Jó annak akinek olyan barátai vannak, mint nekem...
Évek óta minden nyár elején tőlük kapom a télrevaló meggyet és cseresznyét. Tegnap - megjavult az idő délutánra - elmentem „szüretelni”. Hat felé ültem ki magozni az udvarba – legszívesebben ott végzem ezt a munkát, mert eléggé maszatolós. Természetesen nem lettem kész tagnap este, így hát ma kora reggel ezzel kezdtem/folytattam. Mostanra végeztem. Az eredmény:
8 üveg cseresznyebefőtt,
4 üveg rumosmegy befőtt,
3 lit. meggyszörp,
8 üveg cseresznye-meggy dzsem.
Klassz ugye ?
Engem megnyugtat a látványa is, a kamraszekrényemben. Érdekes, hogy mostanában a fiataloknál mintha kiment volna a divatból a lekváros kenyér. Az enyémek is kevesebbet kértek, mint régebben, s más ismerőseim is ilyesmiről számolnak be. Pedig nem értem, hiszen nem nekik kell vacakolni vele, „csak” elfogadni és enni kéne.
No persze mindegy, ha kell nekik, itt van, vihetik.
”Tanár úr kérem én készültem…”
Kép csak a cseriről van, a többi most dunsztolódik vastag dunnák alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése