2009. június 30., kedd

Lánybuli

Gimis osztálytársaimmal volt 5 éves, majd több év kihagyás után 17 éves találkozó, s onnan kezdve már „rendesen”, 5 évenként tartottuk a „hivatalos” összejöveteleket. Közülünk azonban egy Franciaországban él, s néhány éve „rászoktunk” arra, hogy amikor nyaranta ő hazajön, s lejön Pécsre, akkor a „tiszteletére” rendezünk kis-talikat is, „aki bújt bújt, aki nem, nem” alapon. Ha valaki nem ér rá, megértjük, aki meg eljön, annak nagyon örülünk. Jók funkcionáltak ezek a kis-talik, aztán tavaly hazajött egy Amerikába szakadt társunk is, akit 1980 óta nem láttunk. Családi okok miatt a tavalyi 45 évesre nem tudott eljönni, de amikor idén E-mail-oztam neki /vagyis a fiának, mert ő nem nagyon ért a gépezéshez/ azt a választ kaptam, hogy „Anyu elmegy a találkozóra.” Hát volt nagy örömöm, és „természetesen” titokban tartottam. A franciaországi barátnőm nálam lakott, neki elárultam a titkot, de a többiek nem tudták. Voltunk 10-en, ebből a többség bizony nem ismerte fel elsőre a közel 30 évvel ezelőtt utoljára látott „leányzót”. Meg kell mondjam, volt meglepetés…Mi, akik évi rendszerességgel találkozunk, nagyjából tudunk egymásról és azért én mindig beszámolok azokról is /már amennyit tudok/, akik épp nem tudtak eljönni. De most azért több mesélnivaló volt. Hiszen ezt az elveszett lányt elárasztottuk az évtizedek történeteivel... Egy cukrászdában találkoztunk, de miután beburkoltunk egy-egy nagy adag fagyit, egyikünk, aki a közelben lakik, meghívta az egész társaságot, hiszen ott náluk nyugodtabban lehetett sztorizni, vihorászni, mint a nyilvános helyen. Természetesen boldog örömmel mentünk. Nagyon jól éreztük magunkat, jó volt együtt lenni. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de mi ilyenkor mindig visszavedlünk 18 évessé és ez olyan jó ! Századszor is elmondjuk a régi sztorikat, visszaidézzük a tanáraink mondásait. Talán már csak az osztink él közülük – ezt nem tudjuk pontosan, mert valahogy az a rendszer alakult ki nálunk, hogy a tanárokat sose hívtuk meg. Vendégem/barátnőm ma elutazott, így hát holnaptól visszaáll a régi világrend, rendes időben fekszem és kelek. Direkt sajnálom az éjszakába nyúló jó kis duma-partikat… Sebaj. Már megbeszéltük, ha minden rendben megy, tavasszal újra találkozunk. Kép: http://image.hotdog.hu/_data/members0/284/694284/images/fagyi.gif

2009. június 27., szombat

Ott voltunk

Ott voltunk a X. jubileumi nyílt napon a Zsolnayban. Már másfél éve, hogy utoljára ott jártam fotózás miatt. Meglepett, hogy az elmúlt időben milyen szomorúan és rohamosan romlottak tovább az állapotok. Komolyan mondom, ha nem jön ez az EKF, akkor ez a gyár darabjaira esik szét. Nagyon, nagyon remélem, igaz lesz mindaz, amit a mi kedves idegenvezetőnk elmondott a tervekről – mert a városunknak ez a pontja több ok miatt is megérdemli, hogy megbecsüljük, megőrizzük az utókornak. D.e.9-kor sajnos nagyon rosszak voltak a fényviszonyok, meg persze ugye én se vagyok egy igazi fotós-profi, csak most láttam a képeim rengeteg hibáját. Nem dicsekedhetek velük… :-(
Nem tudom, lesz-e, s ha igen, mikor, módom egy újbóli fényképezésre, bár figyelni fogom, hátha mégis szerveznek újabb nyílt napot, s akkor talán egy más időpontban több sikerrel fogok járni. Egyébként meglepődtem, milyen rengetegen voltak. Azt ugyan nem tudtam megállapítani, hogy pécsiek, vagy más vidékről jöttek voltak a vendégek, de mindegy is, lényeg az, hogy sok kíváncsi ember hallgatta végig a színvonalas ismertetőket, s nézte a hihetetlen ügyességgel, precizitással dolgozó porcelánfestő hölgyeket. Lett volna lehetőség egy akcióban való részvételre is, azt hiszem az volt a címe, hogy „Hagyj nyomot” /vagy valami hasonló/ egy csempére bármit lehetett volna írni, vagy rajzolni megfelelő csempefestékkel, és azt kiégetik majd, s a felújítás után a gyár egyik falát fogják ezekkel a csempékkel beburkolni. Az ára az EKF miatt 2010.- Ft lett volna. Hát rólunk nem marad – ezen a módon – az utókorra semmi.

2009. június 26., péntek

Annak, aki nem ismerné

„Barátnős” hetünk van. Itt lakik nálunk kis ideig Franciaországban élő barátnőm. Ma egy ismerőséhez vittem a Xavér utcába, azaz a Rókus dombhoz. Lili is jött velünk. Máskor is sétáltunk már az ottani kutyafuttatón ill. a környékén. Ma épp „véletlenül” velem volt a fényképezőm. Ezt a képet készítettem, s az alábbi szövegeket találtam hozzá:
Török kút és rituális mosdó (Kerlejela, Idrisz Baba kútja), 1935-ben falazott forrásfoglalattal Idrisz Baba türbéjének közelében áll. Az átépített kútház török formájú ugyan, de eredeti török részlete nincs. Kérdés, hogy valóban török építmény-e? Pécsett a Xavér utca mellett a Gyermekkórház alatti lépcsősor mellett fakadt egykoron a bővizű forrás. Ma azonban már csak a terméskő falazat látható. A forrás vizét közvetlenül a csatornába vezették. Sajnálatos, hogy az akkori városvezetőség hagyott egy ilyen szép forrást „eltemetni”. Az előtte lévő csatornában ma is lehet hallani a csobogó hangot, melyet a beömlő víz kelt. A mellette lévő árokban, csapadékos időszakban gyenge vízmegjelenést lehet tapasztalni. A forrással szemben valamikor alacsony kis kertes házak voltak, felette pedig kilátóhely volt, ma csak ennek a korlátja látszik. /terebess.hu/
A Rókusdomb vagy Rókus-domb nevezetes domb és környék a Szigeti városrészen belül. /A Szigeti külváros Pécs egyik belső városrésze, mely az egykori Szigeti-kaputól nagyjából Uránvárosig terjed. Déli határa a vasútvonal./ Korábban legelő és szőlő volt ezen a dombon. Mára azonban teljesen beépült. A domb keleti oldalán található a műemlék jellegű Török-kút. A dombon épült a 16. században Idrisz Baba türbéje is. /wikipedia/
Kép: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/minaret/pics/pecs26.jpg A Rókus-domb déli lejtőjén török temető volt. A türbe Idrisz Baba sírhelye, török zarándokhely. A sírhelyen nyugvó török férfiú személyéről csak keveset tudunk. Evlia Cselebi török utazó, "igazhitű orvosnak" nevezi, Ibrahim Pecsevi szerint csodatévő jövendőmondó volt. A nyolcszög alaprajzú, kupolás sírhely az 1500-as években épült. A török hódoltság után 1686-ban a jezsuiták vették birtokukba, és a pestiskórház kápolnájává alakítottak át, majd a pestises betegeket oltalmazó Szent Rókusról nevezték el. (Ennek emlékét őrzi a Rókus-domb neve.) Később a katonaság lőporraktárnak használta. 1912-ben részben feltárták és restaurálták, de mai alakját csak 1961-ben történt múemléki helyreállítása után kapta meg. Ekkor tárták fel Idrisz Baba sziklába vágott sírhelyét, ahol megtalálták a benne ép állapotban lévő csontvázát is. A türbe berendezését, a síremléket, a hímzett takarót, az imaszőnyeget a Török Köztársaság kormánya adományozta. Ez a türbe a magyarországi török építészet jelentős emléke, csupán a budai Gül Baba sírja ismert még ezen kívül. Mindkettő a mohamedánok zarándokhelye. /utazzitthon.hu/

2009. június 24., szerda

Kincs

Tudjátok mennyit ér ez a maroknyi gomba ? Kb.300.- Ft-ot. A nagypiacon ugyanis 3000.- Ft kilója a szegfűgombának. Nekem viszont tegnap délután szerencsém volt, és titkos lelőhelyemen ennyit találtam. Egy levésre épp elég. Már az idejét sem tudom, mikor ettem, pedig nagyon szeretem, az egyik kedvencem. Na, ma gombaleves lesz ebédre. Természetesen reggel, amikor megyek a tejért, elviszem bemutatni a gombaszakértőnek – de nincs kétségem, ez mind szegfűgomba. Csak egy gombát nem tudok soha elvinni a szakértőhöz, ez pedig a gyapjas tintagomba:

Ezt viszont semmivel nem lehet összecserélni ! Akkor jó, amikor picurka, tömör, a kucsmája még nem nyílt ki. A húsa hersegő, dió ízű, rántva mennyei ! Viszont hátránya, hogy a leszedés után viszonylag gyorsan el kell fogyasztani, mert rettentően hamar "öregszik". Amikor pedig megöregszik, undorító kék nyálkát ereszt, akkor meg már az ember nem szedi le.

Tintagomba kép: www.hlasek.com/coprinus_comatus_eb4889.html

2009. június 22., hétfő

Fehérhegy

A tegnapi „tavaszias” nyárban délelőtt Fehérhegyre mentünk sétálni. Részben azért, mert kíváncsi voltam a @x által jelzett „Bányaló emlékműre” másrészt mert már régen tervbe vettem, hogy a meszesi lakótelep fölső végével is megismerkedem, amit lehet, hogy már Szabolcs-nak hívnak. / Sose fogom tudni, hogy a két terület hol kezdődik-végződik pontosan./A fehér márványba faragott bányaló egész jó, bár valami miatt én egy bányalovat inkább el tudtam volna képzelni fekete márványból - de ez már csak a ló emléke - tán azért fehér.
Kicsit ücsörögtem az előtte álló, NEM lefújt, NEM mocskos-saras, NEM szétvert padon, közben, mit ád az ég, elém libbent egy bogáncslepke. Épp tegnapelőtt beszéltem elragadtatva az idei lepke-forgalomról, de akkor nem volt velem a fényképező, most viszont igen, lett is belőle kép: Aztán körbejártuk a víztorony szomszédságában lévő házakat – s újfent ámulva nyugtáztam, hogy 2009-ben Pécsett van még ”élhető” lakótelep. A fák már hatalmasak, tele vannak madárdallal, a fű rendben tartott, nyírt, NEM SZEMES, újra mondom, MINDEN pad ép, használható. A játszótér homokja egy nylonnal lefedve /jó, mondjuk ez egészen biztos egyéni akció – de akkor is az ott élők felelősségérzetét mutatja/. Sok ház előtt az ilyen helyeken „szokásos” kicsi virágoskert.
Vasárnap délelőtt lévén a nyitott konyhaablakokon kiáramló pompás illatok is megigéztek. Valahol írtam már, hogy mennyire a „szagok-illatok” rabja vagyok – olyan értelemben, hogy azonnal emlékek hadát indítják el bennem. Szóval itt sétáltam és nagyon jól éreztem magam. Akárkinek ajánlhatom, sétáljon ott egyet, nem hinném, hogy megbánná.

2009. június 21., vasárnap

Június 21 - az év leghosszabb napja után indulás a tél felé

Lehet/ne kalandozni rendesen annak a wikipediában, akit érdekel a mai csillagászati esemény, nevezetesen a nyári napforduló. http://hu.wikipedia.org/wiki/Nap http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89jf%C3%A9li_nap http://hu.wikipedia.org/wiki/Napfordul%C3%B3 Szent Iván-nap, Szent Iván-éj, Keresztelõ Szent János napja, "virágos" Szent János napja, nyári napforduló, Alban Hefin (druida), Alban Heruin ("A Part Fénye": a "Föld Fénye" és a "Víz Fénye" - azaz a két napforduló közti ünnep), verbéna-ünnep (spanyol), Tölgyünnep (kelta). Az év leghosszabb napja, a föld bõsége, szépsége, ereje teljében. Csúcspont. Ettõl kezdve rövidülnek a napok… E nap alkonyán, megnyílnak a világok közti kapuk, és a tündérnép átjön a mi világunkba. Fogadjuk õket szeretettel, lássuk õket vendégül, meghálálják! ;-) http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/litha Stb… Szóval akárhogy is nézem, megint elmúlt egy év fele. S ugyanilyen gyorsan fog a másik fele is elmúlni.
Bár hangulata miatt csak az első versszakát idézem, de érdemes végigolvasni ezt a gyönyörű verset: József Attila: Óda 1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. … http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/oda.htm

2009. június 20., szombat

Front

Amikor rossz napom van, kényeztetem magam. Néha csak semmittevéssel, egy kötelező feladat elhalasztásával, intenzívebb olvasással, hogy ne kelljen gondolkodni. Ha nagyon rossz napom van, akkor eszem. Csokit és sótlan mogyorót. Ha pocsék napom van, akkor „kieresztem a gőzt” – jöjjön ahogy akar /sírás, stb../ de ha ez sem elég, akkor az a szuperrémes nap. Mint a mai. Akkor be kell ülnöm az autómba, és fel kell mennem a Mecsekre. Van egy helyem, ahol le tudok csendesedni. Ma is oda kellett mennem. Itt mindig kapok valami ajándékot a Teremtőtől, valamit, ami megvigasztal, ami erőt ad, ami továbblendít. Itt van a „panaszfám” is. Mai ajándékom a lepkék voltak. Egy tisztáson ültünk Lilivel, előttünk, mellettünk nyíló szederbokrok. Életemben én még ennyi lepkét nem láttam ! Mint a mesében. Fekete-fehér pöttyös, barna, sárgásbarna csíkos, bolyhos, cakkos, foltos... Elkezdtem itt most este próbálgatni, hogy megkeressem, milyen fajtákat láttam- hát eléggé reménytelen. Azért néhánynak, amit megtaláltam, ide teszem a fotóját. Képek: 1.Erdei busalepke: http://pdubois.free.fr/espece.php?MyEspece=OCHVEN#photo 2.Fehérpettyes álcsüngőlepke: http://www.flickr.com/photos/sealer/2581481705

2009. június 19., péntek

Makaó kaszinó

/Ma igyekeztem, még nem kezdődött az áramszünet !! :-) / Biztos van, aki ismeri, hiszen a Natg. Geogr. már 2008-ban bemutatta ezt a filmet, ám én csak most láttam. Szemem szám tátva maradt, miközben végignéztem, miképp épült fel rekord idő alatt egy különös kis „földrész”, a makaói kaszinó-komplexum.
A világ legnagyobb kaszinója kétszer akkora, mint a Las Vegas-i Venetian. A Kína különleges közigazgatású régiójának számító Makaóban 2,4 milliárd dolláros (közel 452 milliárd forintos) költségvetéssel épült kaszinó-, hotel- és szórakoztató-komplexumhoz 3000 szállodai szoba, 1150 játékasztal, 7000 nyerőautomata, 350 üzlet, egy 1800 férőhelyes konferenciaközpont és egy 15 ezer férőhelyes sportaréna tartozik. A Las Vegas-i Sands konszern elnöke, Sheldon Adelson nem aggódik az építkezés közben felmerülő problémák miatt, mert Las Vegas-i tapasztalataiból ítélve a világ 14. leggazdagabb embere úgy véli, hogy a befektetés 3-5 éven belül megtérül. A szórakoztató központ kétszer akkora, mint a Las Vegasban található eredeti kaszinó. A Venetian Macao Ázsia legnagyobb épülete, a világon csak a Washington államban található Boeing gyár épülete előzi meg. A makaói kormány és a kaszinótulajdonosok abban bíznak, hogy a Cotai szórakoztató negyed - ami a Makaó-félszigettől délre fekvő Taipa és Coloane szigetek közötti tengertől elhódított területen van kiépülőben - tovább fogja növelni a jelenlegi mintegy 20 millió turista számát. Reményeik szerint a főként Kínából érkező külföldiek néhány napot töltenek ott, miközben sokak játszanak is. A Las Vegas-i Sands, amely többek között a Sands Macao kaszinót is üzemelteti, a Cotai negyedben 2010-ig mintegy 12 milliárd dolláros (közel 2260 milliárd forintos) beruházással 20 ezer hotelszoba felépítését tervezi. /index,hu/ Itt rengeteg kép látható: http://damncoolpics.blogspot.com/2008/06/worlds-largest-casino-opens-in-china.html

2009. június 18., csütörtök

Átvert az EON

Eredetileg a mai postnak azt a címet akartam volna adni, hogy „Agyam megáll” – de aztán amikor reggel már szépen összeállítottam a beírandó szöveget egyszer csak pukk, elszállt a gép, s vele elszállt az egész irományom. Azt hittem az agyam is elszáll. Itt az értesítés, a dokument, láthatjátok, tegnapra volt csak beígérve áramszünet /mellesleg ahol én lakom, az a ház nem is szerepel a listán /– és akkor ezzel szemben se tegnap, se ma, s /mert megkérdeztem a szerelőket/ még holnap sem lesz egész nap villany. Sőt…. Meglehet, a jövő héten is lesznek még áramszünetes napok. Oké, rendben van. A munkát meg kell csinálni. De ! 2009-et írunk. Nem lehetne korrektül tájékoztatni az érintetteket ? Elgondolom, ennyi téves értesítő, amit a területre kihordtak, mibe kerülhetett. És SEMMIRE NEM VOLT JÓ !!!! Nem lehetne ezt valahogy korrektebbül intézni ? Nem lehetne minket, fizető állampolgárokat felnőtt, normális emberként kezelni ???? És ha már belelovaltam magam az EON szidásba: miért kell 4 napig várni, hogy egy utcákra kiterjedő közvilágítási hibát kijavítsanak? Négyszer telefonáltam be, Isten tudja csak hová, mert hogy Pécsett megszűnt állítólag mindenféle áramszolgáltató hivatal, és mindent központilag intéznek valahol. Még akár az is lehet, hogy nem is Magyarországon. Hát miért is lenne érdekes egy miskolci vagy győri telephelyen, hogy Pécsett az X-Y utcákban negyedik éjszaka van már tök sötét, ott, ahol néha az ember még nappal se szívesen megy el bizonyos házak előtt ??? Ilyenkor nem vagyunk mi fontosak, csak akkor, amikor a jó drága áramjukat kell megvennünk – más alternatív lehetőség hiányában. Szóval, tele a puttonyom az EON-nal…. Na, nem erről akartam írni, de ha ez nem jöhetett volna most ki belőlem, hát nem tudtam volna aludni !!! ************************************************* Miket hallok már megint ma ? 1. A műanyag palackban tartott víz nem biztonságos. A műanyag ugyanis nem szigetel olyan tökéletesen, mint az üveg, ezért kívülről mindenféle „beszivároghat” az üvegbe, azaz a vízbe. Célszerűbb tehát az u.n. könnyített üvegpalackok használata. /Fogalmam nincs, az milyen ?/ /WDR TV./ 2. Hormon- és egyéb súlyos betegséget okozhatnak a nem megfelelően kezelt, teljes kiőrlésű lisztből és korpából készült pékáruk. A betegséget a fito-ösztrogén toxin okozza, amely az olyannyira egészségesnek reklámozott teljes kisőrlésű lisztből, korpából, gabonapelyhekből előállított készítményekben fordul elő a megengedettnél nagyobb mennyiségben.A fertőzést permetezéssel lehetne kivédeni, de az sem nyújt teljes biztonságot. A fuzáriumos gombabetegséggel fertőzött gabonát elvileg nem lehetne étkezési célra használni.A malomba csak akkor kerülhet fertőzött gabona, ha a kereskedő hamis papírokkal viszi be a búzát. Ezt viszont akkor már nem lehet visszakeresni, amikor hónapokkal később a boltba kerül a gombás péksütemény. /hirado.hu/ 3.A blogolás közügy Nem tarthatják titokban személyazonosságukat azok, akik az interneten blogot írnak - mondta ki a brit bíróság precedensértékű ítéletében. Egy angol rendőr nem csak büntetést kapott névtelenül írt blogjáért, hanem blogját el is távolították az Internetről. Egyelőre ez csak Angliára vonazkozik... Talán mára elég is lenne ennyi. Sőt. Még sok is…. Vagy nem kéne bekapcsolni a TV-t, vagy vissza kéne mennünk a …………………. Hova is ? A múlt századba/évezredbe ? Vagy még előrébb ? A barlangokba ?

P.s. 1. Úgy gondoltam, az áram nélküli napon kimenekülök kicsit a városból, de az /s/n/em jött össze….:-( 2. Reménykedem, hogy ezzel a címmel is jó előre kerülök a Google-ban, hátha elolvassa valaki az EON-tól…

Foto: http://www.fotocommunity.de/search?q=h%F6hle&index=fotos&options=YToxOntzOjU6InN0YXJ0IjtzOjE6IjgiO30&pos=9&display=14068580

2009. június 17., szerda

Pécs, Tettye völgy csapadékvíz elvezetési gondjai

Nagyon kíváncsian várom az Ágoston tér és a Vince utca környékének átépítését - melyre állítólag a közeljövőben sor kerül. Ugyanis:
Már sok sok évvel ezelőtt, a Tettye patak föld alá kényszerítésekor is szóvá tettük, hogy a tervezett víznyelők nem lesznek elegendőek az ott nagy esőzéskor levonuló vizek elvezetésére. /Volt egy nyilvános megbeszélése a terveknek, csak azt nem tudom, miért, ha nem vették figyelembe az ott lakók véleményét. Hiszen ha valaki, mi nagyon jól tudtuk, miképp viselkedik nagy esőzések után a patak.../
Természetesen az eredeti tervek kerültek kivitelezésre. Sajnos, nincs olyan fotóm, melyen látszana az utca torkolatban MINDEN esőzéskor keletkező tó - amit a kisméretű és hamar eltömődő nyelők nem képesek levezetni. A tegnapi jeges felhőszakadás után ma reggel arra jártam, fotómasinámmal a táskámban, lefényképeztem azt a lehetetlen helyzetet, ami ma ott látható, ami a bajok oka.
Persze nem tudom, hogy ér-e ez valamit, azon kívül, hogy az én fejemből kiengedek ennek közzétételével egy is gőzt...
Az első, egy régebben készült kép, csak jelezni akarom ezzel, hogy miről is beszélek. Ez az utca vezeti le az egész Tettye-völgy ÖSSZES csapadékvizét !!!
És akkor itt láthatjátok, azokat a tényleg néhány centis kis rácsokat és nyelőket, illetve a kb. 80 cm átmérőjű kör alakú, állandóan szeméttel teli és eldugult víznyelő képét, amit panaszlok:

2009. június 16., kedd

Ezer kéz Guan Yin

Judittól kaptam /tán vigasztalásul és köszönettel/ az alábbi videót. Mivel már 4,5 millióan látták, beteszem ide, hogy Ti is csodálhassátok. Nekem nagyon tetszett. Ez az "1000 kéz tánca" nevet viselő tánckompozíció, - tekintettel a hozzá szükséges koordinációra - akkor is kiváló teljesítmény lenne, ha nem süketnémák adnák elő a színpadon. Azonban mind a 21 táncos teljesen süketnéma és csak a színpad négy sarkában álló táncoktató jelzéseire hozzák létre ezt a különleges látványt. Nemzetközi debütálásuk a 2004-es paraolimpia záróünnepségén volt Athénban, azóta a csoport több mint 40 országban járt. A 29 éves vezető táncosuk magas szintű művészeti képzettséggel rendelkezik. A felvétel Kínában készült az idei Tavaszi fesztiválon.

Jég !

Azzal szerettem volna holnap dicsekedni, hogy milyen ügyes kis képeket tudtam készíteni egy 1 cm-es tücsökről, meg /fotózási szempontból nehéz/ fehér színt is tartlamazó petúniámról.
Aztán közben beborult, hamarosan a vihar szele is elért hozzám, és a sötét felhők nem sok jót ígértek. Hát megint "megkaptuk" - Percekig szakadt a jég...
Szétverte pici kertem, siralmasan néz ki minden...

Inkább hallgasd

A görög szülőktől 1946-ban Egyiptomban születetett világhírű énekes Demis Roussos ma ünnepli 63. születésnapját. /A csoda gondolta volna, hogy ilyen „fiatal” ! / Roussos örökre letette a névjegyét a rocktörténelemben az Aphrodite’s Child tagjaként, de azzal is, hogy dalait megszámlálhatatlan nyelven adta elő. A hatvanas években az egyik legütősebb rockénekes volt. Az Aphrodite’s Child elég hosszú ideig volt sikeres ahhoz, hogy mintegy 240 televíziós szerepléssel, három lemezzel büszkélkedjen és azzal, hogy világhírűvé tett két görög művészt: Demis Roussost és a billentyűs-zeneszerzőt, Vangelis Papathanissiou-t. Roussos karrierje a zenekar feloszlása után is szárnyalt, hiszen további ötven millió lemezt adott el. Fiatal kora ellenére egyik slágert írta a másik után. Kevesen voltak, akik nem ismerték a My Reason-t, a Forever and Ever-t, a Goodbye My Love, Goodbye-t, az I Need You-t, a Lost in Love-ot. Az énekes nehezen tudott egy helyben maradni. Egy időre például az Egyesült Államokba költözött, ahol az ott készített albumával azonnal az amerikai TOP40-es listára került. Amikor visszatért Európába, egy olyan egyedi kísérlettel állt elő, amely a new age sítlust keltette életre öt földrész tradicionális hangszereivel. Több éves szünet következett, majd sok évvel azután, hogy egyetlen felvételt sem készített, egy producer rábeszélte, hogy térjen vissza a gyökereihez, és adjon ki egy rockalbumot. Azt ajánlotta az énekesnek, hogy hallgasson meg néhány szerzeményt fiatal, tehetséges, de még ismeretlen zenészektől. Ezek a fiúk modern hangszereléssel ruházták fel a tradícionális Beatles és Aphrodite’s Child hangzást. Így indult el újra karrierje./mymusik.hu/

2009. június 15., hétfő

Kesergés

Ha megnézed a képet el nem gondolnád, hogy min fogok itt keseregni. Nem azon, hogy milyen undorítóan ronda az a sok vezeték az ember feje fölött, nem … Azon, hogy kicserélik a fa villanyoszlopokat. Ma reggel még kopogott rajta a harkály. Sokszor járt ide, befészkelhette magát sok pondró a repedések közé, jó kis reggeliző hely volt. Na, pár nap múlva már ez se lesz. Csak a betonoszlop, a drótokkal.
Néha kell egy ilyen fénykép, hogy lássa az ember, milyen ronda, vigasztalan tud lenni egy utca.
Az utca, amiben lakik....
De legalább a felhők szépek...

2009. június 14., vasárnap

Boldog napok

Nagyon szép délutánom volt tegnap. Az idő is elviselhetően volt csak meleg. A takarítással végeztem délre, picit szundítottam ebéd után, aztán a kertben ücsörögve olvastam, s amikor „eljött az ideje” Lili megjelent, jelezve, hogy akkor ilyenkor szoktunk sétálni menni, indulhatunk….. Pedig már hónapok óta nem megyünk mi „igazán” sétálni, néha csak a környező utcákban körözünk egyet, vagy többször beülünk az autóba, kimegyünk valahová, és ott 10 perc séta után ő lefekszik, én meg – ha eléggé előrelátó vagyok, s viszem magammal a kis összecsukható horgász-székemet - leülök mellé és várok. Várom, hogy elteljen a fű, a föld, a friss levegő illatával, hogy – talán – felidézze a régi emlékeit, amikor ezeken a helyeken még vígan futkározott.
Aztán egyszer csak feláll, és elindul az autó felé. Akkor hazajövünk. A Gyükésbe ritkán megyek már – magam se értem, miért. De tegnap ott voltunk. Vittem egy plédet, könyvet, és egy árnyas helyen letelepedtünk. Több mint egy órát voltunk ott, pompás volt. Fényképeztem is, és a könyvet letéve csak „úgy bámultam ki magamból” . Ilyenkor mindig Szabó Lőrinc Fűben c. verse jut eszembe, már volt a blogban, csak az elejét írom be: „Fekszem hanyatt; fejem alatt megszólal a vén föld szava: No, ugye, kár volt?.....” Az ég mese-kék volt, tejszínhabos felhőkkel, csend volt, csak a rét „zsongása” hallatszott, ember /hálisten/ sehol. Visszagondoltam, hogy húsz év alatt hány ilyen csodaszép csendes órát is kaptam én ettől a réttől ? Hányszor pihentünk ugyanígy kutyáimmal a nyári melegben egy árnyékos akácfa védelmében ? Hányszor csodáltam a felhők formáit, hányszor hallottam a tücskök ciripelését és egy-egy elsuhanó fecskeraj csivitelését ? Sokszor, nagyon sokszor voltam azon a réten boldog. Kellőképp hálás is vagyok érte. Aki nem ismeri az ilyen rétek lélekgyógyító szépségét, ajánlom, menjen sürgősen és keressen magának egyet, hogy része legyen ebben a csodában.
És mintha ez az ajándék nem lett volna elég, ma hajnali ötkor ébredve olyan intenzív hársillatot éreztem, mintha a fa ágai közt állt volna az ágyam. Az év 52 hetéből van egy, amikor szeretek itt lakni. Ez az az idő, amikor a szomszéd óriási hárs virágzik. El nem tudom mondani, milyen pompás egy ilyen nyíló hárs közelében tartózkodni naphosszat. Nem csak a kert, a lakás is tele van az illatával. Kora reggeli Lili-séta kapcsán próbáltam készíteni néhány fotót, mivel azonban a felkelő nappal szemben kellett fényképeznem, nem igazán sikerültek a képek. Egyet azért megmutatok. Szavam se lesz, ha most napokig semmi „különös jó” nem történik velem. Rossz perceimben elgondolkodom: megérdemlek ennyit is ?

2009. június 13., szombat

Sármos fiúként él emlékeimben

Igaz, tegnap, június 12-én lett volna „évfordulós” – de mivel el voltam foglalva a saját dolgommal, megfeledkeztem róla, pedig nem érdemli meg ! Ezért egy napos késéssel mégiscsak megemlékezem róla, hiszen kedveltem, jó színésznek tartottam, és nem utolsó sorban, mint minden rendes tinilány szerelmes voltam belé a Római vakációban játszott szerepe miatt. Édesapja gyógyszerész volt San Diego-ban, szülei 1921-ben elváltak. Gregory a nagyanyjához került. Berkeley-ben orvostanhallgató volt, az ott töltött idő során kezdett a színészet felé fordulni. Elszegődött a New York Neighborhood Playhouse csoporthoz és élete első alakítását a Broadway-en nyújtotta, Emlyn Williams The Morning Star című 1942-es művében. Egy évvel később már Hollywood-ban forgatta a Days of Glory című RKO filmet. Következő filmje, a Keys of the Kingdom (Mennyország kulcsa) Oscar-díj jelölést hozott. Peck adottságaival sikere volt ítélve: magas volt, életerős, igazi hőstípus, mégis decens. Alfred Hitchcock 1945-ös Elbűvölve című thrillerében amnéziában szenvedő férfit alakít, akit gyilkossággal vádolnak. Az Őzgida című filmért újra jelölték Oscar-ra, valamint Arany Glóbusz díjjal jutalmazták. Több westernben is játszott: a Párbaj a napon-ban 1946-ban, a Yellow Sky-ban (1948) és a Gunfighterben (1950). Az Úri becsületszó (1947) Szárnyaló bátorság (1949) című filmekért újra jelölte az Akadémia. Ezekben az években már negyedmillió dollárt kapott filmenként. Továbbra is játszott hősi szerepekben, mint a Captain Horatio Hornblower (1951), vagy a Moby Dick (1956), majd miután szerepet vállalt Audrey Hepburn debütáló filmjében, a Római vakációban, négy jelölés után 1962-ben végre elnyerte a hőn áhított Oscar aranyszobrot Atticus Finch ügyvéd megformálásáért a Ne bántsátok a Feketerigót! című filmben. A 1960-as évek elején a Rettegés foka (1962) és a 1963-as Captain Newman című filmekben szerepelt. A korai 60-as évek egyik legnagyobb kasszasikerében, a Navarone ágyúiban Keith Mallory kapitány szerepében szintén felejthetetlen alakítást nyújtott. Klasszikus amerikai karrierje a 70-es években lassacskán lefelé kezdett ívelni, több közepes filmben is szerepet vállalt Trial of the Catonsville Nine – 1972, a The Dove – 1974, MacArthurben (1977) és a Brazíliai fiúk(1978), utóbbiban Joseph Mengelét alakította. Az 1976-ban bemutatott Ómen című kultikus horror Robert Thornjaként újra visszatért az élvonalba és kénytelen szembeszállni a gonosszal, miután megtudja fiáról, hogy nem más, mint maga az Antikrisztus. Tengeri farkasokban tündökölt többek között Roger Moore mellett 1980-ban. A később született amerikai sztárokkal ellentétben Gregory Peck élete vége felé kezdett televíziós szerepeket vállalni The Scarlet and the Black (Bíbor és fekete). 1991-ben a Rettegés foka Martin Scorsese féle remake-jében is feltűnt egy pillanatra. Majd ugyanebben az évben játszott Norman Jewison filmben, A nagy likvidátorban. Greta Konen Rice-tól 12 év házasság után 1954-ben elvált. Idősebb fia 1975-ben öngyilkosságot követett el, fejbelőtte magát. Második feleségével Veronique Passanival boldog házassága volt, 5 gyermekük született. Természetes halállal halt meg 87 évesen Los Angelesben. /wikipedia/ Kép: http://media.photobucket.com/image/gregory%20peck/theoldlaughinglady/039_65956Gregory-Peck1.jpg

2009. június 12., péntek

Morc - de lagalább őszinte - üzenet

Ez a kép itt nem azt jelenti, hogy „nekem nyolc” – hanem azt, hogy „7 semmiképp”… Kaptam Abile-től egy kedves felkérést, hogy mondjak el magamról 7 dolgot – amit nem tudtok rólam.
Kedves Abile, meg ne bántódj, de nagyon nem szeretem az ilyesféle „láncokat”. A napokban több helyről kaptam olyan levelet is, hogy küldjem tovább 12 nőnek, de sorolhatnám, hiszen tudjátok milyen levelek keringenek itt össze-vissza az űrben. Egyébként több mint 1500 postot írtam az elmúlt 3 évben, sokszor elég személyes dolgokat is. Ennél több nem tartozik a nyilvánosságra, sőt, még ezek közül is számos közlését megbántam már. Az én egész blog-írásomnak is külön története/oka van, mondjuk ez is inkább magánügy. Ja, pl. egy tulajdonság azért nyugodtan elmondható és vállalható /ha eddigi szövegeimből nem derült volna ki/: nem szeretek hazudni és utálom az álságot. Aki pedig szeretne velem személyesen megismerkedni: örömmel állok elébe ! Kép: http://iunewind.com/2007/03/08/8-march-2007/

2009. június 11., csütörtök

Beteg a Samu

@x egyik kedvelt szófordulata szerint az alábbi nem panasz, hanem tényközlés.
/Különösen a vége./ Samunak tegnap reggelre az állkapcsa alá egy nagy cseresznyényi búb nőtt. Mentem is vele rögtön az állatorvoshoz. A diagnózis: tályog, fel kell vágni. Kicsit elaltatta a doktornő, és én végigasszisztáltam a műtétet. Hát eléggé meglepődtem, mert ilyesmit még nem láttam. /Részleteket inkább mellőzném a gyengébb idegzetűekre gondolva, bár engem az ilyesmi nem zavar. / Házi-feladatként kaptam, hogy néhány napig próbáljam a sebet Betadinnal kiöblíteni. Meg kell mondjam, lehetetlen, mert estére már a seb - habár jó 1 cm-es vágás volt – teljesen „beforrt”. Hát hogy ez jó-e azt nem tudom, de azt hiszem nem, mert nem tud a seb tisztulni… Napi kétszer tabletta beadás – hát az se egy leányálom, de azért az megy. A műtét 4000.- A kiváltandó gyógyszer 3200.- Egy héttel ezelőtt a macskanátha elleni oltás 3700.- volt, Az ismétlő oltás egy hét múlva ugyanennyi lesz. Add össze. No komment.
/Ezért kezdtem azzal a mondattal, amivel. Van aki kozmetikába jár, én állatorvoshoz./

2009. június 8., hétfő

A serpák és a globalizáció

Érdekes, elgondolkodtató filmet láttam tegnap. Kivételesen nem a hegymászás, hanem a serpák életének megismerése végett utazott egy német hegymászó filmes csapatával Nepálba. Különös - vagy a mi európai szemünknek különös körülmények között élnek ők, már a gyerekek is szinte beleszületnek ebbe a szakmába, hiszen 6-7 éves koruktól rendszeresen vesznek részt kemény – persze számukra azért elviselhető – túrákon. Még ma is olyan egyszerű körülmények között élnek, hogy az európai elkényeztetett szemmel nézve már már hihetetlen, mégis vidámak és egészségesek. Habár biztos rengeteg minden változott ott is az elmúlt 50 esztendőben. Megkeresték azt az egy, még élő serpát, aki 1953-ban Sir Edmund Hillary Everest-hódító csapatának tagja volt, habár nem ő, hanem a híressé vált Tendzing Norgaj volt az újzélandi hegymászó kísérője a csúcsig.
Az öreg – bár kissé süket, de amúgy magas korához mérten jó egészségnek örvend – elmondta, hogy az európaiak nekik /a serpáknak/ SOSE! adtak oxigénpalackot, azt a csak a hegymászó külföldiek használtak. Ez nem csak akkor, ötvenvalahány évvel ezelőtt, hanem nagyon sokáig így volt. Mára jelentősen változott a helyzet. Nem csak az oxigénmaszk terén - melynek palackjai szanaszét hevernek a hegy pihenőpontjain. A Himalájára és a környező csúcsokra annyian akarnak feljutni, hogy szinte alig győzik a helybéliek a munkát. Mégis valahogy megmaradtak a maguk egyszerű életmódjában. Nem ők használják a GPS-t, hanem az idegenek. Nem az ő lábukon van többtízezres túracipő, hanem a vendégekén. És sorolhatnám. Ugyanakkor a valóságos és a virtuális szemét ott marad. Azt mondta ez a serpa, aki főszereplője volt ennek a filmnek, hogy ha nem vigyáznak, 30 éven belül a helyiek nyelve eltűnik, mert már a kisgyerekek is beszélnek angolul, sőt, mivel a pénzhozó idegenekkel csak ezen a nyelven tudnak kommunikálni, tehát okkal az az érzésük, hogy ez fontosabb, mint a sajátjuk. Hát ennyit a globalizációról a tegnapi film kapcsán. Nem tudom, sajnálkozzam-e, vagy megértő legyek ? De úgy érzem, ha a sokszínűség ha szürkébe megy át, az valahogy mindenkinek veszteség. Lehet ezt sokféleképp ragozni, de valahogy mindig ide lyukadok ki. Legyen szó a technikáról, vagy az élelmiszerekről, új szokásokról vagy a kultúráról.
Akármelyik ujjam harapom, mindegyik fáj.
Kép: