Kvargli hova tűntél ?

Tudjátok mi az a kvargli ? Állítólag magyarul „pogácsa-sajtnak” nevezik, de úgy tűnik nekem az utóbbi időben, hogy egyik nevét sem ismerik a fiatalka bolti eladók. Itt a fotója – a gyengébek kedvéért:

Hónapok óta, vagy talán már egy évnél is régebb ideje keresem-kutatom a kis és nagy áruházak sajtos pultjain. Könnyen lehet, hogy már csak emlék, mert bár eredetileg Csehszlovákiából érkezett hozzánk, mostanában - talán a politikai okokból ? – kies hazánkba nem jut ebből a csemegéből. . . Ez úton is szeretném felhívni a tisztelt „hongatyák” figyelmét, hogy hassanak oda, legalább a messze-illatozó kvarglitól ne fosszanak meg bennünket a dühös szomszédaink. Ja, és mintha Magyarországon is lennének birkák… Én nem tudom, magyar birkatejből nem lehetne ezt csinálni ? Itt egy jó kis kvarglis cikk: http://hvg.hu/gasztronomia/20070507_Kvargli_kavalkad_sajt_utazas.aspx

Vagy...vagy...

Vagy „megfiatalodom”, vagy már megint kidobtam 6500.- Ft-ot az ablakon… Az történt ugyanis, hogy karácsonyi ajándéknak ezt kértem: egy kúrát a Ceragem masszázságyon. Akit a részletek érdekelnek, keressen rá a Google-ban. Ma voltam először. Nem mondhatok semmi rosszat róla, végül is egy óra hosszat, kellemes melegben fekve, masszírozott egy gép. A barátnőm el van ragadtatva tőle. Ha az én panaszaim egy tizedére jobbulást hozna, már megérte. Majd beszámolok az eredményről. Örülnék, ha lenne olyan kommentelőm, akinek vannak tapasztalatai e téren.

 

Legyen a mai bejegyzés az övé

Gazdag Erzsi: Megjött a télapó

Szánon jött. A hegyeken fenyők búcsúztatták. Zsákját tükrös hegyi tón vizilányok varrták.

Medvék mézet gyűjtöttek nyár derekán néki. S egy kosárban áfonyát küldött az ősz néni.

Pirosszemű mókusok mogyorója csörren. S megcsendül a kicsi szán csengője a csöndben.

Itt van már az udvaron. Toporog a hóban. Teli zsákja a tiéd, dúskálhatsz a jóban.

Hogy őszinte legyek én azért a "Mikulás" elnevezést jobban szeretem. 
Abban pedig nem vagyok egészen biztos, hogy "dúskálhatok" majd a "jóban" :-)

A magyar csoda

Nem bírom ki, hogy ide is be ne tegyem ! Már szétküldtem minden ismerősnek, de még így is kevésnek érzem a "reklámozást"...
Kommentet pedig én nem fűzök hozzá.





/Ha valaki nem tudná, ez az új hatos, ahol a mélységes szakadékokat és hegycsúcsokat csakis így lehetett kikerülni./

Egy nap késés

Tavaly írtam én dec.4-én Szent Borbáláról, most nem fogok. Egyébként is azt hiszem mindenki tudja, hogy ő a bányászok védőszentje. Viszont megfeledkeztem arról, hogy erre a napra tartogattam valamit, ami ugyan nem látványos, de – legalábbis az én fülemnek – nagyon kedves:
http://www.pecsibanyasz.hu/toronyzene.php

Itt meghallgathatjátok azokat a dallamokat, melyeket a pécsi Ágoston téri, a pécsbányatelepi templomok tornyaiból, sőt most már ha jól tudom az uránvárosi, volt ércbányász központi irodából is felhangzik, naponta többször is. Külföldön járva engem mindig elvarázsoltak a harangjátékok, nagyon örültem, amikor pár évvel ezelőtt mifelénk is megszólaltak.

Samu beteg

Tegnapelőtt kezdődött. Még felállni se nagyon volt ereje, nem is evett. Azonnal rohantam vele az orvoshoz. Valami vírusos betegség. Injekció kedden:2500.- Szerdán:2500.-Ma:1500.- Bizakodom benne, holnapra már eljutunk oda, hogy legalább szúrni nem kell. Alig eszik, és ez a csupa-élet kiscica egész nap csak fekszik. Berci láthatóan "dajkálja" ezen a képen. Remélem a betegség nem fertőző...

Egy régi kép

 

Szentborbás 1970. Ilyen a horvátok népviselete
(Kár, hogy csak az én emlékeimben élnek a ruha színei... mert szép volt az is...)

Az én mikulásvirágom

Van egy barátnőm – ajándékozásban verhetetlen. Már rég felhagytam „méricskélni” a dolgokat. Hiszem, vallom, ez egy varázskör: kapsz valakitől, akinek nem igazán, vagy csak apróságokkal tudod viszonozni, viszont Te is adsz valakinek, aki hasonlóképp hozzád, szinte „semmit” sem ad vissza néked. S a körforgás beindul… Így, ezen az alapon kaptam /idén is/ ezt a csodálatos virágot:

 
 A mikulásvirág a szélfű félék családjába tartozik. Nemzetségbe több mint 1000 fajt számlál. Egyszerű nőivarú virágaiban a porzó, a csészelevél is hiányzik. Gyakorlatilag a bibeszáron lévő bibéből állnak. A hímvirágok csak porzókra redukálódtak, és csésze alakban veszik körül a női virágot. Ezt veszik körül a vörös színű levelek, amelyek nem szirmok, sőt nem is tartoznak a virághoz, hanem fellevelek. A virág eredetileg Mexikóban őshonos. Jóval az európaiak megérkezése előtt az indián tisztaság jelképeként a közép-mexikói aztékok termesztették. 
A nagy becsben tartott növény azonban csak a hegyvidéki klímán maradt meg, ezért a mai Mexikó város területén nem tudták termeszteni. Vörös színű felleveleiből az indiánok festéket készítettek. A Taxco mellet letelepedett ferences rendi szerzetesek Santa Pesebre ünnepén rendezett körmenetben már használták. Juan Balme botanikus is ebben az időben tesz említést róla először. Később Greenvillebe került, ahová Joel Roberts Poinsett Mexikó első amerikai nagykövete telepítette be. /Nevét is róla kapta: Poinsettia, Euphorbia pulcherrima/ 
Üvegházaiból különböző botanikus kertekbe került. Manapság különböző színű változatait termesztik. Tartási tanácsok: Naponta ellenőrizzük, hogy talaja megfelelően nedves-e. Öntözzük addig, amíg a cserépalátétben meg nem jelenik a víz. A fölösleges vizet öntsük el. Ha a növény sok fényt kap, és a levegő nedvességtartalma alacsony, öntözzük gyakran. A növény fénykedvelő. Ezért helyezzük az ablak közelébe. Nappal 30 C fok körüli hőmérséklet a kedvező számára, északára tegyük hűvösebb helyre. Hideg vagy meleg helyen tartva eldobja a leveleit.  
Ha valaki türelmes kísérletező, megpróbálkozhat a továbbnövesztésével: májusban kell visszavágni, nagyobb cserépbe ültetni, s kicserélni a földjét. Átültetés után kellően öntözzük meg, majd 5 perc elteltével ismételjük meg. Tegyük napos helyre, és ne hagyjuk a talaját kiszáradni. Júniusban kitehetjük a szabadba, világos helyre. Tápoldatozzuk. Mivel rövidnappalos növény, délután öt és reggel nyolc óra között sötétben tanácsos tartani, ha azt akarjuk, hogy újra virágozzon. Ezt úgy érhetjük el, hogy erre az időre dobozba tesszük, vagy letakarjuk. A tápoldatozást december közepéig folytathatjuk. /http://www.terasz.hu/

Vannak napok...

Nem tudom miért, de vannak napok, amikor a 24 óra 12-nek tűnik. A betervezett dolgoknak felével se végzek, mégis reggeltől estig talpon vagyok, hullaként esem ágyba és mégse alszom jól, szóval épp most ilyen napok vannak…. Ez azonban nem akadályozta meg azt, hogy tegnap reggel, amikor elindultam otthonról, s láttam, hogy vörös-aranyan fog kelni a nap, fel ne rohanjak a Havi-hegyre, s ne készítsek ott – minden sietségem és feladatom dacára – néhány fotót. Jó, jó tudom, ez nem ”Kieferbéla-minőség” – de nekem azért tetszenek, talán visszaadnak valamit a reggeli hangulatból. Nyilván fototechnikai tudatlanságom okán, az igazi „napfelkeltés” /=amikor a félig felkelt nap is látszik/ – szóval az nem lett valami jó, be se teszem ide. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy NEM nyúltam hozzá, ezek eredeti színek, tényleg ilyen narancsszínű volt a reggel….  

Az igazi csodás képek itt láthatók: http://www.fotohaz.hu/fotoarena/showgallery.php?cat=4265&ppuser=5601&password=&page=1

Boooooooooooldogsáááááááááááááág!!!!!!!!!!!!

Régen voltam ilyen boldog! Nos, mit gondoltok mi történt ? Megjött hozzám a Jézuska és elhozta már ma az ajándékomat, mert tudta, hogy nagyon szenvedek a hiánya miatt ! Igen, igen, igen!!! Fényképezőt kaptam karácsonyra, vagyis mára ! Olyan boldog vagyok !
Két imádott unokaöcsémnek és annak, aki ezt lehetővé tette, köszönöm!
Gyorsan ide teszem az utolsó és a ma készült első fotót:

 2008.november 3. du.

 

 2008. november 30. du.