Szepesi Attila: A
hegyi házban
éjfélkor ha az óra kondul
elindul a fekete kandúr
a ház ura csak ő legyen
a széljárta hegyen
ismeri macska-ősök titkát
nyitogatni madár-kalitkát
nesztelenül végigoson
a hosszú folyosón
pincétől padlásig kutat
bújja a sötét zugokat
virágvázák közt elmotoz
elsárgult könyveket lapoz
nézeget egy-egy régi ábrát
felkattintja az állólámpát
hunyorog a kései fényben
ringatózik a hintaszékben
el nem alszik: régvolt nyarakra
emlékezik rigó-hadakra
az ablakban elüldögél
és kinn a kertben trombitál a szél
A vers azért
került ide, mert az éjjel (no persze nem először) már megint „látogatónk” volt.
Hogy
helyes-e vagy se, nem bocsátanám vita tárgyává – nálunk az a szokás, hogy az
esti cica-vacsora maradék elől marad, a
száraz ropogtatni-való is – mert szegény éheztetett macskáim hátha éjjel is
megkívánnának pár falatot…
Kéznyújtásnyira
alszanak tőlem – tudom ellenőrizni, szoktam is, hogy bent vannak-e már (vagy
még) ? Mert nem
minden éjjelt alszanak át moccanatlanul a cicák – gondolom ez köztudott.
Na de
tegnap….
Az étel
kisebb fém tálakba van kirakva és hallom ám, hogy valaki (az enyémektől eltérő
módon) lelkesen, erőszakosam, (idegesen ? ijedten?) mindenesetre hallható módon
most pucolja ki a tál legalján lévő utolsó falatokat. Lenyúlok: az enyémek bent
vannak…
Már
pattantam is fel, csak két lépés – s láttam a cirmost kifelé rohanni….
Nálunk
ugyanis mindkét ajtón macskabejáró ablak van, hogy az enyémek bármikor ki-be
tudjanak mászkálni. És ez a számukra előnyös helyzet, bizony előny mások
számára is. Nem először történt meg, hogy éjjel vadidegen macskák bejöttek
megenni az enyémek maradékát. Voltak izgalmas helyzetek is, amikor az egyik
ijedtében/félelmében a plafonig rohant a télen, a konyhaajtó előtti „szélvédő”
függönyön, vagy a másik, aki eltévedt a sötétben és a kijárat helyett berohant
a fürdőszobába. Én ilyenkor csapkodok, üvöltök,
nyilván ijesztőbb vagyok a legszörnyűbb macska-szellemnél, mert egy egy
ilyen eset után hosszú ideig nem próbálkozik senki – nyilván elterjed a híre, hogy
a mi házunkban macskagyűlölő szellemek laknak.
Aztán a
dolog persze felejtődik – és egyszer
csak újra bemerészkedik valaki. Mint tegnap is… Hát nem unalmasak nekem az
éjszakáim se….


















