2025. április 22., kedd

Megunhatatlan: az én gyükési rétem

Igen...azt hiszem életem végéig, vagyis míg járóképes leszek én ide megyek majd legszívesebben. Bár rég nem olyan már, mint volt 30-20-10 éve, de az én emlékezetemben a régi kép él, a kutyáimmal és a boldogságommal. A régi évek  morzsáiból élek mindörökre.

A tavasz "beindult" - nem azt mondom, hogy csodás itt minden, de azért készítettem pár fotót:


 










Készült a Gyükésben ilyen kép is...egyszer....nagyon régen:


.....azok voltak a szép idők.....

6 megjegyzés:

  1. Remek fotókat készítettél a szép tavaszi virágokról, és környezetéről. Kis ízelítő nekünk. Köszönjük! N.Irén

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a dicséretet, ez csak egy kicsi válogatás a tegnap délutáni szépségekből...Szeretem azt a rétet....

      Törlés
  2. Kellemes kirándulásod lehetett ilyen szép környezetben. Szép képeket készítettél a legelső képed és az utolsó /kutyás képed ami nagyon tetszik!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A kutyás !!!! Ugye, milyen szépek voltak azok a kutyák ? És milyen régóta nincsenek már velünk.... És mennyire hiányoznak..........

      Törlés
  3. Látom sok minden összegyűlt, mióta nem jártam nálad 😄. Nagyon szép kirándulás lehetett a sok szép virág között a jó időben. Mi is elvoltunk, apukámnál.
    A kutyáid nagyon szépek voltak, okos tekintettel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Zajlik az élet...és csak egy részét látod a blogban...Igen, a kutyák voltak a legcsodásabb barátaim....

      Törlés