Találtam egy verset, ami a "Vihar" című bejegyzésemhez épp illik:
INGRID SJÖSTRAND: MIKOR SÖTÉTEDNI KEZD
Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak
az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.
Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.
És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok
a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok,
akik beleesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
és otthontalan macskákra
és emberekre.
 |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése