Azon
gondolkodtam tegnap este, mikor is éreztem utoljára örömöt a hóeséskor. Hát
bevallom, olyan régvolt, hogy már nem is tudom pontosan. Mondjuk, úgy a húszas
éveim elején lehetett, s az nem tegnap volt.
Mert hát
ugye most is, idén is leesett – még ha nem is fél méteres, de mégiscsak itt a
hó…
A rettenetes,
a bénító, a bezáró, a félelmetes, a pénztárca-nyitogató….ma csak ilyen jelzőim
vannak rá.
30 éve, de
20 biztos, hogy minden télen elmondom: kár volt „domboldalra” költözni. (Anyám már akkor mondta, amikor megvettem a házat - de én csak legyintettem rá.....) NINCS olyan
utca, ami egyenesen vezetne a házamhoz. Vagy lefelé, vagy felfelé kell menni –
attól függ, melyik busszal megyek-jövök. Munkás életem utolsó éveiben sem mertem
már ilyenkor autóval járni – még téli gumival se, mostanában meg aztán a kapun
lévő postaládáig se merek sokszor kimenni.
Kár, hogy nem tudom így átaludni a telet... |
Hogy az
élet kezdettől a végéig csupa „tanulásból” áll – ezt a mondást most kezdem
igazán elfogadni/érezni/elhinni. Örök életemben előrelátó voltam a
hétköznapjaim megszervezését illetően, de mostanában kifejezetten különös logisztika
szerint bonyolítok mindent. Már novemberben végiggondolom, mi is az, aminek
télen feltétlenül lennie kell itthon. Beleértve a mosóportól a krumpliig
mindent – habár sajna, pont ez utolsó, a hagymával kézen-fogva, már már
megoldhatatlannak tűnő tárolási problémákat okoz…. Gyógyszerek 3 hónapra
felíratva, kiváltva, macskakaja betárolva, és liszt is bőségesen. A 210 l-es mélyhűtő
fala „kidagad”.
Mert leesik... igen, előbb utóbb leesik a hó.....
Mert leesik... igen, előbb utóbb leesik a hó.....
A macskalépcsőt se fogja pár napig használni senki... |
A madáretetésre felkészültem |
Almát, napraforgót kikapirgáltam a hóból, jöhetnek a rigók |
Jó 10 cm-nyi esett az éjjel.... |
Még sose mértem le, de a mi (sarok) házunk meg a szomszéd néni háza előtti járda nem két méter.... |
Csak ülök itt benn a meleg kis otthonomban, tele hassal, a macskákat simogatva……………..és aztán egyszer „elromlik” minden jó, elmúlik a megelégedettség boldog érzése, megkeseredik a szám íze – és nagyon nehezen tudok védekezni ellene.
Mert
eszembe jutnak azok, akiknek mindez a 'gazdagság' , amiben én élek, nem adatik meg.
Szeretnék
néha belelátni a saját agyamba (vagy lelkembe?). Mi, miért történik bennem/velem
úgy, ahogy ? Hogy az őszinte, igaz öröm
soha nem tud sokig kitartani bennem, mert állandóan felbukkan a mások iránt
érzett szánalom, s az emiatti tehetetlenségem tudata.
Nyilván
bennem van valami „elromolva” félrekódolva.
Ám
változtatni ezen nem tudok. Így aztán amikor van 3 perc örömöm, akkor azt nagyon
tudom értékelni. A többit meg kibírom valahogy….
De, hogy (talán)
nem vagyok egyedül, azt az alábbi vers is igazolni látszik:
Tóth Árpád: Az öröm illan
Az Öröm
illan, ints neki,
Még
visszavillan szép szeme,
Lágy hangja
halkuló zene,
S lebbennek
szőke tincsei.
Itt volt
hát? jaj, nem is hiszem,
Már oly
kusza a tünde rajz.
Mint
visszafénylő, kedves arc
Szétrezgő
képe vad vizen.
Mint
lázálomkép, lenge árny,
Cikázó
galambsziluett
Lánggal égő
város felett:
Füst közt
vonagló gyenge szárny.
Egy holt
csillagról árva fény,
Mely
milljom éve untalan
Száll
ájultan és hontalan
A végtelen
tér jég ürén.
Édeni
pajtás, égi kéz,
Feldobná
szívünk a poros,
Vak légbe,
mint vidám, piros
Labdát, de
jaj, a szív nehéz.
Itt volt
hát? - ó, Öröm, Öröm,
Egy szóra
még, egy percre még!
Ó, mondd,
az ég fenn ugye kék,
S az élet
méze nem üröm?
Az Öröm
illan, ints neki,
Még
visszabúsul szép szeme,
Lágy hangja
elfúló zene,
S
ezüstfehérek tincsei...
Megértelek, ahogy telik az idő felettünk mindennek más értelme van másképpen éljük meg.A hóeséstől én is kicsit félek bár tetszik a szép táj de a közlekedés ilyenkor számomra sem biztonságos. Most mivel mifelénk is elkezdett szállingózni a hó óvatosan elmegyek a boltba majd a szobából gyönyörködöm a hóesésbe! Vigyázzál magadra simogasd meg helyettem is a cicádat:-)) Sokan vagyunk hidd el akik szegényebb sorsú társukra gyakran gondolnak ,de mindenki fájdalmát gondját nem vehetjük vállunkra nekünk is jutott bőven hol ilyen hol olyan ezért a ritkán adódó örömöket őrizzük meg sokáig!
VálaszTörlésNéha gondolom, milyen kár, hogy az az izgalmas, csodaváró, hónak-örülő gyermeki érzés eltűnik az emberből és csak efféle félős érzések maradnak vissza. Olyan igazságtalanság ez, hogy a "végére" oly sok szépség elveszik....
Törlés(Bár talán ez megkönnyíti a búcsúzást...)
A hónak ki örül, ki nem örül, ez mindig is így volt/van. Én speciel mindig szeretem, ha esik, igaz a márciusi hóesésnek már nem annyira tudok tapsikolni.
VálaszTörlésFodorka, én azt szoktam mondani, ha mindenki terhét a válladra akarnád venni, végül te rogynál össze. Tudod magadról, hogy amit tudsz, megteszel a nélkülözőkért. Ha csak a tizedét tenné mindenki, mint te, már jobb lenne a helyzet.
Azért meg ne legyen már lelkifurdalásod, mert a te pénzedből, a te erődből, te munkádból elérted azt, hogy nem vagy hajléktalan vagy nélkülöző.
Igen, jobb pillanataimban én is azt érzem, tőlem telhetően mindent megteszek, ahol tudok segítek. És hát a világ dolgain meg nem tudok változtatni, olyan kicsike vagyok. Én úgy érzem, nem sok felesleges dolgot lehetne nálam találni, annyira igyekeztem minden használatlan dolgot már tovább-adni.Nem tegnapi nálam ez az érzés, vagy 30 éve magamra vettem egy batyut, és azóta viszem - és ezt nem panaszként, se nem dicsekvésként mondom. Tény. És öröm lenne számomra, ha még többet, többeknek tudnék segíteni. De vannak határaim s ezeket már megszoktam, tudomásul veszem.
TörlésMennyire, de mennyire igaza van az előttem szólóknak!!!!
VálaszTörlésSajnálom, hogy előbb-útóbb a szomorúságod ellöki a boldogságdat.(((
Judit
Judit, ne gondold, hogy magamba roskadva ülök itt most...Nem, de állandóan azon jár az agyam, hogy még MÉG kinek és hogyan tudnék segíteni. (Egyébként megfigyeltem, így télen ezek az érzések fokozódnak bennem...) És hihetetlenül jó érzés számomra, ha néha sikerül segíteni. Mindegy hogy ez egy takaró annak, aki fázik, vagy egy tál ételmaradék a szomszéd mindig éhes kutyájának.
Törlés"Apró hópelyhek az örömök, rajtuk át Isten szól: jövök." Reményik Sándor--kedvenc idézetem. Az elcsúszástól én is nagyon félek már, főleg mióta nyáron 2 évben is elestem ,úgy,hogy gipszben kötöttem ki.
VálaszTörlésIlyenkor télen mindig azt gondolom, nem lakom valami jó helyen. A városban azért jobban eltakarítják a járdákról a havat, errefelé (pláne a sok üresen álló ház miatt) - ez már sajnos nem mondható el. Régen a Köztisztasági Vállalat (alias BIOKOM) hozott sós homokot és bizonyos helyeken lerakta - ebben a pompás új úri magyar világban erre már nem telik. Két éve - bár többször telefonáltam és kértem - egyszer sem hoztak.
TörlésErre megint csak az mondhatom : bizonyára úgy lehetett... viszont (olvastam a BIOKOM-nál) aki kéri,oda szállítanak homokot. Ismerjem el, az idén (2018 év vége felé) én sem kértem, pedig évek óta (!) mindig hoztak. ( Minden évben fotóztam... ) Igaz, azt is, hogy rajtam kívül - más - onnan nem vitt el homokot. ( Viszont úgy tudom, a Biokom által kiszállított homokban nem
Törlésvolt só. Más : 2003-óta (!) első alkalommal járhatott a közelünkben sószóró autó ( az Ürögi fasorban) - meg is voltunk lepődve. (Persze, mesze még a tavasz...)
Jó hír...idén még nem próbáltam, de akkor holnap felhívom őket. Mi se tavaly, se tavaly előtt nem kaptunk. Az utolsó kiszállítás után pedig (legnagyobb döbbenetemre) tavasszal a megmaradt homokért eljöttek és elvitték. Nem tudom, mennyire gazdaságos egy hatalmas teherautót + sofőrt + 2 lapátoló embert alkalmazni pár m3 homok összeszedésére....
Törlés2018.12.16.(vasárnap) - utólag... Bár én is kint jártam (szombaton) 06:00-kor a közeli boltban, előzőleg (halkan,söprűvel) eltakarítottam a havat házunk előtt. (Ne má' felébresszem a szomszédokat... bár munkanap volt.) Örömmel láttam, mások is lapátolgatták a havat,- (idősebbek is) - és itt is vannak, akik "felfogadtak" hókotrásra alkalmi vállalkozót. ( közelben lakik, eléggé lepusztult körülmények között.) Más : lehet, vannak, akik nem sokat tudnak arról, hogy mi minden ( segítő,ajándékozó stb. akció van a városban,-Pécsett.) A meghirdetett ételosztások,- és ne soroljam. ( Kissé meglep(ett)... esténként a 100 ezer Ft-os (névtelen adakozó) pénzösszeg átadása. ) - [ Na, de nem ismételgetném én azt, hogy ez a sok hír hol olvasható. ]
VálaszTörlés