Bumeráng

Bizonyos dolgok néha fura módon köszönnek vissza az életemben. Csak a legfrissebb példa. Van egy rokonom, akinek mániája a takarítás. De tényleg. Szinte másról nem is tud beszélni, mint hogy mit, hogyan, mikor, hányszor, miképp mosott, törölt, vasalt, ki, be, le… 

Én egyszer voltam nála, tény, tisztaság van. Szerintem nagyjából nálam is az van, habár nem csiszikoltam egész nap a lakásomat, egyetlen mániám a kétnaponként porszívózás volt. 

 És akkor tegnap este láttam egy foltot a konyhaszekrény ajtaján. Rögtön nekiestem, és ha már az ajtót letöröltem, valami furcsa kényszert éreztem, hogy ne hagyjam abba. Tehát kiszedtem az edényeket, elmostam a tányérokat, eltörölve mindet visszaraktam, és elhatároztam, hogy ma a többi konyhaszekrénnyel is ezt fogom csinálni. 9-re végeztem, egész belefáradtam – viszont (tán épp emiatt?) könnyen, altató nélkül tudtam végre elaludni. (Nem tudom ugyan, miért magyarázkodom, de elhihetitek, valamikor tavasszal pucoltam végig a konyhát, akkora nagy „kosz” nincs sehol, mégis van valami kényszerem, hogy most újra meg kell csinálni….) 

Mivel két napja a ruhás szekrényeket pakoltam, meg vagyok győződve, hogy délutánra, vagy holnapra megint eszembe fog jutni valami, amit átrakni, selejtezni, lemosni, kimosni, pucolni, törölni kell. Érzem, hogy ez fog szembe jutni. (Micsoda szerencse, hogy csak másfél szobás a lakásom…) Ja, tudom is már, a mélyhűtőt kell leolvasztani…. Szóval amikor ezt az egész dolgot így szépen végiggondoltam, majdnem felkiáltottam, hiszen hát ezt teszi a rokonom is ! SEMMI dolga, tehát megállás nélkül, ha kell, ha nem pucolja a lakását, jobb elfoglaltság híján. 

Hát nem tudom, ez az állapot nálam meddig fog tartani, nagyon remélem, nem sokáig, mert abba bele lehet bolondulni, legalábbis azt hiszem. A kosz ugyanis állandóan újra termelődik, s bár eddig is takarítottam én rendesen, de hogy ilyen pucoló-mániássá váljak, hát nem, azt azért tán mégse kéne megérnem, vagy elszenvednem…

Kép: http://image.hotdog.hu/_data/members3/303/457303/images/vicces8.gif