2017. április 5., szerda

Macska-sztori



Szepesi Attila: A hegyi házban

éjfélkor ha az óra kondul
elindul a fekete kandúr
a ház ura csak ő legyen
a széljárta hegyen
ismeri macska-ősök titkát
nyitogatni madár-kalitkát
nesztelenül végigoson
a hosszú folyosón
pincétől padlásig kutat
bújja a sötét zugokat
virágvázák közt elmotoz
elsárgult könyveket lapoz
nézeget egy-egy régi ábrát
felkattintja az állólámpát
hunyorog a kései fényben
ringatózik a hintaszékben
el nem alszik: régvolt nyarakra
emlékezik rigó-hadakra
az ablakban elüldögél
és kinn a kertben trombitál a szél



A vers azért került ide, mert az éjjel (no persze nem először) már megint „látogatónk” volt.
Hogy helyes-e vagy se, nem bocsátanám vita tárgyává – nálunk az a szokás, hogy az esti cica-vacsora  maradék elől marad, a száraz ropogtatni-való is – mert szegény éheztetett macskáim hátha éjjel is megkívánnának pár falatot…
Kéznyújtásnyira alszanak tőlem – tudom ellenőrizni, szoktam is, hogy bent vannak-e már (vagy még) ? Mert nem minden éjjelt alszanak át moccanatlanul a cicák – gondolom ez köztudott.

Na de tegnap….

Az étel kisebb fém tálakba van kirakva és hallom ám, hogy valaki (az enyémektől eltérő módon) lelkesen, erőszakosam, (idegesen ? ijedten?) mindenesetre hallható módon most pucolja ki a tál legalján lévő utolsó falatokat. Lenyúlok: az enyémek bent vannak…

Már pattantam is fel, csak két lépés – s láttam a cirmost kifelé rohanni….
Nálunk ugyanis mindkét ajtón macskabejáró ablak van, hogy az enyémek bármikor ki-be tudjanak mászkálni. És ez a számukra előnyös helyzet, bizony előny mások számára is. Nem először történt meg, hogy éjjel vadidegen macskák bejöttek megenni az enyémek maradékát. Voltak izgalmas helyzetek is, amikor az egyik ijedtében/félelmében a plafonig rohant a télen, a konyhaajtó előtti „szélvédő” függönyön, vagy a másik, aki eltévedt a sötétben és a kijárat helyett berohant a fürdőszobába. Én ilyenkor csapkodok, üvöltök,  nyilván ijesztőbb vagyok a legszörnyűbb macska-szellemnél, mert egy egy ilyen eset után hosszú ideig nem próbálkozik senki – nyilván elterjed a híre, hogy a mi házunkban macskagyűlölő szellemek laknak.

Aztán a dolog persze  felejtődik – és egyszer csak újra bemerészkedik valaki. Mint tegnap is… Hát nem unalmasak nekem az éjszakáim se….

2017. április 3., hétfő

Gyükési szemétlerakó

A képek alá bemásoltam utólag azt a levelet amit elküldtem a Biokomnak és a Városgondnokságnak.
 

Nem ezeket az alább látható szépségeket fotózni mentem a Gyükésbe, nem…  Amilyen lökött vagyok, már megint felbosszantottam magam az ott lerakott mérhetetlen mennyiségű szeméten – és azt akartam dokumentálni.
Valamit tennem kell – évekig összeszedtem, most már nem tudom, hát - próbálok valakit ösztönözni majd arra, hogy lépjen már végre valamit. Merthogy 30 éve (is és ma is) elég lett volna a réten átvezető út elejére néhány beton- vagy kőtömböt lerakni - és akkor legalább az autóval való szemétbehordást meg lehetett volna akadályozni. De nem. …Nem és nem, erre senki nem hajlandó, inkább időnként lelkes aktivistákkal összeszedetik a mások mocskát. (Miután én már abbahagytam a kukás mellékállásomat…)  

Most megpróbálok valaki „illetékes elvtársnak/úrnak”  írni – mert nem bírom ezt elviselni, még akkor sem, ha már rég nem naponta járok ki oda.
Ha véletlenül lenne a „közérdekű bejelentésemnek” eredménye, majd beszámolok róla – de őszintén megmondom, semmi reményt nem látok erre…
(Csak nehogy az legyen, hogy az innen összeszedett mocsokkal akarják majd feltölteni azt a bányagödröt, amiről tegnap előtt írtam, s ami innen pár száz méterre van...) 

Nos, szóval tombol a nyár – nem a tavasz !!! Mert ez a közel 30 fokos meleg abnormális és egyáltalán nem tavaszi. Tele  vannak a hírfórumok az „extra, korai  hőséggel” csak nem tudom, miért csodálkozunk, hiszen valójában mindenki tudja, hogy mi felé megyünk… Igen, a globális felmelegedés nem holnapután lesz kérem, hanem már itt van… Nagyon is helyénvaló, hogy a Marsra való utazás/menekülés kérdésével ilyen intenzíven foglalkoznak, vagy hogy más, lakható bolygót keresnek (hogy azután majd azt is tönkretegyük…).

No, ennyi keserű, pesszimista mondat után jöjjenek először a szép képek és a végén be fogok mutatni párat a rondák közül is. 

 
A TV torony a gyükési völgyből

Vadcseresznye

Fürtös gyöngyike (én csak "kulcsocskának" ismerem)

Most kellene mézet főzni belőle...

Vérehulló fecskefű

Ibolya-tenger
 
Árvacsalán, csillaghúr, veronika


Kerek repkény

Salátaboglárka
A közelebb lévő fenyőt én ültettem 30 éve (egy kutya sírjára).

Menyasszonyi ruhában...
 
Itt jártak a vaddisznók




























Itt pedig az emberek...
Legyen elég öt kép... Van több is...
(Megírtam a BIOKOM-nak. Szerintetek fognak válaszolni ?)








Tisztelt  …………………  !

Segítségüket kérném az alábbi ügyben:

Pécsett a Közép-gyükési út és a Bittner Alajos u. között, a Lámpásvölgyi patak két oldalán fekvő  területen évtizedek óta nem lehet megszüntetni az illegális szemétlerakást. Nem akarnám hosszasan ecsetelni milyen próbálkozásaim voltak 30 év alatt – mióta oda járok - és hányszor vitt el onnan szemetet a hajdani Köztisztasági Vállalat és talán már a BIOKOM is. Ideig óráig elfogadható rend uralkodik, aztán kezdődik elölről az illegális szemétlerakás. Elég régen jártam arra, de a napokban ismét – csatoltan küldök néhányat  a friss fotókból.

Az lenne a kérésem, próbáljanak meg tenni valamit annak érdekében, hogy legalább teher- és személyautóval ne lehessen erre a területre behajtani. Mindössze fél napos munkával két ember meg tudná ezt oldani, az út északi végénél, még a régi bányaművelési időszakból hatalmas betontömbök is vannak, melyeket fel lehetne használni az út eltorlaszolásához, a nyugati behajtó útra ugyancsak valamilyen kő, vagy betontömbös akadályt javaslok – hogy legalább a területre való autós bejutást meg legyen valamiképp akadályozva.

Sajnos tudom, ez csak részmegoldás, mert azok, akik valami - számomra érthetetlen - okból ide behordanak mindenféle szemetet, kisebb csomagokat a jövőben is be fognak hozni, de legalább az autós szemétlerakást így meg lehetne szüntetni.
Tekintve, hogy a helyszínt igen jól ismerem, nagyon szívesen segítenék munkatársuknak a helyszín bejárásakor.

Csatolom a 2016. április 2-án készült helyszíni fotók egy részét.

Válaszukat és intézkedésüket várva, üdvözlettel:név, cím, telefon



2017. április 1., szombat

Mi lesz a gyükési bányagödörrel ?



Több mint 20 évig tartó,  mindennapi kutyasétáltatásom helyszínén valami történni fog (valamikor).
2017. március 30. csütörtökön, itt megjelent egy cikk, melynek az utolsó bekezdése érdekes:



„A tájsebet az eredeti elképzelések szerint egy tervezett másik külfejtésből kibontott kőzettel és termőréteggel fedték volna be, de az új bányanyitásra a gazdasági körülmények megváltozása miatt már nem került sor. A Karolina területét ezért a helyben eltárolt anyaggal, illetve a terület átrendezésével lehet helyreállítani, a tulajdonos Pannon Hőerőmű Zrt. vállalta is ezt a feladatot. A legmélyebb pontján 210 méteres bányagödörbe mintegy 10 millió köbméter kőzetet és talajt kell fedésként visszahordani, hogy erdősíteni lehessen a területet. A rekultivációra az állammal közös finanszírozási kötelezettségvállalás részeként a cég 2 milliárd forintot biztosított, az állami rész mintegy 6 milliárd lenne.”

Ezt én most azért másoltam ide, mert én nem fogok elfeledkezni erről. És elő fogom bányászni, mondjuk 2 év múlva…Nagyon kíváncsi vagyok, beszélgetésen kívül történik-e végre valami. És arra még inkább kíváncsi vagyok, hogy is fog kinézni ez a vidék 10 millió köbméter talaj és kőzet „visszahordása” után…. (A helyszínt ismerve nem is nagyon tudom, hol is van ez a sok millió m3 ?)

Erről a "lyukacskáról" lenne szó....