Elfeledett néphagyományok

Emlékeztem én, hogy valahol a „kemence-sutban” van nekem egy lapjaira szétesett könyvem, s abban mindenféle népi jótanács az ünnepek alatt szükséges és tiltott teendőkre… Addig fötörem-kotortam, míg megtaláltam, ebből szeretnék Nektek most néhányat bemutatni. Elolvasásuk után adjatok hálát az égnek /?!/, hogy ma éltek, s nem 80-100 évvel ezelőtt… Mindentől függetlenül, ha valaki hozzájut, érdemes legalább egyszer elolvasni, helyenként az ember csak ámul, s bámul őseink „viselt dolgain”…. /Az idézetek egyébként Berze Nagy János „Baranyai magyar néphagyományok” sorozat 3.kötetéből valók, - sajnos az 1-2 kötet nekem nincs meg./ .  

Karácsony este kukoricát kő morzsúni, hogy ujévig zsákbú tuggyanak ötetni, mert akkor egész évön átul tele lössz a zsákunk. /Becefa 1934/ Karácsony este mindön családtagnak sütt tököt kő önni, mer nem lösznek torokfájósak. A lámpának punt éjfélig kő égni. /Becefa 1934/ Karácsonyestén mindönt szöggyünk lë a szögrü, raktyuk a székökre vagy az ágy alá. A gërëndán foggyunk három legyet, kössük bele a zsepkendő sarkába és csak a következő karácsony előtti este égessük el. A házba nem lösznek csótányok. /Becefa 1934/ Karácsony este kaszaküjet tögyünk a zasztára. Ha fáj a tehén tőgye, evvé kennyük mög. /Becefa 1934/ Karácsony este bőrt, tarisznyát, csizmát, bocskort, szíjat, lószerszámot, sömmiféle bőranyagot nem hattak a szögre akaszval, hogy az állat në pusztujjon. /Csányoszró 1934/ Karácsony este babot lencsével összekeverve főznek és azt rákenik az ökrök és hizlalt tehenek hátára, hogy azok kövérek, értékesek és szépek legyenek / Diósviszló 1934/ Karácsony estéjén, harangozás alatt, fejszét fogva kifutnak a gyümölcsösbe, megfenyegetik a fákat s mondják: „Ha nem termel, jövőre kiváglak” Utána megrázzák, hogy jó termés legyen. /Diósviszló 1934/ A patkányt a következő módon kell kiirtani: Karácsony este tizenkét órakor egy fejfát, vagy keresztet kell a temetőből hozni, melyet négy darabba kell elhasítani. A patkányos épület négy sarkára egy-egy darabot le kell verni. Oda többet patkány be nem megy. Ha van még az épületben, azon este sírva mennek ki belőle. /Drávapiski 1934/ Karácsony estéjén asztala alá tett fejszét jégveréskor az udvar földjébe vágják, hogy a jéghullást megállítsák /Hegyszentmárton 1934/ Karácsony szombatján az ablakban anyi féldióhéjat töltenek meg vízzel, ahány a családtagok száma. Akinek a dióhéjából másnap reggelre kiapad a víz, az még aban az esztendőben meghal. /Hosszúhetény 1934/ Ádám és Éva napján a főzött büti borsó maradékát, a szobában kötélből csinált körbe etetjük fel, hogy tikjaink ne lëgyenek szétszédelgők. / Pécsarányos 1935/ Karácsony estéjén amék abroszt az asztalra terítötték, azt az egész ünnepen rajta hagyták. Ebbű vetötték a buzát, hogy nagy szaporasága lögyön /=Vetőabrosz/ /Sellye 1934/ Karácsony estéjére minden nálunk lévő idegen tárgyat vissza kell adni gazdájának, mert különben hazasír /vasas 1934/ Karácsony éjjelén a gazda a sapkáját az asztalon hagyja, mert avval a sapkával a hasfájós lovat megverni igen hasznos. /Hosszúhetény 1934/ Karácsonykor nem szabad az asztára könyöküni, mer kelésös lösz az illető /Sellye 1934/ Karácsonykor nem jó hosszúra vagdalt tésztát levesbe tenni, mert gazos lesz a kender /Csikóstöttös 1935/ Karácsony naptyán nem szabad vizet föcskőni a fődre, mert sok bóha és más férög lesz. /Pécsarányos 1935/ Hát kérem, ugyan most már egy nappal elkéstem, de jövőre ki lehet próbálni valamelyiket…  

Berze Nagy János (Besenyőtelek, 1879. augusztus 23. – Pécs, 1946. április 6.)

 

Paraszti családba született, tizenegyedik gyermekként. Gimnáziumi éveit Gyöngyösön, Egerben és Jászberényben töltötte, utóbbi városban érettségizett. Néprajzgyűjtői munkásságát már 14 éves korában elkezdte. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészhallgatója lett, ahol Katona Lajos tanítványa volt. 1905-ben végzett, és ekkor avatták bölcsészdoktorrá. Még ugyanebben az évben királyi tanfelügyelő tollnokként kezdett dolgozni Lugoson.

1905. május 2-án összeházasodott Losonczy Emma tanítónővel, aki két gyermeket szült neki. Lányuk fiatalon meghalt, fiuk, ifj. Berze Nagy János is néprajzkutató lett. 1906–1908 között Kolozsvárott dolgozott. 1907-től 1913-ig dolgozott nagy munkáján, a Meseszótáron. Ekkor az Athenaeum vette át a kéziratot, szedését is elkezdték, ám a háború közbelépett, és szerencsétlen módon a műnek minden változata elveszett. 1908-tól Nagyenyeden, majd 1915-től Csíkszeredán dolgozott. 1916-ban, a románok betörésekor családjával menekülnie kellett, 800 kötetes könyvtára odaveszett. 

Egy évig Debrecenben kapott menedéket és állást. 1917-től újra Csíkszeredán élt, ekkor nevezték ki királyi tanfelügyelőnek, és Pancsovára helyezték. 1919-től Szekszárdon, majd 1924-től 1939-ig, nyugalomba vonulásáig Pécsett dolgozott, és ott is halt meg 1946-ban. Az elveszett Meseszótár után másik nagy műve a magyar mesekatalógus. Az általa számba vett több mint félezer mese a magyar népmesék első nagyobb, korszerű rendszerezése volt – és egyáltalán az első ilyen európai munka –, mindmáig egyetlen kiadása ma is keresett mű. Kéziratban maradt mitológiai munkája is, mely eredetileg „A világ közepe. A magyar ősvallás eredete” címet viselte volna, ám az már csak halála után jelenhetett meg Égigérő fa címen. /wikipedia/
Itt is: http://www.bogad.hu/berzenagyjanos.shtml