https://www.facebook.com/GreenFungi
A régi világnak vége van, és nem fog visszatérni.
Nem politikai, nem kulturális, hanem ökológiai és fizikai értelemben. És ez nem pesszimizmus, hanem a valóság elfogadása, ami az első lépés ahhoz, hogy ne pusztán elszenvedjük a jövőt, hanem alakítsuk.
Mit jelent, hogy a régi világ véget ért?
1. Klimatikus értelemben
Az a klíma, amit a 20. században stabilnak hittünk, már megszűnt.
Nincsenek „rendes” évszakok: tavasz és ősz már csak átmeneti zavar, a tél ritkán hideg, a nyár egyre gyakrabban életveszélyes.
A 30 éves éghajlati átlagok most évente megdőlnek – ez nem ciklikus változás, hanem egyirányú gyorsulás.
2. Termőföld és víz szempontjából
Az a gazdálkodási rendszer, ami folyamatos inputra (trágya, gázolaj, víz) épült, nem fenntartható tovább.
A természet nem tud regenerálódni ebben a rendszerben.
Az Alföld vízvesztő tájjá vált – a régi rendszer nem hozható vissza, mert nincs miből újraélednie.
3. Társadalmi szinten
A falvak, városkák, középosztályos életformák – a „kert, kocsi, kályha” világa – elvesztette alapját:
energia, közlekedés, élelmiszer és közösség már nem stabil.
A fiatalok nem visszajönnek, hanem már meg sem születnek itt.
A múlt öröksége (háztáji, közösségi tudás) kincset érne, de kihordjuk a szemétbe vagy senki nem örökli tovább.
Mi nem fog visszatérni?
Az a klíma, ahol volt rendes tél, harmatos reggel és normális nyári meleg.
A közép-európai életforma, ahol elég volt dolgozni és építkezni, és abból megélni.
A 90-es évek illúziója: globalizáció + fejlődés + szabadság = jó élet.
Ez a képlet összeomlott.
Mi jöhet helyette?
Ez nem automatikus, de még választhatunk, hogy mi legyen a romokon:
1. Alkalmazkodó, kis léptékű, ökologikus élet
Új típusú települések: klímafalvak, vízmegtartó táborok, közösségi termelés.
Új etika: nem a növekedés, hanem az élet fenntartása a cél.
Régi-új tudás: takarékosság, kertészet, regeneratív gondolkodás – de modern eszközökkel.
2. Technoféltörzsi túlélés
Aki tud, zárt ökoszisztémát épít, körülhatárolt, automatizált belső világot. (ez pénz- és tudásigényes)
Mások instabil viszonyok között vegetálnak: vízért, áramért, ételért küszködve.
3. Elmenekülők
Ők sem a „régi világba” mennek, mert az sehol sem él többé.
Csak olyan helyre, ahol kicsit tovább húzható, vagy már működik a fenti 1–2 modell.
Összefoglalva – történelmi tételmondat:
„Az ipari civilizáció 200 éve alatt felépített világ klimatikus, ökológiai és társadalmi alapjai összeomlóban vannak. A múlt rendszeréhez való ragaszkodás önpusztító. Csak az alkalmazkodás ad esélyt a túlélésre – de nem az egyén szintjén, hanem közösségekben, más gondolkodással.”
És itt van egy jó komment:
Bálint Zoltán
A klímaváltozás nem a bolygó és nem az ökoszisztéma baja, mert az tudna adaptálódni a szélsőséges változásokhoz is. A bolygó szempontjából egyes fajok kihalása sem tragédia, mert más fajokkal helyreáll az ökoszisztéma. Ami nem tud adaptálódni, az az emberi civilizáció. Itt mi vagyunk bajban, nem a bolygó. Pár száz év alatt a teljes emberi civilizáció politikai, gazdasági és minden értelemben ráépült egy (a bolygó szempontjából) pillanatnyi állapotra, és beszaporodta a Földet. A bolygó változik, mi meg maradunk, mert statikus állapotra rendezkedtünk be. Hogy a változás sebességében mennyi a mi a szerepünk, az csak annyiban számít, hogy mennyire lassítjuk vagy gyorsítjuk ezt a folyamatot. Nyilván minél jobban beleavatkozunk, annál gyorsabb és kaotikusabb a folyamat.
