1995 (Jól olvasod, ezerkilencszázkilencvenöt) karácsonyára vettem magamnak egy új mosógépet. Gondban voltam a választással, mert előtte egy egyszerű, kis "kerek" (Hajdu) mosógépem volt és most egy "igazi" automata mosógépet szerettem volna. És meg is vettem. Íme a blokkja:
Eszméletlenül büszke voltam rá - hiszen nem volt akkor még mindenkinek ilyen gépe. Az ára is "csillagászati" volt - de apám tanítása szerint már akkor is az volt az elvem, hogy inkább veszem a drágát, de akkor az (remélhetőleg) tartós is lesz. Nos, ezt a reményt beváltotta az én csodálatos mosógépem.
Hiszen ma 2026-ot írunk és én még mindig ezt a gépet használom. Talán ha kétszer kellett benne valamit javítani, de nem lehetett "nagy dolog", mert itthon tudta elvégezni a "gyógyítást" a szerelő, nem kellett elvinnem sehová.
Bemutatom ŐT, már amilyen képeket tudtam készíteni róla - nem sztárfotók, de nagyjából látszik, hogy mekkora, milyen:











Nosztalgiám lett (már megint, és ez két éve, mióta nyugdíjba mentünk, sőt! vonultunk!, minduntalan előfordul), mert mi 1985- ben vettünk egy ilyet a lányom születésekor, a pelenkák miatt. Az spenótzöld volt😆, nem lehetett nagyon válogatni... Az egész család szerette, Döme volt a neve.
VálaszTörlésNagyon remélem, hogy kitart életem végéig....és épp ezért vigyázok is rá...De így vagyok minden régi, megszokott darabbal...
TörlésA neve nagyon ismerős, és ránézésre is, szereintem nekünk is ilyen volt, de már régóta nincs meg. Te nagyon szerencsés vagy, hogy ilyen sokáig "kitartotok" egymás mellett 😄.
VálaszTörlésEgyrészt, tényleg régen még készítettek "tartós" dolgokat (ami manapság már nem divat), másrészt az egy személyes háztartásban kevesebbet kell mosni, mint ahol többen vannak. Remélem együtt dolgozhatunk még egy ideig...
Törlés