikaiaknak és még azt is hisszük, hogy jót cselekedtünk. Láttam erről is filmet – mint ahogy arról is, hogy a fehérek által használt elektronikai termékek szemete miképp végzi Afrikában, vagy  hogy a H&M termékek milyen elképesztő nyomorúságos körülmények között készülnek – Indiában….)

Kellett nekünk ez a „globalizált” világ ?

http://hu.wikipedia.org/wiki/Globaliz%C3%A1ci%C3%B3

Lehet, lehet hogy a tévémet is ki kéne dobni…..de struccként, fejemet homokba dugva meg minek élni ?

Kép: http://tiszato-biovendeghaz.mindenkilapja.hu/gallery/19787283/renderimage/22665370