Az emberi történelemben többször előfordult már, hogy egyes térségekben annyira megváltozott az éghajlat, hogy az adott esetben évszázadok óta ott letelepedett közösségeknek el kellett vándorolni.
Csak akkor még volt hová.
Ma már mindenhol vannak, ahol lenni érdemes. És a kiépített városokat, gazdasági központokat, stb sem lehet már szétszedni és arrébb költöztetni...
Nos, mára, vagy inkább az egész hét végére legyen elég ennyi....
Sőt - szerintem még túl sok is ez.....
És bocsánat, hogy már megint valami negatív hír került ide... de valószínű "szemüveget kellene cserélnem" - mert mostanában csak az ilyesféle szövegeket veszem észre...vagy jobb lenne hazudni? (esetleg befejezni a blogírást ?)
Az a klíma, ahol volt rendes tél, harmatos reggel és normális nyári meleg.
A közép-európai életforma, ahol elég volt dolgozni és építkezni, és abból megélni.
A 90-es évek illúziója: globalizáció + fejlődés + szabadság = jó élet.
Ez a képlet összeomlott.
Mi jöhet helyette?
Ez nem automatikus, de még választhatunk, hogy mi legyen a romokon:
1. Alkalmazkodó, kis léptékű, ökologikus élet
Új típusú települések: klímafalvak, vízmegtartó táborok, közösségi termelés.
Új etika: nem a növekedés, hanem az élet fenntartása a cél.
Régi-új tudás: takarékosság, kertészet, regeneratív gondolkodás – de modern eszközökkel.
2. Technoféltörzsi túlélés
Aki tud, zárt ökoszisztémát épít, körülhatárolt, automatizált belső világot. (ez pénz- és tudásigényes)
Mások instabil viszonyok között vegetálnak: vízért, áramért, ételért küszködve.
3. Elmenekülők
Ők sem a „régi világba” mennek, mert az sehol sem él többé.
Csak olyan helyre, ahol kicsit tovább húzható, vagy már működik a fenti 1–2 modell.
Összefoglalva – történelmi tételmondat:
„Az ipari civilizáció 200 éve alatt felépített világ klimatikus, ökológiai és társadalmi alapjai összeomlóban vannak. A múlt rendszeréhez való ragaszkodás önpusztító. Csak az alkalmazkodás ad esélyt a túlélésre – de nem az egyén szintjén, hanem közösségekben, más gondolkodással.”
És itt van egy jó komment:
Bálint Zoltán
A klímaváltozás nem a bolygó és nem az ökoszisztéma baja, mert az tudna adaptálódni a szélsőséges változásokhoz is. A bolygó szempontjából egyes fajok kihalása sem tragédia, mert más fajokkal helyreáll az ökoszisztéma. Ami nem tud adaptálódni, az az emberi civilizáció. Itt mi vagyunk bajban, nem a bolygó. Pár száz év alatt a teljes emberi civilizáció politikai, gazdasági és minden értelemben ráépült egy (a bolygó szempontjából) pillanatnyi állapotra, és beszaporodta a Földet. A bolygó változik, mi meg maradunk, mert statikus állapotra rendezkedtünk be. Hogy a változás sebességében mennyi a mi a szerepünk, az csak annyiban számít, hogy mennyire lassítjuk vagy gyorsítjuk ezt a folyamatot. Nyilván minél jobban beleavatkozunk, annál gyorsabb és kaotikusabb a folyamat.
Az emberi történelemben többször előfordult már, hogy egyes térségekben annyira megváltozott az éghajlat, hogy az adott esetben évszázadok óta ott letelepedett közösségeknek el kellett vándorolni.
Csak akkor még volt hová.
Ma már mindenhol vannak, ahol lenni érdemes. És a kiépített városokat, gazdasági központokat, stb sem lehet már szétszedni és arrébb költöztetni...
Nos, mára, vagy inkább az egész hét végére legyen elég ennyi....
Sőt - szerintem még túl sok is ez.....
És bocsánat, hogy már megint valami negatív hír került ide... de valószínű "szemüveget kellene cserélnem" - mert mostanában csak az ilyesféle szövegeket veszem észre...vagy jobb lenne hazudni? (esetleg befejezni a blogírást ?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése