NEM akarok/szeretnék/ holnap meghalni, de…De bármi történhet az emberrel.
És ha történhet, történik is.
/Arról most szót se, hogy nagyon jó, közeli ismerőseim a pár napja, zebrán elgázolt férfiak - akikhez most este megyek be látogatóba, a kórházba. Az ő jövendő sorsukról is lehetne gondolkodnom, az egyikük nagyon nehéz körülmények között élő ember, épp most lesz nyugdíjas, a másik is közel van hozzá, tehát a bama nem jól írta, hogy fiatal embereket ütöttek el…de nem ez a lényeg, ezt a mondatot itt most csak úgy „beszúrtam”.
Lásd: http://www.bama.hu/baranya/kek-hirek-bulvar/ismet-zebran-gazoltak-ket-ferfit-utott-el-egy-robogos-252970 /
Két kedves kis öregem, akiknek élte bonyolításában gyakran segítettem az elmúlt időben, oda jutott, hogy viszonylag gyorsan, pár hét alatt, a néni ápolásra szoruló lett. Annyira elgyengült, hogy tisztálkodni, öltözni se tud már egyedül. Legutóbb a néni elbotlott, elesett – szerencsére semmije se tört el – a bácsi fel akarta segíteni, s erre ő is elesett. Tiszta szerencse, hogy a takarítónőjük épp akkor ott volt, valami nagy nagy nehézségek árán tudta csak talpra ráncigálni a két öreget.
Hát ez így nem maradhat…
Családtagjuk senki nincs. Mi legyen akkor most ? Egyedül már képtelenek élni, már az is isteni csoda, hogy egyáltalán eddig kibírták. /88,96 évesek!/
Sajnos az életünk többnyire nem úgy működik /ahogy „igazságos” lenne/, hogy ma még el tudjuk látni magunkat, aztán amelyik nap ez a képességünk megszűnik/megszűnne, hát aznap már nem ébredünk fel. Ki van számolva rendesen, a Sors/Isten kire mennyit szenvedést mért, mielőtt véglegesen útra engedi, azt bizony még el kell szenvednünk.
Most van nagy fűhöz-fához kapkodás… Bejutni valahová…Jaj, ha az olyan könnyű lenne…Hiszen tele a világ öregekkel, s a társadalom nincs kellőképp felkészülve rá, nemám, hogy üres helyek várnák a feltehetően előbb-utóbb rászorulót, hanem hónapokat, vagy van, ahol akár éveket is kell várni bizonyos elhelyezésre…. Pillanatnyilag úgy tűnik, pénzért / értsd dugipénzért !/ se lehet megoldást találni. Oké-oké. Talán nem a „fulladás” előtt kellett volna kétségbeesetten kiabálni és segítséget kérve integetni kezdeni. Mert bizony meglehet, előbb jön a halál, mint a segítség.
Annyi ember /nő is/ van munka nélkül, és tele van emiatt panasszal a világ. Most fogjuk megkísérelni, hogy találnánk-e vállalkozót, aki egy ilyen helyzetben házi ápolást vállal ?
Persze hozzá kell tegyem, tudom, hogy ezt a szolgáltatást nem mindenki tudja megfizetni, de a mi esetünkben ez nem lenne akadály. Csak hát milyen embert tudunk majd esetleg találni ?
Ugye nem kell részleteznem, hogy miért írtam ezt a mondatot.
És ugye minden mindig sürgős lenne, nem mától, már tegnaptól kellene…
Nekem úgy alakult a sorsom, hogy édes szüleim, nagyszüleim ápolásával nem volt ilyen gondom. /Mit írjak ? Sajnos, vagy Hála Istennek ? - Mindegy, tény./ Most viszont itt állok egy nagyon nehéz feladat előtt, amiben nekem kell segítenem.
Hát szorítsatok, hogy legyen szerencsém/türelmem a megoldáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése