Egyszer volt, hol nem volt....

Annyira értékelem, amikor valamit keresek és azt ugyan nem dobja fel a gép,  de valami mást  mutat, ami totál beindítja az agyamat…

Ma véletlenül régimódi szekrények bukkantak fel hirtelen – és mondhatnám ugyanilyen hirtelenséggel az agyam is bekattant, ugyanis én régi bútorok közé születtem, nem ilyen vacak, modern izék között éltem életem első két évtizedét, mint amilyenek ma vannak körülöttem. (Nem is szeretem igazán egyik darabot sem…)

Négy csoda-szekrényünk is volt…. Ebből három tükrös, és a negyedik az u.n. „ebédlő-szekrény” (vagy azt hiszem ezt hívják tálaló szekrénynek) – ez volt ugyanis a konyhában. De ennek nem volt tükre.

A másik három fent volt az emeleten. A két kisebb  csak olyan „piperézkedős” kisebb tükrös szekrény volt, a harmadik a nagy szobában állt, amit ebédlőnek hívtunk dacára, hogy  életemben valószínű tízszer nem ebédeltünk ott....Ezért ezt is "ebédlő szekrénynek" hívtuk, viszont mindig hozzá kellett tenni, hogy az "emeleti" - mert hát a másik lent a konyhában volt...

Ezek az emeletiek mindhárman tükrös szekrények voltak, próbáltam a neten keresgélni hasonlókat – hát „csak távoli rokonságot” fedeztem fel a mieinkkel, de azért a semminél ez is több…

Na, csak a játék kedvéért, és picikét visszaidézve megboldogult gyerekkoromat megmutatom ezeket a képeket, kiemelve, hogy NEM egészen ilyenek voltak a mi szekrényeink, csak hasonlók…

Szerettem őket….

Ez volt a konyhában:

Nem ! Nem ilyen csicsásan faragott volt, de nem is teljesen sima. Volt díszítése, de nagyon szolid.De az elrendezése pontosan ilyen volt. Fent 3 ajtós szekrényke, akkor alatt a tálaló-rész, majd két fiók és alul újabb két polcos-rakodós szekrényrész.(Istenem, még arra is emlékszem, miket tartottunk a fiókokban, szekrény-részekben....őrület...mire képes az agy...) 

Az emeleti ebédlőszekrény ilyesféle volt:

És a két másik  - sajnos nem tudom, mi a hivatalos neve, valami "piperéző-fésülködő" szekrény féleség lehetett, nem sok mindent lehetett abban tárolni, viszont elég nagy tükreik voltak...Egyik a szüleim, másik a nagyszüleim hálószobájában állt...

Eltűntek, elvesztek az életemből...mint olyan sok sok más is....

De voltak.