2009. augusztus 16., vasárnap

Vasárnap

Nem találom a helyem. Reggel „gépeztem” egy darabig, aztán nagy levegőt véve, abbahagyására kényszerítettem magam. /Vigyáznom kell erre, mert most nincs kiért-miért abbahagyni !/ Aztán vasárnap ide, vagy oda, ma szétdúltam a szekrényeimet, átválogattam a vackaimat, ruhákat, törölközőket, mittudoménmiket. Selejteztem. Nem akar múlni az idő. Olyan nehezen lett dél. Ebédet nem is kellett főznöm, ott a tegnapi maradék. Délután olvastam. Különös, hogy épp mostanra esett, a közvetlen házbéli szomszédaim is, a mellettem lévő ház lakói is elutaztak. Épp tegnap este gondoltam arra, hogy elég rendesen „egyedül maradtam”, a szó fizikai értelmében is. Olyan mélységes mély csönd van. /Kívül is, belül is…./ Nem merek lehúzott redőnyök nélkül aludni, ami azért rossz, mert szeretem, ha jár a levegő a lakásban. Na, hát most az sincs. El kéne mennem valahová, csakhogy viszonylag meleg van, nem túl nagy a kedvem…Meg hát hová is, ahol Lili ne lenne velem. Hiszen viszem. „Magammal viszem” mindenhová. Hiába vettem le a pórázt az előszoba fogasról három nappal ezelőtt, ha indulok, még felnyúlok érte…

Vajda János: Magány Az emberek beszélnek fájdalomról, Rakásra hordva sok bút, bánatot; És mondja mindenik a magáéról, Hogy már a földön az a legnagyobb. Hallgatva némán ennyi bút, keservet, A magamét én el nem mondhatom. Keresem a magányt, a véghetetlent, Csak ottan önthetem ki bánatom. Hol legsürűbb az erdő, legsötétebb, S a szél elalszik a falevelen, Mintha megállna percre idő, élet, - Leborulok sohajtva: "istenem, Hát e világon semmi sem tökélyes! Nincs alkotásod kifogástalan. Ha fogyatékos minden, ami véges, Teljes talán, ami határtalan? Te, aki ülsz ott arany fellegtrónon, Teremt, változtat, öl vezényszavad; Míg lényeid itt hánykolódnak gyarlón, Elégedett volnál te egymagad?" És láthatatlan elborul az égbolt. Valami árny vonul el odafönt. A mozdulatlan levegő meredt, holt. Mintha befagyna, dermesztő a csönd. És mintha megszólamlanék az isten, És hallanék fohászt, mélyet, nagyot: "Hozzám hasonló e világon nincsen; Mindig magamban, egyedül vagyok!"

Kép: Nem tudom honnan, régi "gyűjtés", még a megtalálási hely címe nélkül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése