2008. december 19., péntek

Rossz szájíz


Jó kis riportot láttam a „gondolkodás nélkül” adakozókról. Németországban /is/ megnő ilyenkor az adománygyűjtők száma. /Itt jegyzem meg: hogy számomra megdöbbentő képeket láttam az u.n. „Tafel” –ek munkásságáról is, / http://www.tafel.de/ / ahol a rászorulók szinte mindenhez ingyen juthatnak hozzá. Nem tudom, van-e nálunk ilyesféle rendszeres, a szegények mindennapjait segítő, bőkezű lehetőség – illetve nem tudom, a Máltaiak, vagy a Caritas milyen mértékben tudnak nálunk segíteni. 

Na ezt „csak úgy” írtam, hiszen nincs értelme nagyon töprengeni rajta és hasonlítgatni, hogy ki a szegényebb, mert tudom, van mélyebb szegénység a miénkénél is…/ Nos, e kitérő után: szóval azt vizsgálták Németországban, hogy figyelnek-e az emberek arra, hogy kinek adnak, vagy milyen célra adnak. És bizony az lett a kutatás eredménye, hogy nagy többségében nem nézik az adományozók, hogy kik, kinek, milyen célra gyűjtenek. És arról szólt a riport, hogy nem biztos, hogy ez jó így. Megnyugtatni a lelkiismeretünket, hogy adtunk, de nem törődve azzal, hogy az kapja-e, aki rászorult…. 

  Őszintén szólva, én szívesebben adok közvetlenül annak, akiről tudom, hogy valóban szüksége van ilyen-olyan segítségre. Az eléggé elterjedt rólam, hogy használt, kinőtt ruhákat gyűjtök már évek óta, s juttatok el a rászorulókhoz, vagy sokszor megunt gyerekjátékokat viszek olyan gyerekeknek, akinek semmijük sincs… /Itt üzenem azoknak, akik olvasnak és ebbe az adományozó körbe tartoznak, hogy köszönöm az eddigi segítségüket !/ Na mármost, amiért ezt a postot írom, az az, hogy egy ismerősömtől kaptam több /=3/ kiló lisztet. A zacskóra rá van írva, hogy EU élelmiszer segély. El nem tudom mondani, milyen rossz érzéseket keltett bennem ez a dolog. 
Akitől kaptam, annak a munkahelyén mindenki kapott 10 kg-ot, s meg kell mondjam, nem szorult rá senki sem. Ki/k/től vettük/vették el ezt a lisztet ? És ha már ezeknek az embereknek jutott liszt, másoknak /= ”nagyoknak”/ mi juthatott ??? Persze nincs ötletem, miképp lehetne változtatni az ilyen, s ehhez hasonló dolgokon. Ám az biztos, hogy én nem fogok továbbra se „noname” / vagy akár jól csengő / helyeken adományozni semmit, inkább vállalom a fáradságot, ami a dolgok személyes átadásához szükséges. Erre bíztatnék másokat is. Inkább add a szomszéd sokgyerekes családnak, amit adományozni akarsz, vagy ismerősökön keresztül juttasd el jó helyre, minthogy csak a lelkiismereted megnyugtatására pénzt dobj egy perselybe !

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése