Az én mikulásvirágom

Van egy barátnőm – ajándékozásban verhetetlen. Már rég felhagytam „méricskélni” a dolgokat. Hiszem, vallom, ez egy varázskör: kapsz valakitől, akinek nem igazán, vagy csak apróságokkal tudod viszonozni, viszont Te is adsz valakinek, aki hasonlóképp hozzád, szinte „semmit” sem ad vissza néked. S a körforgás beindul… Így, ezen az alapon kaptam /idén is/ ezt a csodálatos virágot:

 
 A mikulásvirág a szélfű félék családjába tartozik. Nemzetségbe több mint 1000 fajt számlál. Egyszerű nőivarú virágaiban a porzó, a csészelevél is hiányzik. Gyakorlatilag a bibeszáron lévő bibéből állnak. A hímvirágok csak porzókra redukálódtak, és csésze alakban veszik körül a női virágot. Ezt veszik körül a vörös színű levelek, amelyek nem szirmok, sőt nem is tartoznak a virághoz, hanem fellevelek. A virág eredetileg Mexikóban őshonos. Jóval az európaiak megérkezése előtt az indián tisztaság jelképeként a közép-mexikói aztékok termesztették. 
A nagy becsben tartott növény azonban csak a hegyvidéki klímán maradt meg, ezért a mai Mexikó város területén nem tudták termeszteni. Vörös színű felleveleiből az indiánok festéket készítettek. A Taxco mellet letelepedett ferences rendi szerzetesek Santa Pesebre ünnepén rendezett körmenetben már használták. Juan Balme botanikus is ebben az időben tesz említést róla először. Később Greenvillebe került, ahová Joel Roberts Poinsett Mexikó első amerikai nagykövete telepítette be. /Nevét is róla kapta: Poinsettia, Euphorbia pulcherrima/ 
Üvegházaiból különböző botanikus kertekbe került. Manapság különböző színű változatait termesztik. Tartási tanácsok: Naponta ellenőrizzük, hogy talaja megfelelően nedves-e. Öntözzük addig, amíg a cserépalátétben meg nem jelenik a víz. A fölösleges vizet öntsük el. Ha a növény sok fényt kap, és a levegő nedvességtartalma alacsony, öntözzük gyakran. A növény fénykedvelő. Ezért helyezzük az ablak közelébe. Nappal 30 C fok körüli hőmérséklet a kedvező számára, északára tegyük hűvösebb helyre. Hideg vagy meleg helyen tartva eldobja a leveleit.  
Ha valaki türelmes kísérletező, megpróbálkozhat a továbbnövesztésével: májusban kell visszavágni, nagyobb cserépbe ültetni, s kicserélni a földjét. Átültetés után kellően öntözzük meg, majd 5 perc elteltével ismételjük meg. Tegyük napos helyre, és ne hagyjuk a talaját kiszáradni. Júniusban kitehetjük a szabadba, világos helyre. Tápoldatozzuk. Mivel rövidnappalos növény, délután öt és reggel nyolc óra között sötétben tanácsos tartani, ha azt akarjuk, hogy újra virágozzon. Ezt úgy érhetjük el, hogy erre az időre dobozba tesszük, vagy letakarjuk. A tápoldatozást december közepéig folytathatjuk. /http://www.terasz.hu/