Kár, hogy az üzenetek többnyire nem jutnak el azokhoz, akiknek íródtak.
"Ez most fájni fog, de az élet egyik legnagyobb igazsága, amit mégis szeretünk túlbonyolítani az az hogy, aki szeret, az kimutatja. Akinek hiányzol, az kimondja. Tudom nem minden ennyire fekete és fehér, de ha valakit folyton hibáztatnod kell a tettei hiányaiért, vagy azon kell tűnődnöd, hogy vajon gondol-e rád, szeret-e téged, akkor bármilyen kegyetlenül is hangzik, de a válasz világosabb, mint gondolnád...
Bonyolulttá tesszük azzal, hogy kifogásokat vagy mentségeket keresünk a másik számára. De láttam olyan embereket, akik félretettek mindent, mert igazán fontos volt számukra a másik. Láttam olyan embereket, akik képesek voltak bocsánatot kérni, ha hibáztak, mert meg akarták oldani a helyzetet, nem pedig a másiknak támadtak. Láttam olyan embereket, akik bármekkora távolságot megtettek csak azért, hogy átöleljék azt a személyt, akit szeretnek.
Szóval ne hülyítsd magad azzal, hogy mindig felmented a másikat. Nincs olyan, hogy a másik ember fél, vagy túl elfoglalt stb. Ez mese. És egyben egy óriási önámítás.
Nincs értelme azok felé nyúlni, akik meg sem próbáltak veled lenni, veled maradni. Ne ragaszkodj azokhoz, akik érzelmileg elérhetetlenek. És legfőképpen ne abban mérd az önértékelésedet, hogy valaki képes-e téged jól szeretni vagy sem.
A kenyérmorzsával sosem sem szabad beérni, mert hidd el, ezek az emberek többet is tudnának adni, de nem a te feladatod ráébreszteni őket, hogy mennyit érsz."
Látod végre, amit látni kell ?
(Ezt már csak én fűzöm a fentiekhez: "És tisztában vagy-e azzal, hogy néha a morzsa is több a semminél?")
Elgondolkoztató mondatok amit sokan átéltünk már, csupán ezt nem tudjuk ilyen szépen összefoglalni a tanulságokat levonni!
VálaszTörlésEzért gondolom úgy, hogy itt hagyom én ezt most pár napig - hogy többször elolvasva, valamiképp belevésődjön az agyamba...Mert hajlamos vagyok elfelejteni, egy kedves szóért mindent megbocsátani...
TörlésMegbocsátani tudni kell, nem mindenki képes rá, de aki igen, az emberileg egy magasabb kategória - szerintem. Örülj, hogy Te képes vagy rá. Ismeretségi körömben van egy illető, aki még több évtized után is - pedig már rég óta nem is él a "bűnös" - képtelen megbocsátani. Megkérdeztem tőle, hogy te ettől jól érzed magad, hiszen csak a saját lelkedet mérgezed? Annyi volt a válasza: akkor is. Hát, lelked rajta, válaszoltam.
VálaszTörlésTudod, megbocsátani és elfelejteni - együtt - lenne igazán jó - de bizony ez nem kis feladat az (öreg)ember lelkének....Nem is nagyon tudok rá más gyógyszert, mint az "időt"...Nem könnyű mindig "magasba emelkedni" - s onnan lenézve kicsinek látni a dolgokat...Még jó, hogy többnyire azért sikerül.
Törlés