Matattam valamit a kis kincses-ládámban, és egyszer csak valahogy lepottyant az iránytű a földre. Úgy megijedtem, hogy összetörtem, mintha valaha is szükségem lenne rá, vagy mintha valami nagy érték lenne. Szerencsére semmi baj nem történt.
Az viszont eszembe jutott, hogy nyomozok kicsit utána, kinek, mikor, hogyan jutott eszébe, hogy iránytűt készítsen. Az egész olyan valószínűtlennek tűnik a szememben, x ezer éve, az akkori „tudásszinten” „csak úgy” valakinek eszébe jut, hogy készítsen egy iránytűt, s azt azonnal arra használja, amire ma én is. Tipikus esete annak, amikor elkezdek kételkedni, hogy tényleg mindent mi „találtunk ki” ? Tényleg a kíváncsiság visz/vitt előre mindent, vagy voltak „segítőink” ?
Itt van néhány leírás az iránytű történetéről, akinek van kedve, olvasgasson:
Amúgy a barométer ugyanez a kategória. Nem győzőm csodálni - pedig hát tudom, nem „angyal-kezek” mozgatják a kis mutatókat. Mindig elbűvöl, amikor reggel ránézek és jobb-vagy bal oldalra kilendülve látom a mutatóit…
Kár lenne, ha ezek a dolgok kimennének a divatból.
Vagy már ki is mentek ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése