Nos, én - kicsit tán előlegbe - de mégiscsak kaptam egy ilyen ajándékot. (Lehet nevetni rajtam, lehet "nemérteni" - nem baj - én tényleg rég voltam ilyen "vidáman-boldog" mint ma hajnalban...és nyugodtan ítélheti bárki ezt a "sztorit" apróságnak, vagy jelentéktelennek - őszintén szólva ez sem zavar....)
Az úgy kezdődött, hogy Németországban élő "levelezős barátnőmnek" tegnap megírtam, vagyis meg akartam írni, ki az a 3 általam kedvelt tévés-személyiség, akiknek a műsorát én mindig szívesen nézem. Közülük kettőt évek óta szemmel-tartok, a harmadik "viszonylag friss szerelem".
Akit legrégebb óta ismerek - úgy hívják, hogy Harald Lesch https://en.wikipedia.org/wiki/Harald_Lesch A kettes számúnak a neve egyszerűen nem jutott eszembe és az efféle agyblokk szörnyű, mert minél jobban "akarod" annál kevesebb az esélyed a sikerre. Akkor megírom a harmadikat: őt Uli Kunznak hívják. https://de.wikipedia.org/wiki/Uli_Kunz Ám ma hajnalban, amint kinyitottam a szememet, azonnal, de tényleg azonnal ott volt a lassan leépülő agyamban a kettes számú kedvencem neve: Christopher Clark.
(Életrajzaik magyarra fordítva is olvashatók.)
Nem tudtam volna semmi ajándéknak jobban örülni. (El is gondolkodtam, néha milyen kevés kell a boldogsághoz...Vagy ez a korom miatt van ? Már kevésnek is tudok örülni ???...?) Kicsit később, keresgélve Clark után a gépemen és a youtube-ra kattintva, elhatároztam, hogy megnézem az összes, ott fent lévő filmjét. Igaz, nagyobbrészt láttam ezeket, de sebaj, olyanok a témák, hogy a filmek többször is megnézhetők. Ugyanez lesz a sorsa Haraldnak is, és valószínű Ulinak is - habár ő mindenképp csak a harmadik maradhat a sorban, mert a másik kettő jóval megelőzi, hiszen régebb óta ismerem őket. El is gondolkodtam, miért nem jutott ez (filmek "visszanézése") előbb eszembe - de legalább mostantól még kevesebbet kell néznem a világ hülyeségeivel és borzalmával teli tévét....
U.i. Tudom, hogy ez itt most túl sok embert nem érdekel, pláne, ha még azt is hozzáírom, hogy ezek a filmek mind német nyelvűek - nos, bocsánatot kérek, de nekem ez ma akkora, de akkora boldogság volt, hogy valamiképp szerettem volna megörökíteni (esetleges későbbi szomorkás napokra), hogy ide visszatérve legyen mindig okom az örömre...
Ők a kedvenceim:
Christopher Harald Uli
Nem tudtam volna semmi ajándéknak jobban örülni. (El is gondolkodtam, néha milyen kevés kell a boldogsághoz...Vagy ez a korom miatt van ? Már kevésnek is tudok örülni ???...?) Kicsit később, keresgélve Clark után a gépemen és a youtube-ra kattintva, elhatároztam, hogy megnézem az összes, ott fent lévő filmjét. Igaz, nagyobbrészt láttam ezeket, de sebaj, olyanok a témák, hogy a filmek többször is megnézhetők. Ugyanez lesz a sorsa Haraldnak is, és valószínű Ulinak is - habár ő mindenképp csak a harmadik maradhat a sorban, mert a másik kettő jóval megelőzi, hiszen régebb óta ismerem őket. El is gondolkodtam, miért nem jutott ez (filmek "visszanézése") előbb eszembe - de legalább mostantól még kevesebbet kell néznem a világ hülyeségeivel és borzalmával teli tévét....
U.i. Tudom, hogy ez itt most túl sok embert nem érdekel, pláne, ha még azt is hozzáírom, hogy ezek a filmek mind német nyelvűek - nos, bocsánatot kérek, de nekem ez ma akkora, de akkora boldogság volt, hogy valamiképp szerettem volna megörökíteni (esetleges későbbi szomorkás napokra), hogy ide visszatérve legyen mindig okom az örömre...
Ők a kedvenceim:
Kellemes időtöltést jó szórakozást kívánok filmjeik nézéséhez !
VálaszTörlésBár csak most fedeztem fel, de nagyon örülök, mert nem kell a tévét néznem. Elkeserítő, hogy onnan menyi szörnyűség "borul" az emberre. Szóval maradjanak akkor a természetfilmek inkább....
Törlés