Simogatás

Tegnap Lili nagyon rosszul volt – szerencsére mára javult a helyzet. Mivel másképp nem tudtam segíteni rajta, sokat, hosszasan simogattam. Ennek kapcsán /no persze nem először/ gondolkodtam el, hogy milyen észveszejtően fontos /lenne/ a simogatás mindenki számára. Találtam is egy ide vágó szakmai cikket, ha valaki magától ezekre még nem jött volna rá.

 Bőrünk nemcsak a külvilág káros hatásaitól védi szervezetünket, hanem felfogja, és az agyba továbbítja a különféle ingereket: hideget, meleget, fájdalmat, de az érintést, simogatást is. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a világban, nélkülözhetetlen, hogy elegendő simogatást kapjunk. 
A simogatás minden élőlénynek segít. A simogatás az egész szervezetre hatást gyakorol. A finom, puha, ismétlődő bőringert az idegek a gerincagyba, azon át a közérzetet befolyásoló központba vezetik. Még mielőtt az ingerület az agykéregbe kerülne - azaz mielőtt tudatossá válhatna -, máris megindítja a közérzetjavító hormonok fokozott termelését, ez pedig erősíti a simogatás kellemes, nyugtató, izom- és érgörcsoldó hatását. A magzat már a 10. héttől érzi a bőrét ért ingereket. 
Az első mozgások után érdeklődni kezd a teste iránt. A 12-24. hét között esetenként már látható az ultrahangos vizsgálatokon, hogy a kicsik simogatják az arcukat, tapogatják a kezüket, karjukat és lábukat. Alkalmanként a szájukba veszik az öklüket, szopják az ujjukat, vagy játszanak a köldökzsinórral. A külvilágból érkező ingerek már a méhen belül fejlődő magzat mozgását is befolyásolják. Az anya a hasára tett, simogató kezével meg tudja nyugtatni rugdalózó, elégedetlen magzatát.  
Az újszülött gyorsabban fejlődik, ha a szülés utáni percekben az anya mellére fektetik. A rendszeresen kézbe vett csecsemő a simogatást, a szoros testi kapcsolatot nemcsak gyorsabb szellemi fejlődéssel, hanem nagyobb ellenálló-képességgel is meghálálja. 
Már csecsemőkorban is lassul a pulzus, nyugodtabbá válik a légzés, ha az anya vagy az apa a karjába veszi és simogatja a babát. Vizsgálatok bizonyítják, hogy azok a kisgyerekek, akik „kézzelfoghatóan” szoros szülői kapcsolatban nevelkednek, vagyis gyakran simogatják, megérintik őket, sokkal jobban fejlődnek, mint azon társai, akik kevesebb figyelmet kapnak. Simogatás hatására megnő a vérben a kórokozókat elpusztító fehérvérsejtek száma. 
Ezt a hatást AIDS-betegségben szenvedőknél is kimutatták. A simogatás során a vérnyomás csökkentésével azt jelzi a szervezet, hogy minden rendben van, fölösleges készülnie a stresszre, nyugodtan elernyedhet az izomzat. A simogatás a fájdalmat is enyhíti. Mérséklődik a reumás, izom- és ízületi fájdalom, ha a beteg területet - ujjat, nyakat, vállat - rendszeresen masszírozzuk. A fejfájást gyakran megszünteti a homlok vagy a halántéktáj masszírozása. Nagyobb fájdalom esetén is jó hatású a simogató masszírozás. 
Klinikai megfigyelés szerint a nőgyógyászati műtét után kevesebb fájdalomcsillapítóra van szüksége annak, akit naponta többször megmasszíroznak, mert ez által javul az immunrendszer működése. Felnőtt életünk során általában azt tudjuk könnyen továbbadni, amit mi magunk is megkaptunk, emellett minden párkapcsolat, kötődés egy lehetőség, hogy megtanuljunk, szeretetet, vagy akár simogatást közvetíteni környezetünk felé. 
Tudnunk kell, hogy akit gyakran és gyengéden simogatnak, annak javul az önértékelése, erősödik a biztonság érzete és a stressz-tűrése, öröm-képessége fokozódik, ezzel együtt „boldogság-szintje” emelkedik Az idős emberek hangulatára, lelkiállapotára, sőt feledékenységre is kedvezően hat a simogatás. A beteg nyugodtabbá válik, emlékező képessége is javul. Egy dologra kell ügyelni: végtagok esetében be kell tartanunk egy fontos szabályt, mindig a szív irányába simítsunk! /paramedicina/