Ha a kis írásom borongósnak tűnik, az nem azt jelenti, hogy ilyen a hangulatom. Egyszerűen csak a gondolataimat írom le, ma délelőtt ezek voltak.
Pár napja, hogy ilyen elviselhetetlen a meleg, és se a lakásban, se a mini-kertemben nem jó már, kitaláltam, hogy kimegyünk egyik-másik parkba, vagy olyan „szabad helyre” ahol jár kicsit a levegő. Viszek egy plédet, olvasnivalót, Lilinek vizet, s ott töltünk 1-2 órát. Aztán este újra egy ilyen túra, és akkor valahogy elviselhetővé válik a forróság.
Szóval ma délelőtt is olvastam, keresztrejtvényt fejtettem és néha csak úgy néztem kifelé a fejemből. Én szeretem ezt az állapotot, nem tudom, ki hogy van vele, olyan, mint a mosás utáni öblögetés.
Gondolat 1.
A szépséges kékséges égen gyakran húznak el repülők, gyorsan múló kondenzcsíkokat húzva maguk mögött. Nem is értem, valamikor a jugó háború idején kezdtek átjárni fölöttünk, akkor se örültem ennek túlságosan, most meg a háborúnak – állítólag – vége, akkor miért röpködnek itt ? Vajon fizetnek nekünk ezért ? Ha igen, mennyit, kinek és mire fordítják azt a pénzt ? Kapnak-e azok belőle, akik „veszélyeztetettebbek” mint azok, akik fölött nem repülnek át ?
Ez mellesleg felmerült bennem a pogányi reptérrel kapcsolatban is. Biztos profitál belőle a város, ám ki tudja, mire megy el az a pénz ?
Gondolat 2.
Nagyritkán motoros gépek is szállnak erre, mély morgó hangjuk messziről és messzire hangzik. Kivétel nélkül minden alkalommal, amikor ilyen gépek zúgását hallom, eszembe jut a háború. Persze, igen, a második világ….A „Béke első napja” előtt majd két héttel születtem, tehát nem lehetnek személyes élményeim, habár anyám hasában csak csak megéltem a pécsi állomás bombázását… Szóval „élőben” nem láttam, de rengeteget olvastam róla és azért filmekben is láttam, s emiatt valahol a lelkem legmélyén van egy rossz érzés az ilyen morgó repülőgéphang hallatán. „Jönnek….” Mindig ez a szó bukkan fel bennem… Mintha tucatnyi bombázást éltem volna át, valami összerezzen bennem. Jönnek és menekülni kell. Egy villanás az egész, és perszehogytudom, semmi baj. Mégis. Szeretném tudni, hogy a nálam fiatalabb generációban, vagy más, velem hasonló korúban ébrednek-e ilyen érzetek ?
Gondolat 3.
Ma épp /ez ugyan azért még nem rendszeres/, de jött egy helikopter is. /Halász Judit után előszeretettel hívom helikoffernek – kicsit csökkenti ebben a formában a félelmemet./
Nem tudom miért, egészen biztos, hogy Apám háborús meséiben NEM helikopterből lőtték a menekülő katonákat, hanem „rendes” repülőből, mégis ha helikoptert látok, akkor meg ez a kép „ugrik be”. Jön a heli, lábukat lógatva ott ülnek a géppuskások és rám vadásznak. /Tán valami filmben láttam ??/ El kell rejtőzni ! Persze ez is az elmém másodpercnyi csalóka villanása, hiszen tudom én, hogy ezek mentősök /=sárga/ rendőrök /=kék/ vagy egyéb gépek, akiktől /amiktől nem kell félni. Mégis. Mégis valahol az agyam legmélyén ott lapulnak ezek az alattomos kis gondolatok.
Gondolat 4.
Aztán, hogy „vidámabbra” /?/ fordítsam a szót, a következő meg Édesapámtól tanult nóta felbukkanása a fejemben:
„A gépágyús tüzér vigyáz ha száll a gépmadár
A gépmadár ha zúg, az angyalát szedjétek le fiúk !
Repülő jobbról, sebesség 80. Követem. Megvan. Kész!
Már indulhat a tüzelés”
Ó jaj, jaj, él e még valaki, aki ezt énekelte, aki emlékszik erre a nótára ?
Valami miatt az az érzésem, hogy ha ezeket a dolgokat elfelejtjük, elfelejtünk félni is, elfelejtjük tisztelni – legalább emlékét – azoknak, akik részesei/szenvedő alanyai voltak a mindenféle háborúknak. S ha elfelejtkezünk valamiről, akkor könnyen beleeshetünk újra valami hasonló hibába… Az élet ugyanis addig ismételgeti a negatív példákat, míg meg nem értjük a rejtett mondanivalót. Ahogy elnézem a világ történelmét, nem vagyunk túlságosan tanulékonyak….
Hát ezek. Ma ezek jutottak eszembe a felettem elrepülőkről.
P.s. Mellesleg, hogy mennyire igazam van, írd már be a Google képkeresőbe azt a szót, hogy ”bombázó”…Meglátod az eredményt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése