Na, ezért...
...rögzítem magamnak az eseményeket.
Napokig nem láttam a Pókomat - aztán mégiscsak előkerült. Ült a nem igazán tökéletes szövés-mintájú hálójában - mellesleg a hálószövési tehetségével nem vagyok túlzottan megelégedve.
Szóval ült ott és várt.
És mivel erre mifelénk nem csak a tücskök, de a legyek is kipusztultak/eltűntek, a vadszőlő virágzáson meg túl vagyunk, a büdösbencéket lepermeteztem, elég reménytelennek látszott a helyzet, hogy t.i. berepül valami vacsorára...
Na, akkor kitettem az udvara a macska vacsora-maradékát - remélve, hogy legalább egy légy rárepül. Ott álltam a légycsapóval és vártam. (Jó, hogy nem lát ilyenkor senki...)
És tényleg jött a légy, és elsőre lecsaptam. Betettem a "vacsorát" egy csipesszel óvatosan a hálóba - aztán bejöttem a fényképezőért. Közbejött egy telefon. Kb. fél óra múlva mentem ki és már csak ezt láttam:
Hát szegénykém nagyon éhes volt. Kénytelen leszek megpróbálni holnap is valami vacsorát vadászni neki.
Szuper jó olvasni, ahogy gondját viseled. Kíváncsian várom a folytatást.
VálaszTörlésLehet, hogy nem egészen "normális" dolog, de még mindig inkább pókom legyen, mint kígyóm. Azt valahogy nem kívánok magamnak.Még egy vízisiklót se...akkor már inkább a pók.
Törlés