Kedves barátaim – magányom enyhítendő – meghívtak, menjek velük, s nézzük/hallgassuk együtt a Dóm téren az István a király-t. Őszintén szólva, az ilyesféle tömegrendezvény nem az estem, de részben kíváncsi is voltam, részben úgy gondoltam, talán tényleg jó, a kimozdulok itthonról. A nevezett mű nem tartozik a kedvenceim közé – ennyit azért előre kell bocsátanom. Azt se tudtam, hogy milyen az „álló-képességem” nem mostanában ácsorogtam 2 órát egy helyben.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Nos, a mű: változatlanul nem került a kedvenceim közé. Engem szörnyen zavart, hogy a Koppányt játszó énekesnek vagy erősebb volt a mikrofonja a többinél, vagy akkor hangja van, mint egy bölénynek. Nekem szabályosan bántotta a fülemet az éneke. Zavart az a jelenet is, amikor az ősmagyar /díszamagyar?/ kabátba öltözve a színpadon megjelent két szereplő elektromos gitárral és úgy dallott.
Igen, persze az mindig úgy van, hogy az ember elfogult, a kedvenceivel szemben. Bizonyára a két évvel ezelőtti Rómeó és Júlia szegedi szabadtéri adásán is voltak dolgok, amik nem tetszhettek annak, aki magát a darabot nem kedveli. Én akkor, attól teljesen el voltam ájulva. A tegnapi előadástól nem.
A körülmények: Meglepett, hogy milyen jól felkészültek, a teret elválasztó utca egy szépséges budisor azaz bocsánat Toi-Toi sor volt. Azt ugyan nem tudom, hogy a tök sötétben felkereste-e valaki, de felkereshette, ha akarta.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Engem szörnyen zavart, hogy az emberek egy része, mint egy hangyabolyban, szinte megállás nélkül mászkált, az már csak a hab volt a tortán, hogy minden másodiknak a füléhez oda volt ragadva a mobiltelefonja. Micsoda élvezet lehetett egy füllel hallgatni a darabot ! Az már szinte szóra sem érdemes, hogy az előadás idejét nem bírták ki evés és ivás nélkül, vitték a söröket, hotdogokat, ládaszám az üdítőt. Majd eldobtam a papucsom, amikor egy öregúr tálcán ügyeskedett át a tömegben két, szalvétával letakart tányért, melléje akkurátusan odakészített villákkal. Majdnem megkérdeztem, hogy ez az előétel, vagy már a fő fogás ? /Hozzá kell tegyem, ezt valószínű azért érzékeltem ilyen élénken ezeket a dolgokat, mert épp egy „közlekedő út” közelében álltunk./
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Mondjuk én azt se értettem, hogy este ½ 9-kor kezdődő jól kihangosított előadásra miért kell babakocsiban elvinni az 1-2-3 éves babákat. Képzelem, ott lent a sötétben, a lábak között a fülsiketítő „dalolásban” hogy féltek. Meglehet, valóban „életre szóló” emlék marad ez számukra, ami rémálmaikban jön majd elő. Én is féltem volna…
Utoljára hagytam a tán csak rám /?/vonatkozó testi dolgokat. Nekem az 1 és ¾ óra igencsak sok volt, ácsorogva az egyenetlen, meredek kockaköveken. Ma reggel majd leszakadt a derekam, tegnap meg a lábam fájt annyira, hogy sántikálva jöttem haza. A rutinosabbak vittek ilyen-olyan széket, hát ez nekünk nem volt. A darabot nem is tudtam végignézni, mivel az utolsó buszhoz kellett igazodnom, hacsak nem akartam a Sétatérről hazagyalogolni.
Amúgy rengetegen voltak. Gyönyörű volt a kivilágított Székesegyház. Sötétedés utáni képeket nem is kíséreltem meg csinálni a színpadról, annyira ócska gyenge kis gépem van, örülök, hogy még az elején pár képet sikerült készítenem. /Ez az alábbi kivétel, de oly szép volt a valóságban, hogy nem tudtam ellenállni. Sajnálom, hogy ilyen vacak a kép./
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Azért, hogy valami szépet is írjak – amit feltehetőleg rajtam kívül senki nem figyelt, - az előadás kezdetekor „jött fel” a keleti égen a fák között a Vénusz, épp a tér fölött állt az a bizonyos, már máskor is emlegetett „nagy nyári háromszög” a Hattyú-Sas-Lant csillagkép 3 ragyogó csillagával, 9-kor szállt át ezek között egy műhold, mint egy lassan hulló csillag és a keleti tornyok között a Cassiopea kukucskált be. Nekem azok voltak az est szép pillanatai, amikor felnéztem rájuk, azokra gondoltam, akik most onnan nézik ezt az egészet….
Amúgy meg rengeteg program van/lesz az elkövetkezendő napokban, de kiindulva a tegnap esti tapasztalataimból, nem vagyok biztos benne, hogy még egyszer elmegyek bármelyikre is. A napközbeni programokban meg a várható 35 fokos hőség akadályoz, tehát az az érzésem, maradok itthon.
A részletes program itt olvasható:
http://www.pestiest.hu/fesztival/9250/reszletes_program
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Nos, a mű: változatlanul nem került a kedvenceim közé. Engem szörnyen zavart, hogy a Koppányt játszó énekesnek vagy erősebb volt a mikrofonja a többinél, vagy akkor hangja van, mint egy bölénynek. Nekem szabályosan bántotta a fülemet az éneke. Zavart az a jelenet is, amikor az ősmagyar /díszamagyar?/ kabátba öltözve a színpadon megjelent két szereplő elektromos gitárral és úgy dallott.
Igen, persze az mindig úgy van, hogy az ember elfogult, a kedvenceivel szemben. Bizonyára a két évvel ezelőtti Rómeó és Júlia szegedi szabadtéri adásán is voltak dolgok, amik nem tetszhettek annak, aki magát a darabot nem kedveli. Én akkor, attól teljesen el voltam ájulva. A tegnapi előadástól nem.
A körülmények: Meglepett, hogy milyen jól felkészültek, a teret elválasztó utca egy szépséges budisor azaz bocsánat Toi-Toi sor volt. Azt ugyan nem tudom, hogy a tök sötétben felkereste-e valaki, de felkereshette, ha akarta.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Engem szörnyen zavart, hogy az emberek egy része, mint egy hangyabolyban, szinte megállás nélkül mászkált, az már csak a hab volt a tortán, hogy minden másodiknak a füléhez oda volt ragadva a mobiltelefonja. Micsoda élvezet lehetett egy füllel hallgatni a darabot ! Az már szinte szóra sem érdemes, hogy az előadás idejét nem bírták ki evés és ivás nélkül, vitték a söröket, hotdogokat, ládaszám az üdítőt. Majd eldobtam a papucsom, amikor egy öregúr tálcán ügyeskedett át a tömegben két, szalvétával letakart tányért, melléje akkurátusan odakészített villákkal. Majdnem megkérdeztem, hogy ez az előétel, vagy már a fő fogás ? /Hozzá kell tegyem, ezt valószínű azért érzékeltem ilyen élénken ezeket a dolgokat, mert épp egy „közlekedő út” közelében álltunk./
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Mondjuk én azt se értettem, hogy este ½ 9-kor kezdődő jól kihangosított előadásra miért kell babakocsiban elvinni az 1-2-3 éves babákat. Képzelem, ott lent a sötétben, a lábak között a fülsiketítő „dalolásban” hogy féltek. Meglehet, valóban „életre szóló” emlék marad ez számukra, ami rémálmaikban jön majd elő. Én is féltem volna…
Utoljára hagytam a tán csak rám /?/vonatkozó testi dolgokat. Nekem az 1 és ¾ óra igencsak sok volt, ácsorogva az egyenetlen, meredek kockaköveken. Ma reggel majd leszakadt a derekam, tegnap meg a lábam fájt annyira, hogy sántikálva jöttem haza. A rutinosabbak vittek ilyen-olyan széket, hát ez nekünk nem volt. A darabot nem is tudtam végignézni, mivel az utolsó buszhoz kellett igazodnom, hacsak nem akartam a Sétatérről hazagyalogolni.
Amúgy rengetegen voltak. Gyönyörű volt a kivilágított Székesegyház. Sötétedés utáni képeket nem is kíséreltem meg csinálni a színpadról, annyira ócska gyenge kis gépem van, örülök, hogy még az elején pár képet sikerült készítenem. /Ez az alábbi kivétel, de oly szép volt a valóságban, hogy nem tudtam ellenállni. Sajnálom, hogy ilyen vacak a kép./
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Azért, hogy valami szépet is írjak – amit feltehetőleg rajtam kívül senki nem figyelt, - az előadás kezdetekor „jött fel” a keleti égen a fák között a Vénusz, épp a tér fölött állt az a bizonyos, már máskor is emlegetett „nagy nyári háromszög” a Hattyú-Sas-Lant csillagkép 3 ragyogó csillagával, 9-kor szállt át ezek között egy műhold, mint egy lassan hulló csillag és a keleti tornyok között a Cassiopea kukucskált be. Nekem azok voltak az est szép pillanatai, amikor felnéztem rájuk, azokra gondoltam, akik most onnan nézik ezt az egészet….
Amúgy meg rengeteg program van/lesz az elkövetkezendő napokban, de kiindulva a tegnap esti tapasztalataimból, nem vagyok biztos benne, hogy még egyszer elmegyek bármelyikre is. A napközbeni programokban meg a várható 35 fokos hőség akadályoz, tehát az az érzésem, maradok itthon.
A részletes program itt olvasható:
http://www.pestiest.hu/fesztival/9250/reszletes_program
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése