2026. október 18., vasárnap

Nem szégyellem, sírtam a végén...mert IGAZ minden szava

 Juhász Zoli - Shepherd    


Édesanyám 73 éves.
39 év és 9 hónap munkavállalói jogviszonyt tudott igazolni.
39 év. 9 hónap.
Szült három gyereket.
Az elsőt – engem – a tizenkilencedik születésnapja után öt hónappal. Majd alig tizennyolc hónappal később, 21 évesen a testvérem, és huszonhat évesen a kistestvérem.
Vidéki lány, aki 18 évesen Budapestre jött és az Újpesti Gyapjúnál dolgozott. A gépek zaja mára süketté tette.
A hiányzó időt nem számolta el az a vállalkozás, akinél dolgozott az utolsó majd 10 évben. Mert vagy feketén, vagy sehogy. És ez abban az időben – a rendszerváltás utáni évtizedben – szokás volt (és ma se nagyon más a szokás sok helyen.)
Édesanyám nyugdíja most 114 ezer forint.
Száztizennégyezer.
És én minden nap ezerszer látom leírni az áldozathibáztatók ostoba sorait: - "azért ennyi, mert nem fizette a nyugdíjat."
Édesanyám egy szent.
Lassan törte meg az élet, vette el élete és haja meleg színét, emésztette el örömeinek percét, szívta fel végtelen erejét, pusztította el kitartását, égette korommá fiatalsága emlékeit.
Miatta és érte találtam ki a Petra Vita-t, mert üldözött a kétség mocskos kérdése:
NEKED MENNYIT ÉR AZ ÉLETED?
Édesanyám öt évig küldözgették az orvosok egyik helyről a másikra.
Nem műtötték meg a térdét, de mintegy negyven (40) orvosi vizsgálat igazolta, hogy a térde eldeformálódott, a járást ellehetetlenítő mértékig.
20-40 hónapos műtéti időket ígértek, de SOHA NEM UTALTA BE SENKI, SOHA NEM KAPOTT VÉGÜL IDŐPONTOT.
De szinte minden orvos jelezte, hogy ha a magánrendelésén felkeresi és kifizet egy jól látható (1,9-3,2 millió forint közötti) összeget, akkor egy hónapon belül sor kerülhet a műtétre.
- ugyan abban a kórházban
- ugyan abban a műtőben
- ugyan azzal az asszisztenciával
- ugyan azzal az altatóorvossal
- ugyan azzal a sebésszel
- UGYAN AZZAL A SPECIÁLIS TÉRDPROTÉZISSEL.
(Már elintéztük, megműtötték. Megtaláltam a módszert.)
Én pedig – a tudomány és orvoslás védelmezője – feltettem a kérdést, hogy ezek az emberek (orvosok) miféle akarat által váltak egy szennyes rendszer, mocskos haszonélvezőivé? Miként tették szent esküjüket pénztárgéppé?
Aztán mikor láttam, hogy kiürülnek a vidéki körzeti és gyermekorvosi rendelők, ahogy láttam miként válik néptelenné a kórházak személyzeti szintje, ráeszméltem, hogy az élet nem több, mint kirakatba tett árucikk. - Ha van pénzed, vehetsz magadnak pár évet.
Ha nincs…
Nem jut jó szó sem.
NEKED MENNYIT ÉR AZ ÉLETED?
Anyu veséje rohamosan romlott a mozgásszegény élet következtében. Anyagcsere zavarok. A szív minden nappal gyengébb lett.
Örök mosolyát ketrecbe zárta a mogorva valóság ráncainak párosa.
Egy helytelen gyógyszeres kezelés gyakorlatilag a teljes veseelégtelenség szélére sodorta, ahol csak megállítani lehetett a romlást, de visszafordítani… szinte képtelenség.
A szíve egyre nehezebben bírja.
JELENLEG nem találjuk azt a felelős nefrológust (vesebetegségek orvosa), aki segíteni tudna neki, mert nem lelik, hogy kihez is tartozik egy 73 éves asszony, akinek nemrég műtötték a lábát és nemsokára műteni kell a másikat is.
Ha a veséje bírja.
Nincs kórháza, nincs orvosa, nincs reménye arra, hogy valaki igazán meg akarja menteni az életét.
NEKED MENNYIT ÉR AZ ÉLETED?
Hetven felett nem mindenki boldog.
Nem mindenki kapja meg azt ami jár.
Nincs mindenkinek sok százezres nyugdíja.
Egy generáció hal meg korábban azért, mert – bár az erőforrások rendelkezésre állnak – valahogy mégsem elérhetők.
Évtizedek mentek kárba és pocsékba egy olyan elv oltárán, ahol nem számít az ember, csak a pillanat és a hatalom.
NEKED MENNYIT ÉR AZ ÉLETED?
Lehet azt érzed a jelen még működik.
Lehet ellátod magad.
De holnap a lift nem jár, a kert nagy lesz, a közért távoli. A nadrág ólommá nehezül ha fel kell venni, és ha leesik valami az gyakorlatilag elveszett.
A megoldás pénzről beszél. De a pénz valahogy nem találja a megoldást.
NEKED MENNYIT ÉR AZ ÉLETED?
Van ez a sürgősségi orvosi triázs, ami öt csoportba sorolja a betegellátást a szerint, hogy az érkező beteg milyen beavatkozást igényel. Ez az életveszély és a baromira ráér kategóriát jelenti.
ÉN 38 ÓRÁT ÜLTEM RÉSZLEGES TÉRDSZALAGSZAKADÁSSAL AZ ÚGYNEVEZETT SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLYON.
10 ÓRA VÁRAKOZÁS UTÁN „KAPTAM” EGY HALÁLOSAN FÁRADT MEDIKUS DOKTORT, MAJD ARRA KÉRT, HOGY VÁRJAK A FOLYOSÓN.
Délután kettőkor érkeztem be, járás képtelenül, két ember támogatásával.
Fél hétkor hozott a családom két telefonaksit és kábelt.
Éjfél előtt kerültem sorra. (4 percet töltöttem az orvossal.)
Ott aludtam el a folyosón.
Reggel
Délelőtt
- Kérjük legyen még kicsit türelmes - mondogatta a személyzet.
Úgyhogy vártam.
Szakállasan, büdösen, baromira nem értve, hogy mire fizetek én TB-t?
Délután.
Este
- Legyen megértőbb.
Hajnali négykor léptem le anyázva, ellátás, javaslat, gyógyszer, kúra, instrukciók nélkül, gyakorlatilag sírva a járás fájdalmától.
(MR, magánellátás, két hónap bottal járás, félmillió forint az ablakban.)
NEKED MENNYIT ÉR AZ ÉLETED?
Anyám élete?
Az én életem?
Játék olyan hatalmasságok kezében, ahol az idő soha nem több, mint 4 év.
Választástól, választásig szédülve bólogatunk az ígéretek özönében: - Holnap majd jobb lesz.
Mindenek feletti tét a hatalom, és a játékban a zseton az életünk.
Beárazva létezünk, mint süldő malac a hizlaldában, a gazda vagyonát gyarapítva, egy olyan életpercre várva, amikor a moslék undorát felváltja a közöny rutinja és elhisszük, hogy FIZETNI KELL A SEMMIÉRT.
Hova lettek az álmaid? Mikor váltottad a reményeid a politikusok ígéretének aprópénzévé, ahol a türelem nem erény, hanem követelmény, ahol a holnap épp úgy felzabálja a szüleid, mint téged és a gyermeked?
Elveszve keresünk valamit, amit rendszernek hiszünk és vad teóriákat kovácsolunk annak megváltoztatásáról, semmibe véve a tényt: - Egy korszaknak vége és három generáció alatt a harmadára csökkent a születések száma, de százszorosára nőttek az elvárásaink.
- Nincs nyugdíj,
- nincs nyugdíjbiztosítás,
- nincs orvos,
- nincs ellátásszervezés,
- nincs se szociális, se mentőháló.
Zuhanunk.
Alattunk egy darabig az élet, aztán a semmi.
A világ pedig pontos óraműként kiméri mi az ami a papírforma szerint jár, de a gyakorlatban, már nem jut.
Mert nincs miből adni.
Feléltük? Felélték? – Az eredményt tekintve – ma már – ez lényegtelen és mellékes kérdés. Ócska közhelyek vannak, szürke ígéretek, középszerű alkukkal, ahol felteheted magadnak az egyetlen és brutális kérdést:
NEKED MENNYIT ÉR AZ ÉLETED?
******
Nem kínálok örök életet, csodát, misztikumot. Csak az a mérnök vagyok, aki épített egy jobb homokórát a sajátodnál. 🙂 Ha meg akarod ismerni - - miként működik - a Petra Vita rendszere, akkor elmondom. 🙂
Várlak! Gyere el. Kattints a linkre: https://forms.gle/gRKreuW3wwRXDu4c9
Juhász Zoli
Ui: és ha már eljössz, talán meg is osztod. 🙂 Hátha más is eljönne

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése