2018. december 15., szombat

Félelmetesen gyönyörű, fantasztikus, lenyűgöző, hihetetlen...

...milyen jelzőt írjak még ??
Soha nem láttam, és olyan valószerűtlennek, álombélinek, mese-szerűnek tűnik az egész. Mint egy jól megrendezett film.
Igen. Valahol odafent van a főrendező - mert másképp hogy is működhetne ez ilyen csodálatosan ?




Egyébként itt van egy "földi" felvétel is róla:
https://www.facebook.com/jozsef.rakoczi.56/videos/vb.100000991505631/2069863773056653/?type=2&theater



Akinek szánnám ezt  bejegyzést - nem olvassa a blogomat. Pedig csak annyit kérdeznék tőle: ÉS TE EZEKET LE TUDOD LŐNI ?????????????

Az öröm illan


Azon gondolkodtam tegnap este, mikor is éreztem utoljára örömöt a hóeséskor. Hát bevallom, olyan régvolt, hogy már nem is tudom pontosan. Mondjuk, úgy a húszas éveim elején lehetett, s az nem tegnap volt.
Mert hát ugye most is, idén is leesett – még ha nem is fél méteres, de mégiscsak itt a hó…
A rettenetes, a bénító, a bezáró, a félelmetes, a pénztárca-nyitogató….ma csak ilyen jelzőim vannak rá.
30 éve, de 20 biztos, hogy minden télen elmondom: kár volt „domboldalra” költözni. (Anyám már akkor mondta, amikor megvettem a házat - de én csak legyintettem rá.....) NINCS olyan utca, ami egyenesen vezetne a házamhoz. Vagy lefelé, vagy felfelé kell menni – attól függ, melyik busszal megyek-jövök. Munkás életem utolsó éveiben sem mertem már ilyenkor autóval járni – még téli gumival se, mostanában meg aztán a kapun lévő postaládáig se merek sokszor kimenni.

Kár, hogy nem tudom így átaludni a telet...

Hogy az élet kezdettől a végéig csupa „tanulásból” áll – ezt a mondást most kezdem igazán elfogadni/érezni/elhinni. Örök életemben előrelátó voltam a hétköznapjaim megszervezését illetően, de mostanában kifejezetten különös logisztika szerint bonyolítok mindent. Már novemberben végiggondolom, mi is az, aminek télen feltétlenül lennie kell itthon. Beleértve a mosóportól a krumpliig mindent – habár sajna, pont ez utolsó, a hagymával kézen-fogva, már már megoldhatatlannak tűnő tárolási problémákat okoz…. Gyógyszerek 3 hónapra felíratva, kiváltva, macskakaja betárolva, és liszt is bőségesen. A 210 l-es mélyhűtő fala „kidagad”.
Mert leesik... igen, előbb utóbb leesik a hó.....

A macskalépcsőt se fogja pár napig használni senki...

A madáretetésre felkészültem

Almát, napraforgót kikapirgáltam a hóból, jöhetnek a rigók

Jó 10 cm-nyi esett az éjjel....


Még sose mértem le, de a mi (sarok) házunk meg a szomszéd néni háza előtti járda nem két méter....
Az idei első téli feladatot abszolváltam.....

Csak ülök itt benn a meleg kis otthonomban, tele hassal, a macskákat simogatva……………..és aztán egyszer „elromlik” minden jó, elmúlik a megelégedettség boldog érzése, megkeseredik a szám íze – és nagyon nehezen tudok védekezni ellene.
Mert eszembe jutnak azok, akiknek mindez a 'gazdagság' , amiben én élek, nem adatik meg.
Szeretnék néha belelátni a saját agyamba (vagy lelkembe?). Mi, miért történik bennem/velem úgy, ahogy ?  Hogy az őszinte, igaz öröm soha nem tud sokig kitartani bennem, mert állandóan felbukkan a mások iránt érzett szánalom, s az emiatti tehetetlenségem tudata.
Nyilván bennem van valami „elromolva” félrekódolva.
Ám változtatni ezen  nem tudok. Így aztán amikor van 3 perc örömöm, akkor azt nagyon tudom értékelni. A többit meg kibírom valahogy….

De, hogy (talán) nem vagyok egyedül, azt az alábbi vers is igazolni látszik:


Tóth Árpád:  Az öröm illan

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszavillan szép szeme,
Lágy hangja halkuló zene,
S lebbennek szőke tincsei.

Itt volt hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly kusza a tünde rajz.
Mint visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő képe vad vizen.

Mint lázálomkép, lenge árny,
Cikázó galambsziluett
Lánggal égő város felett:
Füst közt vonagló gyenge szárny.

Egy holt csillagról árva fény,
Mely milljom éve untalan
Száll ájultan és hontalan
A végtelen tér jég ürén.

Édeni pajtás, égi kéz,
Feldobná szívünk a poros,
Vak légbe, mint vidám, piros
Labdát, de jaj, a szív nehéz.

Itt volt hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra még, egy percre még!
Ó, mondd, az ég fenn ugye kék,
S az élet méze nem üröm?

Az Öröm illan, ints neki,
Még visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja elfúló zene,
S ezüstfehérek tincsei...


2018. december 14., péntek

Francia-krémes





http://nassolda.receptneked.hu/2014/02/12/francia-kremes/

Be kell valljam töredelmesen, nem járok cukrászdá(k)ba. Pedig hajdanán…hajaj. A Mecsek cuki tudna mesélni (rólam is).
Ma szerettem volna valakit meglepni egy francia-krémessel. Bementem hát egy cukrászdába, kértem egyet és 475.- Ft-ot fizettem.
Elakadt bennem a levegő, amikor a kiszolgálónő kimondta az árat. Nem volt képem azt mondani, hogy csomagolja ki és tegye vissza a pultba.

Én nem tudom, mennyibe kerülnek egy ilyen krémeshez az alkatrészek. Nem tudom, mennyi egy krémesben az anyagköltség/munkabér/sztk/víz/gáz/villany/egyéb bérlet/és adó….
De komolyan mondom, nem mostanában lesz, hogy én valakit meglepek egy francia krémessel….

Teljes egészében magamhoz se tértem a kábulatból, amikor a cukrászdából kifelé jövet, az egyik asztalnál aranyos, kedves családi képet vettem észre.
Apu-anyu-kislány….
És igen.
Mind a hárman, szerda délután fél 4-kor francia krémest ettek.

Szóval mégiscsak bennem van a hiba.
Naponta konfrontálódom a ténnyel, nem vagyok én már erre a világra való.


2018. december 12., szerda

Mi lehet az oka ?


Nem is értem, hogyan  és miért csak ma döbbentem rá, hogy a házamat tetőtől talpig körbefutó vadszőlőn idén EGYETLEN szem szőlőbogyó sincs ! Annyi, de annyi virág volt rajta, hogy elmondani nem tudom, hetekig zsongtak-döngtek itt rajta a méhek, darazsak és egyéb bogarak. És tessék: termés sehol…
Egyszerűen nem értem. 30 éve etette ez az egyetlen (!) vadszőlő tő nyáron a méheket, télen a rigókat és most semmi…
Ijesztő és érthetetlen…..


Ez az egy tő futja be az egész házat (30 éve ültettem)

A ház É-i oldala + a kerítés (2016-os fotó)

NEM szedi le a vakolatot !!! Ez hazugság !

Idén nem fogok tudni ilyen képet készíteni....
       

 

2018. december 7., péntek

Tűz Vasason



Ez is ritkaság, találtam ezt a cikket ma (2019.jan.19.):
              xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Pécs- Vasason  a D utcában csütörtökön (december 6.) hajnalban, egy hat lakásos társasházban tűz ütött ki, amelynek során egy ember sérüléseket is szenvedett.

Az érintett 6 család (közel 30 fő)  elhelyezésében a rokonok, barátok ismerősök segítettek. A károsult családok nehéz anyagi körülmények közt élnek, és kétséges, hogy az épület egyáltalán helyreállítható-e?
Ezért Huba Csaba képviselő mindenkit arra kér,  hogy amennyiben tud, segítsen nekik pénzadományok formájában.
A környéken tevékenykedő Vasasért Egyesület által közvetlenül erre a célra megnyitott, elkülönített bankszámlájára várják a felajánlásokat.

A Dél Takaréknál nyitott számla száma: 50800692-15637820

Ruhát, bútorokat és dolgos kezeket is szívesen vesznek és hálás köszönettel fogadnak, ezeket a felajánlásokat a helyi vasasi polgárőr egyesület koordinálja.


http://szabadpecs.hu

http://szabadpecs.hu
 
                 
Ennyi volt a hír. Én természetesen már másnap (vagyis ma) ott voltam. És természetesen nem üres autóval.
Nem nagyon  akartam a közmunkásokat fotózgatni, gyorsan pár képet csináltam csak. Az első két kép a http://szabadpecs.hu/2018/12/hat-lakas-valt-lakhatatlanna-a-vasasi-tuzben-penzt-gyujtenek-a-lakoknak/ oldalról való.
Ma délelőtt több zsák ruhaneműt vittem, takarót, ágyneműt is beleértve. Riasztottam az adakozásra hajlamos barátaimat, már ma délután félig van az autóm, holnap d.e. jön hozzá a másik adag, aztán délután kiviszem  azt is.
Ha pécsi olvasóm vagy, és adakozni szeretnél, de esetleg nincs autód, keress meg – segítek a kiszállításban.