Pákolitz és Gyükés

Az ember néha olyan különös ajándékokat kap....
Tegnap egy levél mellékleteként érkezett ez a vers:

Kabóca

Felsőgyükési kiskert,

októberelejei nyárdélután.

Neki-nekifohászkodik

a zsolozsmás kabóca.

Kisebb szünetekkel cürrikél,

időt hagy, hadd gondoljam végig

fölhorgadó végiggondolnivalómat.

Kiérdemesült körtefánkról

méltóságteljes önérzettel

keringél alá egy-egy levél.

A kabóca figyelmes pauzáiban

tévován éregető bilingeket csipkedek.

A valódi és a példabeszédbéli szőlő

egyaránt savanyú.

Kabócánk mondja-mondogatja a magáét.

Fontoskodás nélkül hirdeti

fontos-együgyű evangéliumát.

(Pákolitz István)

Nem ismertem - nincs is kifejezett Pákolitz verseskötetem, talán csak a szép versek sorozatból ismerhetem a verseit (ha)...

De ez, hogy az ÉN Gyükésemről verset írt, hát ez annyira megdobogtatta a szívemet - ezúton is köszönöm a küldőjének...

Nem tudom, ki hogy van vele, én egy "hivatalos" születésnapi, vagy karácsonyi meglepetésnek nem tudok annyira örülni, mint egy ilyen véletlennek. Persze, nem vagyunk egyformák, lehet, hogy más másképp érez....

Én így.

Két őszi képet mellékelek, bár nem egy gyükési kiskertből, hanem az egyik gyükési buszmegálló melletti vadszőlőről és egy részlet a rét melletti dombról. Színorgia....csodaszép...

Hát nem csodás ????? Festeni sem tudnék szebbet...