Az állatkertben jártam

Kb.20 év múlt el azóta, hogy a mi gyerekeinkkel utoljára az állatkertben jártam. Tudtam mindenféle bajaikról. De hogy ilyen lepusztult legyen, hát…. Hiába, közel 50 éves és már 20 éve mondogatják, hogy innen ki kellene telepíteni. Most, most talán majd sikerül. Állítólag Árpádtetőre a Mecsextrém Park mellé kerülne. /No, annak a kerítését én már nem fogom mázolni – gondoltam, s eszembe jutott, amikor első gimnazista koromban, KISZ munkaként vállaltuk ennek az akkor épült állatkert kerítésének lefestését…./ Nem akarom bántani az állatkertet. Tudom, hogy szegény embernek üres a tarisznyája. Az az igazság, hogy engem mindig szörnyen lehangolnak a fogságban tartott állatok. A cirkusziakat meg – írtam már – egészen kis gyerekkorom óta kerülöm, mert nem bírom nézni a szemükben lakozó szenvedést… Mert az állatkerti állatok szeméből is valami végtelen szomorúság árad, vagy reményvesztetten és vég nélkül szaladgálnak ide-oda ketrecükben, vagy totális közönybe hullva, maguk elé bámulnak órákon át. Némelyik mintha közeledni szeretne, ha odamész a kerítéshez, hozzád jön, de mindenhol táblák lógnak, hogy az állatok veszélyesek, simogatásuk tilos – így hát nem mersz hozzájuk érni. Bizony, látszik, hogy semmire sincs pénz. De akkor talán jobb lenne 15 féle állatot tartani normális körülmények közt, mint 150-et ilyen szegényesen. Beszédbe elegyedtünk egy nagyon kedves állatápolóval, akitől megtudtuk, hogy ebben az állatkertben nincs „helyhiány”, a ketrec-méretek az Eu-szabványnak megfelelnek. Hát akkor szerintem az Eu szabvány is egy kalap…t ér. Még viszonylag legjobb helyük az oroszlánoknak van. Először is két csodálatos példány, és ők laknak az állatkert felújított részében. /De itt is had jegyezzem meg: hát ha elköltöztetést terveznek évek óta, akkor minek valamit felújítani ? Áh, olyan szervezetlen, fejetlen itt minden…/ Az oroszlánok tetszettek nekem az arany-majmocskákon kívül a legjobban. Na jó, mondjuk a hiúznak is hálás voltam, hogy egy pillanatra megállt előttem. Az oroszlánok egy, reggel véletlenül bent felejtett lapáttal játszottak, mint két igazi macska. Sikerült is pár viszonylag tűrhető fotót készítenem róluk. Persze mindenhol zavaró a rács, meg a villanyos vezetékek, sok helyen a rács-sűrűség miatt nem is lehet fotózni, mert nem tudod a gépet bedugni sehogy se, ha meg a blende előtt a rács, akkor a kép semmit se ér. Mondanám, legközelebb majd megint 20 év múlva megyek állatkertbe – de gondolom, arra már semmiképp sem fog sor kerülni. Tán nem is olyan nagy baj....

Játszó oroszlánok

A csodaszép, pózoló hiúz

Kedvencem: az aranymajmocska

Csíkos farkú maki - akinek épp a csíkos farka nem látszik

A szundikáló rókakoma

és: teve van egypúpú...no ez olyan. /Ennek meg épp a púpja nem látszik./

Ági kertjének legszebb virága /Ez azért került ide, mert végülis nem egyedül voltam, hanem Jozsóval, Ági kisfiával jártunk az állatkertben, meg szerintem ez a virág - bár nem tudom mi, de -csodálatos !