Válogatás őszi séták képeiből

Pécs Meszes  városrészében  készült képek:

A város másik "végében" az Uránvárosban készült képek:

És  "kakukktojás", Kertvárosból:

(Apáczai Közösségi Ház) 

Dömörkapu és környéke

Mai sétám a Dömörkapuhoz vezetett, https://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B6m%C3%B6r-kapu_(Mecsek)  pontosabban meg akartam nézni, hogy az étterem(+szálloda) üzemel-e, s közben egy nagyon régi kis házat is akartam ellenőrizni, megvan-e még ? 

Nos, a ház még áll (épült 1901-ben !!) és ennek is érdekes története van, mert a tulajdonosát ismertem, édesanyám barátnőjének az apukája építette...És mit ád az ég,  véletlenül tudtam meg, hogy egy kedves szomszédom vásárolta meg pár évvel ezelőtt a fiának. Sajnos a fiatalok a ház átépítését tervezik, hát ideje volt, hogy én még készítsek róla néhány "búcsú fotót"...De azért elgondolkodtam (nem először), hogy a világ igen kicsi. A legváratlanabb helyen bukkannak fel a múltamból ismerősök.(Csak egy  példa, a villányi kis barlanggal kapcsolatban - amiről tegnap írtam -  kaptam egy  ismertetőt és abban a szövegben - pedig bizony sok sok évtizeddel ezelőtti - három személyes ismerősöm  neve  is szerepel...hát igen, vannak fura véletlenek...) 

A kis házat elhagyva  értem  (én úgy tudtam) a dömörkapui turistaházhoz, de annak ki tudja mióta már nem ez a neve, hanem  Hotel Mediterrán... Ma épp zárva volt, de itthonról felhívtam telefonon és közölték, hogy egyébként nyitva van, csak ma volt zárva valami miatt.....

Kerestem és megpróbáltam néhány mai képet a régivel összepárosítani - hát ilyenre sikerültek....

Azért nekem ehhez az étteremhez is fűződik sok gyerekkori emlékem, éppúgy, mint a Tettye étteremhez. Nálunk a hét vége a következő volt: szombaton nagymama majdnem teljesre elkészítette a vasárnapi ebédet. Vasárnap reggel mise a Pálosoknál, majd az asszonyok, gyerekek hazajöttek, befejezni az ebédet és mondjuk frissen megsütni a húst, vagy valami sütit, a férfiak pedig elmentek le a városba meginni egy sört, és délre mindenki az asztalnál ült...A délutáni "csendes-pihenő" után pedig mindig séta következett, melynek célja vagy a Tettye, vagy a Dömörkapu volt....

Na, de elkanyarodtam...

Szóval megnéztem a Mediterránt, és felmásztam a kis kilátóhoz vezető útra, amin ugyan már százezerszer végigsétáltam, de a kilátást innen, hát azt nem lehet megunni. Készült megint rengeteg fotó, viszont - hétfő lévén, mindössze két kutyát sétáltató párral találkoztam - aminek kifejezetten örültem, mert utálom a tömeget az erdőben...

Kissé meglepődve, de szomorúan vettem észre, hogy több bokor jelenleg VIRÁGZIK !!! Szegény, szegény meggyötört, kiszáradt/kiégett, és mégis élni akaró,  a klímaváltozástól megbolondult szerencsétlen virágok !!! Nem viccelek, itt vannak a képek:

Már visszafelé indultam, amikor észrevettem, hogy a tűzrakó helyen valami füstölög...odaérve láttam, hogy akik ott szalonnát vagy akármit sütöttek, úgy mentek el, hogy égve hagyták a tüzet, mi több, egy hatalmas tuskó izzott ott vidáman. Nem tudtam mit tegyek...ez azért nem olyan tűz, amihez a tűzoltókat kellene hívni, na de kissé fújdogál a szél, és ha elviszi a parazsat ??? Gondoltam  az első szembejövőtől tanácsot kérek... Jöttek is hamarosan - de azt mondták, nem lesz ebből semmi baj, hamarosan elalszik ez a tűz, ne idegeskedjek...

Hát jó....én nem szóltam, de még most is bennem van a rossz érzés...és ha mégis kigyullad(t) az erdő ?....no majd holnap megtudom....

Egyébként csodás idő volt kellemes napsütéssel. 131 kép készült. Íme néhány közülük:

Az ősz színei kísértek

Halódnak a fenyők....

A budai városrész

Még mindig töltik a bányagödröt....

És hogy ne legyen "virág nélkül" a mai bejegyzés se, itt egy kép, de nem vagyok biztos a meghatározásában, ez talán hegyi len (volt) ?

Már nem virág, csak a termése...de nekem így is tetszett.

És itt van két közeli kép róla. 

Ugye szép ?

Halottak napja

Ezt találtam a FB-n: „Milyen furcsa az ember... Veszekszik az élőkkel, és virágot visz a halottaknak. Évekig nem beszél egy emberrel, és amikor meghal, tiszteletét teszi.  Nincs ideje az élő embert meglátogatni, de egy virrasztáson egész nap ott marad. Nem hívja, nem öleli, nem törődik az élőkkel, de kétségbeesik a halottak miatt. Úgy tűnik, mintha a legértékesebb dolog a halál lenne... és nem az élet.”

Ma az izraelita temetőben jártam, s mondhatom, még ha furcsán hangzik is, hogy ez Pécs egyik szép „parkja”. Sokkal, sokkal jobb a „rendes városi” parkoknál – hiszen emberek nem nagyon járnak ide, én ma délután senkivel nem találkoztam. És mennyivel másabb ez a temető, mint a többi, mint pl. a városi nagy – különösen ilyenkor, halottak napja környékén. Itt egyetlen szál gyertya nem égett és a sírokon nincs virág. Igen, akik itt vannak, örökre elmentek – végülis azokkal kell inkább törődnünk, akik még mellettünk vannak.                                                             

Milyen igaz…Virágcsokrokkal, gyertyákkal senkit visszahozni nem lehet – akármilyen szép fotók is készülnek róla…..

Itt olvasható a pécsi temető rövid története: https://www.szombat.org/kultura-muveszetek/a-pecsi-zsido-temeto-fotoessze

Én is készítettem pár képet:

Dsida Jenő: Temetőben

Köröttem csend - és temető.

Csak néha suttog valami,

csak néha lehet hallani:

ez ő, ez ő, ez ő!-

Azután minden újra csendes,

és álmodik a temető.

 

Én hajtott fővel ballagok,

s a néma árnyak szembe jönnek,

s a sírkeresztek rámköszönnek,

és mind az igazi Nagyok -

Én, a halottak ismerőse,

révedő szemmel ballagok.

 

Utánam huhog a Jövő,

a Múlt, Jelen, a sok kereszt,

s az árnyak kara zúgni kezd:

ez ő,ez ő,ez ő!-Azután

minden újra csendes,

és álmodik a temető.

 

1924. augusztus 31.

A temetőről itt is olvashatók infók: 

https://pecsizsidosag.wordpress.com/category/zsido-temeto/

Pécs-Mohács-Pécs szombat délután

Eddig még ilyent sosem tettem, de meglehet, a jövőben gyakorlattá fog válni. Gondoltam egyet - de tényleg, csak úgy, hipp-hopp, reggel fél 9-kor, és megnéztem miképp lehet lejutni vonattal Mohácsra, és már öltöztem is. 

Igaz, azt tudtam, hogy nem a legideálisabb időpontokat választottam, mehettem volna korábban - ne de majd legközelebb jobban átgondolom az útitervet. Így ugyanis csak fél órám volt Mohácson - bár ahhoz ennyi is elég volt, hogy készítsek egy csomó képet a Dunáról és felszedjek egy kis kosárnyi csodás, színes, lepréselendő és majd dekóként felhasználandó  őszi levelet. 

Be kell valljam, nagyon élveztem az utazást. Nem szeretem a gyorsvonatokat, na hát ez nem az volt. Ráadásul ezt az alig 40 km-es távot úgy kell/lehet megtenni, hogy Villányban át kell szállni egy másik vonatra !!! Mindegy. Magyarország, magyar MÁV....Örülni kell, hogy egyáltalán jár még a vonat. 

Odafelé menet volt egy kis malőr....

Pécstől szépen menetrendszerűen mentünk, Vokánynál a vonat elindult, a kalauz meg kiabálás, integetés ellenére ott maradt.... Az utasok gondolkodtak, mit tegyenek, de a vészféket nem merték meghúzni, holott mi láttuk, hogy baj van...A mozdonyvezető meg nyilván vissza se nézve indult előre...

De egyszer csak valahogy hozzá is eljutott a hír, hogy elhagyta az egyik emberét...hát a vonat a nyílt pályán szépen megállt, a mozdonyvezető kiszállt és gyalog visszasétált a kb. 1 km-rel ezelőtt elhagyott kalauzért, majd nagy vidáman, már együtt visszatértek és a vonat ment tovább. Szerintem ilyen is csak Magyaroszágon történhet meg... 

Mi - az utasok jót derültünk - szerencsére senkinek sem volt sürgős az útja. Na de azért....szóval "elveszíteni" a kalauzt  !!!!- hát ilyesmi se történik mindenhol.... 

Végül csak megérkeztünk Villányba. Itt viszont le kellett szállni, mert ez a vonat másfelé megy és át kell szállni egy másik, a mohácsi vonatra....(ami csak Mohács és Villány között közlekedik, ez kb.30 km.)  Hát ezt én nem értem, de biztos van valami titkos MÁV indok, amiért így kell csinálni...

Viszonylag kevés volt az utas is - ünnepek közti szombat volt - szóval valójában minden jól sikerült.....

A hazafelé hozó vonat indulásáig Mohácsom volt szűk 3/4 órám, és mivel a vasútállomás közvetlenül a Duna mellett van, nem ütközött nehézségbe pár képet készíteni itt, ill. felszedni egy halom szépséges színes falevelet, melyek most préselődnek.

Aztán újabb Villányi átszállást követően már hamar Pécsre értünk...Nem mondom, hogy kalandos utazás volt, de nem is unalmas....
158 kép készült. Itt van belőle a válogatás:

A pécsi állmás - hozzák a mozdonyunkat

Nem, nem ezzel megyünk.....

...hanem ezzel.....

Talán még fel is tud szállni ???

Belülről egész elfogadható

Ha jól látom a hatalmas órát, mindjárt indulunk ...

Szerencsétlen mohácsi állomás....

Ezzel jöttünk Villánytól Mohácsig

Ez is tiszta, rendes volt belül.

Út az állomástól a Duna-parti sétány felé....


....és a Duna néhány képen: 

Ez már a villányi gesztenyesor az állomás mögött

A volt pincegazdaság nevezetes bejárata....meséje van...senki se gondolná, hogy egy csodás cseppköves barlang-terem van mögötte....

Ezek itt a végén meg már csak szem-gyönyörködtetést szolgálnak...

Október 31 - november 1 - november 2

Valóban tátong szakadék a három jeles nap hagyományai és eredete között? Tudjuk, hogy pontosan mire emlékezünk ilyenkor?

Halloween, Mindenszentek és Halottak napja a naptárban egymást követik. A Halloweent, ami magyarul "mindenszentek előestéjét" jelenti október 31. napján ünnepeljük. A Mindenszentek  hagyományköre mintegy 1600 éves múltra tekint vissza, és a keresztény hagyományokra épül. A katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor, november 1-jén.

Az ezt követő Halottak napja, november 2-án, fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezés napjává. Ilyenkor gyertyákat gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére.

A MÉCSESEK FÉNYÉNÉL VISSZATALÁLNAK A LELKEK
A népi hiedelmek szerint a világító mécsesek fényénél a „véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszatalálnak a maguk sírjába és nem kísértik tovább az élőket.
A szokáshoz kapcsolódó egyes népi hiedelmek szerint a világító mécsesek fényénél a „véletlenül kiszabadult lelkecskék" újra visszatalálnak a maguk sírjába és nem kísértik tovább az élőket. A sírok megszépítése is azt szolgálja, hogy a halottak szívesen maradjanak lakhelyükben, előfordul, hogy ennivalót is készítenek számukra.
Az ételeket a délszláv katolikusok hozzátartozóik sírjára teszik. Van, ahol adományokat gyűjtenek a szegények számára, miközben a lélekharangot kongatják. Göcsejben, a család otthonában éjszakára terítenek az elhunyt hozzátartozóknak. Az ételt azután koldusoknak, szegényeknek ajándékozzák.
A Halloween hiedelmeihez hasonlóan tehát a keresztények is abban bíznak, hogy ezen a napon az égi és a földi szférák között valamiféle átjárhatóság nyílik, és az élők befolyással lehetnek halottaik lelki békéjére.

MINDENSZENTEK NAPJA
Mindenszentek napja a nevében őrzi az ősi kelta hagyományt. (A Halloween elnevezés, ugyanis az „All Hallows Eve”-ből ered, ami magyarul annyit tesz: Mindenszentek előestéje.)

Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 844-ben. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap.
Magyarországon a 19. század elejétől német katolikus hatásra terjedt el, hogy a sírokat virágokkal és koszorúkkal borítjuk be. Mivel a krizantém fehér és színes változatai Mindenszentek és Halottak napja körül nyílnak, Magyarországon ez lett a halottak virága.

HALLOWEEN JELKÉPE, A TÖKLÁMPÁS
Az utóbbi években azonban sokkal inkább a tök lett az ősz jelképe, köszönhetőn a Halloween-hez kapcsolódó legendának. A történet főhőse, Jack, aki átverte az ördögöt. A monda egyik változata szerint a részeges kovács versenyre hívta fára mászásban az ördögöt, de amikor az felmászott, Jack keresztet karcolt a kéregbe, így az ördög már nem tudott lejönni. A csíny miatt viszont bosszúból nem engedte be Jacket a pokolba, amikor a férfi meghalt.
Életvitele miatt a mennyországba sem mehetett, így lelke örök bolyongásra ítéltetett. Ezért egy izzó széndarabot tett egy kivájt karórépába és azóta is annak fényénél keresi nyugvóhelyét. Jack nevét a töklámpás amerikai elnevezése (Jack-o'-lantern) is őrzi. A karórépa pedig akkor vált a ma is ismert töklámpássá, amikor az ír bevándorlók a 19. század közepén Amerikában meghonosították a zöldséglámpás szokását.
A Halloween elnevezés valamikor a 16. században alakult ki, keveredve benne a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény Mindenszentek napja hagyományai.

KÖZÖS JELKÉPEK
Mindhárom ünnepben észrevehetjük a démonűző és sötétség elleni harc szimbólumait, a fényt, legyen az töklámpás, mécses vagy gyertya. A hervadó növény pedig – a krizantém éppúgy, mint a tök – a mulandóság jelképe.

Innen: https://csalad.hu/

Kis mosolyogni-valók

Többek között - ma ezeket is kaptam, nekem tetszettek, gondoltam, közreadom. Kell néha egy kis komolytalanság az előző "rondaság" után: 

Mit tennél a helyemben ?

Mit tennél, ha a szomszédod kutyája - reggel 6-tól d.u. 4-ig, (a gazda munkaidejében - távollétében)  MEGÁLLÁS NÉLKÜL így ugat ???

És...

Mit tennél, ha egyedül élő,  öregasszony lennél ? 

*

*

*

...na ugye.....

Bizony nem könnyű a "nekedmárkuss" gondolatával együtt élni. 

O.K. viszont nem kellene ezt egy blogba leírni.

Deleírtam.