TUDOM, hogy az AI(KI,MI vagy a fene tudja mi/ki) csinál ilyen képeket, de olyan aranyos és azonnal a mi hajdani Mókinkat juttatta eszembe.... Valahol már írtam róla. Apám baba-mókusként hozta haza, (favágók találták és neki adták) felneveltük, - nagy káoszt csinált a lakásban - de imádtuk és azt hiszem ő is szeretett velünk lenni. Aztán végül visszavittük az erdőbe...Tettünk ki ennivalót oda, ahol elengedtük - de a mai napi bennem van a kérdés, hogy tudott-e alkalmazkodni a kényelmes lakás-élet után a "vadonhoz"....? És ahányszor arra járok, ahol elengedtük, mindig eszembe jut, hogy vajon tudott-e mit kezdeni a szabadsággal, amivel megajándékoztuk - vagy megbüntettük??? - erre azóta sem tudok önmagamnak válaszolni....
(És csak zárójelben: azért olyan érdekes az ember agya, bármikor, ha mókust látok, nekem csak a mi Mókink jut eszembe...hogy ez miért van így, nem tudom...hacsak azért nem, mert gyerekként nagy szenzációként éltem meg, hogy van egy "saját" mókusunk....másnak meg nincs...?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése