Bármilyen kevés is, nagyon kellett ! .... a semminél mégis több...
Na, nem tartott soká. D.u-ra felszakadtak a felhők és elállt az eső...
2025. március 11., kedd
2025. március 10., hétfő
Lapis, március 9
Csodás tavaszi idő volt, el kellett már mennem a Lapisra - tekintve, hogy a múltkor kudarcot vallottam...
A parkolóban rengeteg autó állt, de szerencsére ez "én utamon" mindössze három családdal találkoztam, viszont 96 képet készítettem. Érdekes volt látni, hogy a hóvirágok egy részét mennyire megviselte az utolsó havazás, nyilván ők bújtak ki legkorábban, a többség viszont vidáman bólogatva díszítette a zöldülő földet. A medvehagyma még elég kicsi és meglepően kevés illatos hunyort láttam...Ami viszont kifejezetten szomorú, az az, hogy úgy látom az összes som-bokor meghalt a tavaly nyári kánikulában. És akkor most még csak a sombokrok pusztulása biztos, hiszen ők nyitnák legelőször kis sárga virágaikat - s így látható a hiányuk... De nem tudom mi van a többivel, akik később kezdik majd - ha egyáltalán kezdik - kinöveszteni a leveleiket. Elég szomorú látvány, hogy ne mondjam, félelmetes is egyben. A fákon még rajta van a tavalyi elszáradt levél - hát én nem tudom, mi lesz itt, ha nem kapunk esőt...Télen nem volt csapadék, gondolom, kifogyóban vannak a tartalékok...
A 96 képből mutatok párat:
 |
| Kevés illatos hunyort láttam.... |
 |
| Az utolsó havazás által megviselt hóvirág, és egy másik tő, amelyik túlélte a vészt... |
 |
 A medvehagyma még kicsi |
 |
| Odvas keltike (Vajon miért ez a neve?) https://hu.wikipedia.org/wiki/Odvas_keltike |
 |
| Szép zuzmó egy fatörzsön |
 |
| Dolgoztak a Szúmanók ... |
 |
| Itt szoktam köveket keresgélni |
 |
| Ez túl nehéz volt, nem hoztam haza |
 |
| Hát nem gyönyörű ? |
 |
| Siralmas látni, az összes sombokor kiszáradt tavaly nyáron... |
 |
| Verőköltő bodobács, de mi suszterbogárnak hívtuk... |
 |
| Szúrós csodabogyó |
 |
| Az adó-vevő tornyok, a nagy tubesi János kilátó, meg a Hold... |
 |
| Vele mentem... |
2025. március 9., vasárnap
Imádok felfedezni !
Igen. Imádok felfedezni....Akkor is, ha hosszas és fárasztó kutakodás után kiderül, hogy már ezer éve ezt mindenki tudja, ismeri, látta, hallotta, stb. DE NEKEM új volt, érdekes, különös, valahogy a "szürke hétköznapok" megszínesítője. Tudok örülni az ilyesmiknek...Legyen ez a levágott sarkú házak témája, avagy - mint pl. tegnap - egy növényke. Esküszöm, soha, de soha ilyent még nem láttam, pedig azért....hát mondjuk ismerek néhány növényt, láttam laposon és magasan növőket, fákat és lágyszárúakat. Rongyosra van nézegetve a Jávorka-Csapody...És akkor tegnap egészen véletlenül besétáltam egy olyan utcácskába, ahol elég régen jártam, s pár percen beül felfedeztem az első példányt a szelíd árvacsalánok ölelésében:
 |
| (Ki lehet nagyítani, ha rákattintasz.) |
Tehát ez, ilyen a kora-tavaszi máriatövis. (Itt egy egész domboldal tele vele...)
https://hu.wikipedia.org/wiki/M%C3%A1riat%C3%B6visIzgatott lettem, mert első gondolatom az volt( vagyis egészen, míg aztán később itthon meg nem ismertem a valóságot) - szóval azt hittem, hogy most én igazi felfedező vagyok. Találtam valamit, amit más nem ismer, vagy legalábbis ilyen nincs másutt csak itt, stb...Nem tehetek róla, szeretem a "felfedezés" érzését....Amúgy meg már az öregemberrel izgalmas dolgok úgyse történnek (hacsak el nem megy az orvoshoz...).
Szóval a tettyei busz végállomásától a "belső" kis úton lefelé sétálva találtam az első példányt és azonnal csináltam róla vagy húsz felvételt...aztán mentem tovább és itt is volt egy - ott is volt egy....aztán...hát aztán jött egy egész domboldal ebből a csodanövényből. Na itt már gyanús volt a dolog, de végülis estig, míg itthon a netet bújva fel nem fedeztem, hogy mit is láttam, azt hittem ez valami ritkaság. Azt azért megjegyzem, hogy olyan kép, a tarkabarka levelekről, amilyen fotókat én készítettem, olyan csak kevés van a neten, talán ezért is találtam rá nehezen...
Nos, érdemes volt sétálni. És érdemes a szemünket nyitva tartani - mert hátha mégis...egyszer...lehet felfedezek valamit, amit még soha, senki nem látott.....
Azért, mutatok még néhány, délutáni sétámon készült képet:
2025. március 8., szombat
Levágott sarkú házak
A "valamit-csinálni-kell-és-nem-otthon-ülni" akcióm keretében elindultam városomba, fotózni bizonyos házakat. Egy levelezőtársammal kialakult beszélgetést követően az u.n. "lecsapott sarkú házakat" kerestem - melyekre egész eddigi életemben nem figyeltem fel - és most kiderült, hogy sok ilyen ház van (bár még csak a környékemen jártam). Némi nyomozás után azt is megtudtam, (Tiffanylda és a KI segítségével) mi ennek a "lecsapásnak" az oka. (Az infó ugyan Spanyolországot emeli ki - de nem csak erre az országra vonatkozik.) Íme:
"A négyzet alakú háztömbök sarkainak levágása, ahogyan például Barcelonában az Eixample negyedben látható, tervezési és városrendezési megfontolásokból ered. Az Eixample negyedet Ildefons Cerdà katalán mérnök tervezte a 19. század közepén, és az alábbi fő okok vezettek ehhez a sajátos kialakításhoz:
1. Jobb közlekedés és láthatóság
A sarkok levágása (más néven „chamfering”) növeli a kereszteződések átláthatóságát, így a gyalogosok és a járművek könnyebben beláthatják a kereszteződéseket. Csökkenti a balesetveszélyt, mivel a járművek jobban belátnak az utcákba, és az egymással szemben haladó forgalomnak is nagyobb a rálátása.
2. Több fény és szellőzés
A levágott sarkok növelik a kereszteződések nyitottságát, több természetes fényt és friss levegőt engedve az utcákba és a lakásokba.Ez a 19. századi várostervezésben különösen fontos volt, mivel a levegőminőség javítása és a járványok terjedésének csökkentése kulcsfontosságú szempont volt.
3. Több közterület és terek
A kialakítás nagyobb nyitott teret biztosít a kereszteződésekben, ami alkalmas volt a gyalogosforgalom, üzletek, teraszok és közösségi terek számára.Az eredeti tervekben Cerdà elképzelte, hogy ezek a sarkok kis zöldterületekké vagy pihenőhelyekké válhatnak.
4. Rugalmasabb városfejlődés
A 90 fokos sarkok helyett létrejött 45 fokos élek lehetővé tették, hogy a forgalmi csomópontok rugalmasan alkalmazkodjanak az urbanizációs igényekhez, például a növekvő autóforgalomhoz vagy a tömegközlekedéshez.Ez a várostervezési elv nemcsak Barcelonában található meg, hanem más városokban is alkalmazták, például Buenos Airesben és néhány észak-amerikai városban is."
Ezt a képet kaptam a szöveghez illusztrálásként:
 |
| Ez Barcelona.... |
Azért a saját (eddigi) gyűjteményemből is mutatok néhányat, ezek NEM Barcelonában készültek...
Hogy miket fedez fel az ember egy hosszú élet után szülővárosában (is) ...Tele a világ "nézni-valókkal"...
2025. március 6., csütörtök
Orion, a kutyája....meg a többiek
Olyan ez a viszony, mint egy szerelem...Tudom, hogy furcsának tűnik ez a mondat, mégis leírtam, hiszen én érzem, amit érzek...
Olyan régóta nézem/csodálom/kutatom Orion titkait (már amennyire lehetőségeim engedik), hogy tán jobban ismerem, mint sok földi (volt) szerelmemet.
Nem kell engem ezért kinevetni, vagy bolondnak tartani (bár nem zavar) - de ezekben a téli hónapokban, amikor ez a csillagkép az én kis darabka egemet uralja (a szó valódi értelmében, hisz oly kicsi ez a felület, hogy más nem is nagyon látható innen, a kertemből), szóval ilyenkor majdnem minden este kimegyek, és ellenőrzöm: Megvannak ? A helyükön vannak ? Vörös-e még a Betelgeause ? Szikrázik-e a Szíriusz ? A Mars most az Ikrek között dekkol, a Jupiter meg teljesen "elhalványítja" Bika szemét....
És akkor természetesen nem CSAK az Oriont bámulom, hanem ott a bal sarokban lapuló kutyáját is. (Naná, hogy kedvencem, hiszen kutya !!)
A Szíriusz a Nagy Kutya csillagkép és az egész éjszakai égbolt legfényesebb csillaga. Földtől mért távolsága 8,611 fényév. A fényév az a távolság, amelyet a másodpercenként 300 000 km-es sebességgel haladó fény egy év alatt megtesz, befut. Egy fényév 9463 billió kilométer. Hinnéd-e, hogy a Szíriusz abszolút fényessége 25,4-szer, átmérője 1,71-szer, tömege pedig 2,35-szor nagyobb, mint a Napé ? És van egy kísérője, mely a csillagot 50 év alatt kerüli meg, ez az első felfedezett 'fehér törpe' - nem sokkal nagyobb a Földnél.
Micsoda számok ezek - emberaggyal fel nem foghatók, és mégis van varázsa. Bennem pontosan olyan hatást vált ki ez a pár mondat, mint amikor kisgyerek koromban a Munkupunkuról, vagy más mesealakokról meséltek. Bármennyire is mese volt, én elhittem. Bármennyire is felfoghatatlanok ezek a számok, én elhiszem, és valahogy nem tűnik "olyan elérhetetlenül" messzinek.
És természetesen ellenőrzöm, hogy a Mars éberen őrzi-e az Ikreket és hogy a Hold kacérkodik-e a Jupiterrel...
És tudom, hogy ez a sok szöveg - rajtam kívül - senkit nem érdekel, de nekem ma este olyan jó volt, tényleg boldogságos perceket okozó időtöltés volt, hogy kabátomat magamra terítve, ácsorogtam kicsit a sötét és hideg estében, bámultam felfelé....Még az is eszembe jutott, (és nem először) hogy...vajon hol vannak az én hajdanvolt földi kedveseim ? Nem ücsörögnek-e ott valamelyik csillagomon, s nem miattuk vágyok-e annyira esténként az égre nézi ?
Nem tudom a biztos választ.
Kimegyek, nézem/csodálom, kész. Nekem ennyi is elég is a boldogsághoz.....
Még egy kicsi "kiegészítés":
Az Orion-öv az Orion csillagkép egyik kiemelkedő csillagmintája, amely három fényes csillagból áll: Alnitakból, Alnilamból és Mintakából. Hasonlítsuk össze az Orion-öv csillagait a Nappal:
Alnitak: Ez a csillag körülbelül 800-szor nagyobb és 100 000-szer fényesebb, mint a Nap.
Alnilam: Körülbelül 2000-szer nagyobb és 400 000-szer fényesebb, mint a Nap.
Mintaka: Ez a csillag körülbelül 90-szer nagyobb és 90 000-szer fényesebb, mint a Nap.
Madaras bejegyzés
Gyerekkoromban ismerkedtünk össze, - a baglyok meg én - egy csodálatos mesekönyvben. Egyszer régebben már írtam erről, itt:
https://aranyosfodorka.blogspot.com/2010/02/radnaine-bauer-erzsebet-egy.html. Azóta is keresem ezt a könyvet, nagyon komoly pénzt lennék hajlandó adni érte. Igen. Eszméletlenül komoly, nagy összeget is....de sehol se találom, habár régóta keresem.
No, mindegy. Ez az egész dolog megint csak erről a szépséges fotóról jutott eszembe...
No, mindegy. Ez az egész dolog megint csak erről a szépséges fotóról jutott eszembe...
Nemes Nagy Ágnes : Madár
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rámakaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szive.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.
Baglyokról:
Lásd a kép alatti linket....
Akit érdekelnek a madarak, vagy ismerkedni akar velük, javaslom, kattintson ide:
http://www.mteweb.hu/madarai.htm?fbclid=IwAR1UExNxOQFJWPTV1mv7cAPVrpS4zN5JkTuKst-YOzLgL9_h2ok7uiRDKkQ
http://www.mteweb.hu/madarai.htm?fbclid=IwAR1UExNxOQFJWPTV1mv7cAPVrpS4zN5JkTuKst-YOzLgL9_h2ok7uiRDKkQ
2025. március 3., hétfő
Ez meg az
https://www.youtube.com/watch?v=l-5XW-BSTGA&list=PLFLTsshK3A6UE3QKlW1BifFBMG0XVqa7A&index=2
Esetleg próbálkozz vele, nem nehéz. Egyszerű jógagyakorlatok, rövid videók vannak a képernyő jobb oldalán.
"Adok hozzá" egy kis virágot a kertemből és egy okos gondozási tanácsot is.
Esetleg próbálkozz vele, nem nehéz. Egyszerű jógagyakorlatok, rövid videók vannak a képernyő jobb oldalán.
"Adok hozzá" egy kis virágot a kertemből és egy okos gondozási tanácsot is.
2025. március 2., vasárnap
Gyerekkorom mese-fái
Ugyan nem volt tél (s szerintem ez nem igazán jó így) mégis annyira várom, hogy "igazi" tavasz legyen, de legalábbis kezdődjön már ! Ma reggel úgy énekeltek a feketerigók, mint máskor áprilisban, s bár jó volt hallgatni őket, de minden "gyanús" és nem időszerű - bár szép - "jelre" beindul a vész-hangya a fejemben...Az alap-kérdés: kezdjem-e a palánta nevelés? Hiszen március van !
A vész-hangyám egyébként is elég ideges tegnap óta, mikoris a tévé híreit megnézve azon töprengtem elalvás előtt, vajon megúszom-e a harmadik világháborút ? Nem, nem bolondozok... Ezek a férfiak meg vannak őrülve !!! Mint az óvodások, gondolkodásban, stílusban egyaránt - s ők a világ urai...Ők döntenek az én életemről....meg a tiédről is....
Na, de hagyom ezt a témát, mert az amúgy is meggyengült lelkiállapotomat nem erősíti, hanem épp ellenkezőleg...
Pár napja egyik sétám során, "szembejött" velem egy hatalmasra nőtt tuja. Valahogy felvillant az agyamban a gyerekkorom tujája, meg az egész kert, ahol életem legboldogabb éveit töltöttem. És eszembe jutott sok minden más is...
Micsoda csodás gyerekkorom volt ! Mint a fára mászó kis majmok, gyakran játszottunk, bújtunk ott... Bár nekünk nem volt a kertben a fára épített „bungalónk” de a nagyobb fákat viszonylag kicsi korunkról fogva megmásztuk. A mai napig örömmel gondolok vissza erre. Igenis sikerélmény volt, meg öröm, és büszkeség, mert kellett ügyesség és bátorság ahhoz, hogy felkapaszkodjunk a hatalmas fák ágai közé…
A kapu mellett a legelsők a fenyők voltak. Az egyiknek az alsó ágai le voltak vágva, arra nem lehetett felkapaszkodni, de a másikat számtalanszor megmásztuk, dacára, hogy a mászások után muszáj volt lebenzinezni a kezünket, annyira ragacsos lett a gyantától. Ez volt az a fenyő (emlékeim szerint mintha ezt írtam volna már valahol….) aminek egyszer karácsony előtt levágták a tetejét. Nagyapám pedig egy oldalág felhajtásával új „csúcsot” ügyeskedett neki. Azóta is csodálom azt, aki egy kutyás házba be mert éjjel lopózni (igaz, lent a kerítésnél volt a fenyő, a kutya meg fent a háznál az óljában) – felmászott, lefűrészelte, (nyilván) ledobta, majd továbbállt a zsákmánnyal. Nem volt félős ember.
A kerítés közelében volt egy meggyfa, azt mondták rá „spanyol meggy” – hogy valóban az volt-e nem tudom. De mindig igen sok és szép nagy szemű termése volt.
Ez alatt vágták le mindig a disznót…emiatt aztán valahogy nem kedveltem – habár szegény fa nem tehetett erről a kiválasztott szerepéről.
Aztán kicsit feljebb volt egy óriási búzakörte-fa. (Ezer éve nem láttam a piacon ilyen körtét.Tán kipusztult...) Hatalmas, vastag, kényelmes ágakkal, mint fotelba, úgy lehetett az elágazókba beleülni. Amikor érett ez a körte – amit a mai napig nagyon szeretek, mert bár aprócska, de nagyon jóízű, - ráálltunk az egyik alsóbb ágra, kicsit ugráltunk rajta aztán máris lehetett lemászni és összeszedni ami lepotyogott.
Majd a kajszi következett. Nagyon szerettem tavasszal, amikor tömve volt illatos virággal….aztán nagyon haragudtam rá, amikor végülis egy szem kajszi se termett rajta. Én nem tudom, a kajszi miért ilyen, de talán a virágzás idejével, a beporzással kapcsolatos ez a dolog. Egyik évben majd leszakadtak az ágai, annyi volt rajta, aztán más években meg semmi. Erre a fára egyébként nem másztunk fel soha, azt hiszem, olyanok voltak az ágai, hogy nem is lehetett….
Majd a ringló következett. Olyan ringlót, mint ami ezen termett, én mostanában nem is látok – kerek volt, zöld és amikor megérett, s beleharaptunk, mézédes lé lecsordult a szánk szélén. Ehhez is fűződik egy sztori: hintázás, ugrálás közben letörtük az egyik vastagabb alsó ágát. Nagyon féltünk öregapám büntetésétől ezért az ágat valahová eldugtuk, aztán a friss törés-felületet sárral bekentük, hogy ne legyen annyira feltűnő. Csak két buta kisgyerek gondolhatja, hogy ezt egy felnőtt nem veszi észre. Észrevették. Kaptunk is érte....
Az út másik oldalán volt a télikörte fa. Erre se másztunk, de két dolog miatt nagyon szerettem: egyrészt a legcsodásabb szín-kavalkádot produkálta az őszi leveleivel. Rengeteget préseltem le belőle és csináltam ilyen-olyan díszeket a levelekből. A másik ok maga a termése. Még zölden, kemény állapotban szedték le, felvitték a kamrába, s télen, amikor beért, besárgult és szaftos, csodás, illatos gyümölcs lett belőle.
A ház előtt a hatalmas tuja állt, dupla törzsű – de igazán nem volt alkalmas a mászásra, részben mert az ágai nem vízszintesen, hanem inkább függőlegesen, a törzzsel párhuzamosan álltak, másrészt kellemetlenül szúrós volt a törzsén a kérge. Ide elbújni volt jó, öcsém itt ijesztett rám egyszer, amikor a szomszédban voltunk Belfegort nézni - amikor nekünk még nem volt tévénk.
(Mellesleg csak úgy elgondolom, mi lenne, ha egy mai fiatal visszarepülne egy picit a hatvanas évek elejére ? Az utcában talán egyedül a D. néniéknek volt tévéjük. Este a főműsort székről, sámliról, ülve-állva többen néztük…És szerintem ámulattal…Hej, de más világ volt.)
Volt még az u.n. „fölső udvaron” egy óriási birsalma fa is. Ezt is „kétszer szerettem” – tavasszal gyönyörű halvány-rózsaszín és illatos virágai voltak, őszre meg beértek az óriási szőrös birsalmák, amiből csodálatos birs-sajtot, meg még csodálatosabb birs befőttet csinált a nagymamám.
Csúnya dolog lenne, ha nem említeném meg a hegyoldalban, meg lentebb, a kerítésben „csak úgy magától” növő szilvafákat. Ezek ugyan famászás szempontjából érdektelenek voltak, node szilvalekvár főzéskor !!! Akkor aztán volt értékük ! Hatalmas üstben keverték-kavarták egy álló napig a lekvárt, aztán cserépköcsögbe téve akár 1-2 évig is elállt volna a sűrű csodás massza – már ha nem ettük volna meg előbb….
Utoljára hagytam az igazi kedvencemet a hatalmas diófát. Olyan hatalmas volt, hogy beárnyékolta a ház előtti nagy udvart. Ketten alig értük át a törzsét. Nyáron a konyhából kivittük az asztalt és ott, alatta ebédeltünk.
De jó is volt, amikor még sokan - heten - ültük körül az asztalt…
Ezen a diófán számtalan boldog órát töltöttem, nem tudom megmagyarázni, miért épp ez volt a kedvencem a sok felsorolt közül. Ha most elgondolkodom ezen, talán azt mondanám, valamiféle nyugalom, biztonság áradt ebből a fából. Valami, amit soha máshol, máskor nem éreztem…Sok évtized múltával is jó visszagondolni rá. Szívesen ücsörögnék ott most is egy csillagfényes nyári éjszakán….
Ha eddig nem derült volna ki, mondom: a Paradicsomban töltöttem a gyerekkoromat.
Képek:
2025. március 1., szombat
Köszönöm...
Köszönöm annak, aki ezt a verset ajánlotta, s egyben meg is örökítem itt:
Csoóri Sándor: Anyám szavai
Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.
Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna.
Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket —
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.
Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom — igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.
Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilus tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön
s bohócos nagykalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)