Kerestem, de a neten sehol sem találtam. Így hát akkor az én feladatom ezt a verset megörökíteni ebben a virtuális formában - mert érdemes. Ne feledkezzen meg erről senki sem.
Rónay György: Oswiecim
Mire gondoltak, amikor kinyílt
a vagon lelakatolt ajtaja,
és négyszögében megjelent az ég ?
Mire gondoltak, mialatt
szortírozták őket, öregeket
s gyöngéket balra, erőseket és
fiatalokat jobbra, párosával ?
Mire gondoltak, amikor
elvették a holmijukat,
a táskákat, bugyrokat, eszelős
ösztönnel mentett semmiségeket ?
Mire gondoltak – eins, zwei – amikor
elindult a menet,
s elől kinyílt a vaskapu ?
Mire _ Arbeit macht frei – mikor
az első rúgást kapták, amikor
a fürdőbe hajtották őket és –
Arbeit macht frei – a hajukat
nyírták, karjukat tetoválták,
s lefényképezték, háromféle pózban,
azt a csíkos ruhában senkivé
enyésző kopár számot, aki voltak ?
Néztek, profilban, féloldalt, s egészen
szemközt a lencsével. Hallgattak és
nem láttak semmit.
Csak az éjszakát.
Csak az éjszakát.
Odakint
zizegett a szögesdrótban az áram.
Arbeit macht frei !
Hallgatták a kaput.
Döndölve becsapódott.
Elkezdődött a nemlét.
Arbeit macht frei !
Ne felejtsétek el: innen csak egy kijárat
van, a kéményen át.
Dolgozni hoztak ide, nem nyaralni.
Zsidónak nincs joga, hogy éljen.
Két-három hét jár a papoknak.
A többi addig él,
ameddig dolgozik.
Arbeit macht frei !
Ha nem tetszik valakinek,
szóljon:
nekimehet a drótnak.
Az anyától eltépték gyermekét.
A férjtől eltépték feleségét.
A csecsemő szájából kitépték a cuclit.
A kisfiút kitépték apja kezéből.
A kislány kezéből kitépték a babát.
Az anya kezéből kitépték a fia fényképét.
A sánta hóna alól kitépték a mankót.
A rövidlátó szeméről letépték a szemüveget.
Aki féllábú volt, letépték a műlábát.
Akinek műfoga volt, kitépték a fogát.
A szívből kitépték az emlékeit.
Az emberből kitépték az embert.
De MELDUNG mindenről maradt.
Aki munkából jövet kimerülten elvágódott,
megölték és MELDUNG-ot írtak róla.
Egy rab kenyeret keresett a szeméten.
Huszonnégy órára kikötötték
és MELDUNG-ot írtak róla.
Valaki egy darab sajtot
elcserélt egy cigarettáért
a Führer nevében fölakasztották
és MELDUNG-ot írtak róla.
Egy rab szökni akart,
lelőtték,
és büntetésből még negyven rabot
lelőttek és MELDUNG-ot írtak róla.
Vagonszám küldtek a Birodalomnak
csontot, hogy műtrágya legyen belőle,
hajat, hogy szövet legyen belőle,
minden szállítmányt gondosan lemértek,
minden vagonhoz MELDUNG-ot írtak
s amikor egy szerelvény elindult,
a katonazenekar eljátszotta
a WIR FAHREN GEGEN ENGELLAND-ot.
Elpusztult négymillió ember.
Négyszázezer magyar.
Hollandok, jugoszlávok, franciák,
oroszok, görögök
és megszámlálhatatlan lengyel.
Hamuvá, füstté, porrá lettek.
Eggyé a földdel és a levegővel.
Eggyé a semmivel.
De MELDUNG mindenről maradt.
Liebe Mutter, ich bin gesund…
csak a tetvek rágják testemet,
csak a fagyott lában gennyed,
csak a bőrömön virágoztat
fekélyeket az avitaminózis,
és ótvaros a fejem,
fogaim meglazultak,
ínyem skorbútos,
harminckilenc kilóra fogytam,
olyan gyönge vagyok, hogy nem bírok fölállni,
a moslékot sem bírom már lenyelni,
csak fekszem itt a szalmán,
s várom, hogy a szemétre vigyenek, mint egy dögöt,
de ettől eltekintve
Liebe Mutter
ich bin gesund
und fühle mich gut –
ANYÁM !
A bedeszkázott ablakok
a kivégzések udvarán
Koszorúk a halál-falon.
Ott álltak csupaszon.
Nem mindegy annak, a halál,
aki harminc órája vár ?
aki nevét sem tudja már ?
csk puszta szám és puszta sár ? -
harminc órája áll –
harminc órája várja
hogy kivigyék a halál udvarára –
és áll a falnál csupaszon
és nem kell neki irgalom
ő már átlépett a falon.
ő a falon túl menetel
a falon túli Tízezer
s a falon nem látszik a vér
eső lemosta, lesikálta szél
de látatlan is ott csorog
léttelen léptük ott kopog
ne tegyetek rá koszorút
maradjon az a fal csak úgy
nyitott kapu az udvaron
kiléptek rajta csupaszon
hiába malter és beton
örökre nyitva, mint a seb
betömni többé nem lehet.
A krematórium romjain
dércsípte fú.
Füstszaga van a szélnek.
Keserű,
A kéményen hulltak be a gáz
hókristályai.
A sikoltásokat nem lehetett
odakint hallani.
Még megvan, fűvel benőve,
a rámpa:
onnét indultak a rakományok
a vagonból a gyárba.
A barakkok koporsói is állnak.
Dótokon sír a szél.
Fönt felhő úszik a lengyel égen.
Fehér….Fehér…
(Krakkó, 1965.november)
https://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%B3nay_Gy%C3%B6rgy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése